Chapter Six ▲

Újabb veszekedés..Már unom őket..▲

Mikor reggel felpattantak a szemeim hirtelen felültem és szét néztem a szobámba. Megláttam, hogy Kyungie és Luhan az ágy előtt lévő kanapén ülnek. Nem szóltam, csak elmosolyodtam majd ők is így tettek,
- Jó reggelt Noona.
- Jó reggelt Dongsaeng - mosolyogtam Kyungiera. - Hogy aludtál?
- Köszönöm jól. Te?
- Eléggé hülye álmom volt, de azon kívül minden rendben volt. Mellesleg ma mit szeretnél csinálni?
- Mindjárt megbeszélitek de szeretnék valamit veled megbeszélni mielőtt  bárhová is mész.
- Mond..
- Négy szem közt - én óckodva ugyan, de felálltam az ágyból és kimentünk a teraszra. - Szóval, Huan ugye tudod, hogy nem sokára szülinapja lesz Baekhyunnak?
- Igen tudom, május hatodikán.
- Igen és most milyen nap van?
- Május..hatodika.. - kerekedett ki a szemem.
- Igen, még alszik szóval a torta meg van és te fogod Kaival átadni.
- Miért mindent nekem kell KAIVAL? - ordítottam a Kaival szót.
- Mert te vagy az újonc itt és ő lakik itt rajtam kívül a legrégebb óta. RiRin velem adta át tavaly - mosolygott.
- Ja..Megkérdezhetem RiRint is? - kérdezte, mire ő bólintott. Gyorsan kiküldtem őket, felvettem egy rövid nadrágot és egy fekete trikót , össze fogtam a hajamat és kimentem a szobámból. Kai már ott állt.
- Mehetünk?
- Ja -morogtam.
- Ne morogj medve kisasszony. Mi vagy te? Dörmögő Dömdödöm?
- Nem - morogtam továbbra is.
- Ne tán Dörmögő Dömdödöm lánya?
- Pontosan - mondtam miközben bólintottam egyet. Kai hozta a tortát én meg a borítékot. Annyira de annyira belenyomtam volna a fejét a tortába. Gyorsan elmentem Luhanhoz, hogy van e még egy torta, aki mondta, hogy igen. Én visszamentem Kaihoz, kicsit a háta mögé mentem és hirtelen belenyomtam a fejét a tortába. Elkezdtem nevetni, majd gyorsan elszaladtam, és útközben megkértem Luhant és Kyungsoot, hogy adják át ők a tortát mert én megfogok most halni. Kyungjae csak nevetett mint egy hülye.
- Mi a szar? - káromkodott Kai. Hátra fordultam és láttam, hogy elkezd utánam futni. Belehúztam szépen és kimentem az udvarra. Ott Kai utol ért és felkapott a hasamnál fogva.
- Héééé tegyél leeeee - ordibáltam miközben a kezét vertem. Erre ő csak nevetve beugrott velem a medencébe. Engem elengedett mikor a vízbe érkeztünk és gyorsan a felszínre evickéltem. - Te normális vagy? - kérdeztem miközben hajamat a szemem elől elsimítottam.
- És te? Dörmögő Dömdödöm - pocsolt le egy kis vízzel nevetve.
- Én az vagyok! Ki kérem magamnak! Néha az agyi kapacitásom nagyon alacsony..de normális vagyok.
- Annyira, hogy belenyomtad a fejemet a tortába. És elég gyorsnak tetszik lenni Dörmögő Dömdödöm.
- Hagyd már abba ezt a Dörmögős szart - vertem hason miközben kifelé mentem.
- Oh, igen? - kérdezte , majd elkezdett csikizni.
- Ne ne ne ne ne neeee  - ordibáltam, mire ő elkezdett hülyén nyögdösni(?). Erre a többiek kirohantak és csak annyit láthattak ahogy Kai matat az oldalamnál én meg vergődök mint egy hal. - Kai ne kérlek ne csináld máár bassza meeg - rohantam ki  a medencéből.
- Oh de de ... - mondta és utánam futott és amikor a fűre érkeztem elkezdett megint csikizni, de itt elestem és a csípőmre ült, úgy csikizett.
- Ne azt a kurva Kai ne máár - vergődtem, de ő annál jobban nehézkedett rám. Én szinte már a halálomon voltam a csikizés miatt és szerintem ezt érezte is. A lábammal majdnem fejbe vertem, de szerencsére még se. Komolyan mondom ezzel valami lett mostanában. És hány kiló ez? 200 kg? - Hagyd már abbaaa - kiáltottam.
- Na jól van. Ennyi elég volt - tápászkodott fel rólam, ami nekem egy igazi felüdülés volt. Kiterültem a pázsiton és élveztem a napfényt. Luhan szólt, hogy menjünk be, mert még áttudjuk adni Baconnek az ajándékát. Igazából én is vettem neki ajándékot, de azt még Kínában. Kai fogta a tortát, én az ajándékokat és Luhan nyitott be Baekyunhoz és én énekeltem.
- Boldog szülinapot...Boldog szülinapot..Boldog szülinapot..Boldog szülinapot - énekeltem, mire Bacon csak kómásan felült, összecsapta mosolyogva a kezeit.
- Nem kellett volna - mondta, mire Kai a tortával sarkon fordult - Azért még is - nevetett Bacon és Kai mosolyogva visszahozta neki a tortát.
- Kívánj valamit - mondtam, ő lehunyta a szemeit és elfújta a gyertyákat. mi Kaival elkezdtünk tapsolni, majd átnyújtottam az ajándékokat. - Tessék. Benne vannak, hogy mit kitől kapsz. És ez az enyém - adtam át a tasakot, amiben vörös bor volt, egy karkötő ráírva, hogy Baconnek Huantól, és egy boríték, amiben pénz volt.
- Nem kellett volna Huan.. - mosolygott.
- De kellett volna - mosolyogtam rá és megöleltem. Vagy 10 percig csak öleltük egymást, majd mikor már Kai megköszörülte a torkát elengedtem és kimentünk a szobájából vissza a medencéhez. Lefeküdtem egy napágyra és süttettem magamat.
- Noona, elmegyünk fagyizni? - kérdezte Kyungjae.
- Persze - ültem fel. - Indulhatunk?
- Kai, Hyung is jön?
- Mehetek végül is - mondta.
- Rendben Hyung. Mikor megyünk?
- Hát mehetünk most is - válaszolta Kai.
- Juj de jó Hyung - mondta Kyungie és bement a nappaliba..vagyis gondolom oda..Ha nem akkor nem tudom hová ment. Felálltam a napozó ágyról, majd a drága kis dongsaeng visszatért és megfogta a kezemet.
- Mehetünk? - nézte Kyungjaere.
- Természetesen - mosolygott. Ránéztem Kaira aki elmosolyodott miközben unokaöccsét nézte és elindult utánunk. Most is én vezettem mint általában mindig, de most érdekes volt. Kai és Kyungjae elkezdtek énekelni és meglepő módon Kainak tök szép és jó hangja van. Pontosabban mély mint szép de nagyon jó hangja van. Csak mosolyogtam rajtuk majd hirtelen megláttam a járdán az egyik volt barátnőmet aki Kínában élt, de koreai volt. Miután Koreába költözött rá egy évre megvakult és azóta van neki Lucy, a vak vezető kutyája és a másik Lucy a vakvezetőembere. Leparkoltam a kocsival és odamentem hozzájuk.
- Hello - köszöntem angolul, mert inkább már azt a nyelvet használja. - Chae are you ok? - kérdeztem tőle, hogy jól van -e erre koreaiul felelt.
- Huan, te vagy az?
- Igen, igen én. Jól vagy Chae? - kérdeztem koreaiul immár.
- Jól, de még mindig nem látok - kuncogott. Hát igen ő az a fajta lány aki mindenből képes viccet kihozni vagy nevetni rajta.
- Jaj Chae..Régen láttalak.
- Én pedig régen hallottalak téged.biztos most is gyönyörű vagy mint régen. Kár, hogy Fei Feivel maradtál és ő megvakított - nyelt egy nagyot.
- Nagyon sajnálom az ő nevében is.
- Neked nem kell sajnálkoznod. Nem te tetted. Nem is láttad..De most ha nem zavar mennénk. Nem sokára nyit a kedvenc ruha boltom és ott szeretném megvásárolni a ruhámat - mondta. Elindultak óvatos léptekkel én pedig néztem őket. Sokan megkérdeznék, hogy miért van kedvenc ruha boltja, ha nem is lát?! Úgy, hogy régen az volt a  kedvence és míg látott is keze és érzése alapján választott. Visszaszálltam az autóba és tovább mentünk a fagyizó felé, ahol tölcséres fagyit kértünk és nem kelyheset. Mindenki olyat kért mint a múltkor. Nem volt nagy változás ízlés terén. Én elkezdtem enni a fagyit, majd Kyungiera pillantottam, aki Kaira, így én Kyungie orrára nyomtam kicsit a fagyimat.
- Noonaa - kiáltotta, majd ő is így tett én pedig csak nevettem. Mikor az arcom már inkább fagyiból állt mint bőrből és húsból, Kai elé léptem.
- Mi van Dörmögő Dömdödöm? - vigyorgott.
- Biztos vagy te abban, hogy így hívsz? - haraptam az alsó ajkamba majd picit lenyaltam a fagyimból, hogy ne csöppenjen el. Kai csak bólintott. Én pedig a fagyimmal elkezdtem hadoválni az arcánál, ő meg a kezével próbált engem megállítani, de nem túlságosan sikerült így az orra helyén egy nagy barna folt maradt.
- Na de Hyung..
- Kai, miért vered az orrod mások szarjába? Jajaj, rajtad nem lehet segíteni - ráztam a fejemet, mire Kai gondolt egyet és összefagyizott engem. - Héé!
- Te is engem én is téged - mondta majd a pulthoz mentem duzzogva és kifizettem a fagyit. Miután a nő adott vizes törlökendőt mind hármunknak elmentünk a játszótérre . Kai ott leült egy padra velünk szembe. Én löktem Kyungjae-t a hintába majd mikor már ő is tudta magát, én is felültem a másikra és elkezdtem hintázni. Kai kicsit nevetett rajtunk, mert mikor kiugrottam a hintából majdnem fejen is talált, de szerencsére Kyungienak tudtam segíteni mert ő meg majdnem felesett..de sajna én felfogtam az esését.
- Menjünk ti óvodások - segített fel Kai mindkettőnket nevetve. Mikor haza értünk Kyungie elment játszani a szobájába én pedig a szobámban maradtam Kaival.
- Ez jó nap volt  - nevettem mikor visszagondoltam rá.
- Igen az volt - mosolygott. Tényleg helyes kis mosolya van. Én kicsit hezitálva de megöleltem, de ő csak úgy mint legelőször ellökött leég erősen, de most nem estem fel.

Kai Pov'
Mikor Huan megint megölelt újra előjött a reflex és erősen ellöktem magamtól.
- Komolyan..neked van valami pszichés problémád? Kai normális vagy? - kérdezte dühösen.
- Képzeld igen..
- Nem úgy nézki..Azt hittem kicsit megváltozol de te nem tudsz változni..ugyan olyan maradsz mint eddig..egy pöcs..Menj ki a szobámból.
- Hagyjál már..nem én vagyok a pöcs hanem te.. Nem fogok megváltozni igen..miattad nem is. Nem érdekel, hogy te talán még miattam is megváltoznál..Én nem fogok csak miattad - mondtam és egy ajtócsapással át száguldottam a szobámba és a falnak dőltem, majd a szívemhez kaptam. Kétezerszeresén dobogott..

De hát nem szerethetem őt! Miért tenném? De mindegy is..megtörtént..Beleszerettem..és? Tök nyolc. Csak egy bunkópöcs ként gondol rám úgy,hogy olyan mindegy. Tényleg  változnom kéne..ha nem is 'miatta' a többiek miatt..