2013. június 19., szerda

Chapter Four ▲

Újabb veszekedés és 'kihívás'

Reggel a terasz ajtón beszűrődő napsugarak keltettek. Ez van ha az ember nem tudhat magáénak egy redőnyt és a függönyt lusta behúzni fáradtan. Kezemet a szemeim elé emeltem, hogy ne vakuljak meg, aztán leengedtem magam mellé a karjaimat és hunyorítva az órára néztem. Fél nyolc. Túl korán van. Ez így nem okés. De ha már így lett.. Kikecmeregtem az ágyból nagy nehezen de még felállni is nagyon nehézkes volt, nem még felvenni egy csőnadrágot. A csőnacihoz egy fekete toppot vettem fel és felfogtam a hajamat. Lábamra húztam fekete magassarkúmat, majd táskámat magamhoz vettem és elindultam a városba. Csak sétáltam össze-vissza és telefonommal fényképezgettem azokat, amik nagyon megtetszettek. Pár boltba is betértem. Amikor egy érdekesnek tűnőbe betértem köszöntem, és megláttam, hogy minden szín szerint volt csoportosítva. Elkezdtem nézelődni, és minden nagyon jó volt. A cuccok is és az árak is. Egy pólóval, magassarkúval és nyaklánccal is gazdagodtam. Utána tovább álltam és bementem egy múzeumba, majd elmentem a tóhoz ahol Kaival voltunk. Elkezdtem körbe-körbe karikába sétálni, közben pedig vettem vattacukrot. A vattacukor maradványait ettem le az ujjaimról, amikor megláttam egy kislányt, hogy sír, amiért nem veszik meg neki a lila nagy lufit.
- A lila lesz - mondtam az eladónak. A kislány rám nézett, én pedig elmosolyodtam. - Köszönöm - mondtam és leguggoltam a lányhoz - Tessék.
- Nem fogadhatom el - mondta a lány.
- Ugyan miért nem? Nyugodtan vedd el. Nem kérek semmit érte.
- Köszönöm néni - mondta és elvette. Az anyukája meghajolt és előre küldte, az apjához a lányt.
- Köszönjük. Meghálálom kedvesem. Csak mondja mit kér.
- Semmit nem kérek érte hölgyem. Csupán megvettem a lányának.
- Nagyon szépen köszönjük - mosolygott a nő és elment a lányához. Mosolyogva indultam tovább amikor valaki csatlakozott mellém.
- Cuki volt az akciód - mondta ridegen.
- Kai..
- Nem Kai vagyok - mondta. Oldalra néztem és a Beast-es Hyunseung volt az.
- Oh..szia. Hát csak kellett neki a lufi én meg megvettem.
- De akkor is. Tegnap te sétáltál Kaival?
- Igen.
- Bírom azt a srácot - mosolygott.
- Vicces, nekem azt mondta, hogy rosszba vagytok. - mondtam. Kicsit furcsálltam de hát Hyunseung lehet nem tudja ezt a tényt. Bár azt kétlem.
- Jaj de nagy móka mester - nevetett. - Jóba vagyunk. A barátod lenne?
- Mi? Fúj! Dehogy is. Tudod mikor..
- Szóval nem a pasid.
- Hát nem. Meg is ölném magamat - nevettem, mire ő is elkezdett.
- Szereted a Beast-et?
- Igen.
- Ki a kedvenc tagod?
- Hát .. csak szeretem a Beastet tagokat nem nagyon tudom, téged is azért tudlak csak mert a Troublemakert szeretem.
- Áh értem.
Pár órát sétáltunk a tó körül és lassan már azt is tudtam mi hol van és mikor mi lesz.
- Eljönnél velem randizni? - kérdezte körítés nélkül.
- Öh..ne-nem is..tudom..
- Mi lenne ha hagynád a lányt? - jelent meg Kai - Inkább foglalkozz a kurváiddal. Huan nem áll be közéjük - rántott karomnál fogva magához. - Ha lenne kedve rögtön igent mondott volna.. Ja várj mást szeret..Igen..engem.. Na tűnés innen Hyunseung míg szépen mondom.. - mondta Kai. Nem mertem megszólalni mert akkor az lett volna a baj. Hyunseung csak egy rosszalló tekintetet vetett Kaira, és egy 'majd hívlak' fejet nekem. Mikor elvegyült a tömegbe Kai ellökött magától - Muszáj volt szóba állnod vele? Tudod, hogy utáljuk egymást.
Én szólni se mertem. Mindig ott van ahol valami  baj lesz vagy van. Kezd érdekes lenni a drága Kim Jongin. Mikor haza értünk nem volt senki sem a házba így Kai elé álltam és megöleltem. Ő pár másodpercig hagyta, majd durván ellökött magától, úgy, hogy a földre estem és a vállamat elég rendesen beütöttem.
- Ne ölelgess - mondta ridegen és mintha nem is érdekelné, hogy én elestem és akkorát koppant a vállam, hogy körülbelül két országgal arrébb is lehetett hallani.
- Kim Jongin! - ordítottam  - Miért vagy ilyen? Süket vagy, hogy nem hallottad, mikor bevertem a kezemet? Te tényleg olyan nagy pöcs fej vagy, hogy ha nem lennél ki kéne találni. Talán az egész Exonak könnyebb lenne nélküled.
- Nem. Az Exonak nélküled lenne nagyon könnyű. Nem lenne egy hisztis picsa a házunkba aki azt hiszi minden az övé.
- Én hiszem azt? Bassza meg.. Te mit csinálsz? Mintha minden olyan természetes lenne, hogy te csak úgy bemész mindenhová, mindent félbeszakítasz..Mi lenne ha én igent mondtam volna? Mert megtettem volna csak jöttél te. Esküszöm egyszer kiheréllek - mondtam szinte sírva mert a vállam annyira fájt, hogy megmozdítani is alig bírtam. Kai csak felindult a szobájába, és mivel azt hittem nem hallja kitört belőle ma sírás.Ő csak megállt. - Menjél..hagyj engem figyelmen kívül. Úgyis olyan jó benne a gyakorlatod de szemét pöcs.
Pár percig csak ültem ott és sírtam, de Kai nem ment fel. Majd mikor Luhan megérkezett felment.
- Úristen miért sírsz? Te jó isten Kai volt?
- Nem - szipogtam - Csak elestem.
- De így nem lehet elesni. Kai ellökött magától?
- Nem ő lökött el Luhan értsd már meg - mondtam sírva, de szerintem levágta, hogy igen is ő volt, mert mérgesen Kai szobája felé vette az irányt.

Kai Pov'
Csak lézengtem idegesen a szobámba mert összeszorult a szívem és nem tudom miért.
- Te normális vagy? - rontott be Luhan.
- Most mit...
- Miért kellett ellöknöd magadtól a húgomat? Nem lehetett volna finoman eltolni? Nem neked egy bazi nagy lila foltot kellett okoznod a vállán. Gratulálok. Miért kell ilyennek lenned Kai?
- Mi? Milyennek? És reflex volt.
- Aha..reflex..más lánynál nincs így. Sőt.. még meg is öleled őket. Szólj nyugodtan és elintézem.
- Kiköltözteted? - csillant fel a szemem, de tudtam, hogy nagyon rosszul tettem ezt a lépést.
- Nem..Majd téged. Szóval okosan viselkedj vele - mondta és elindult kifelé, de az ajtófélfánál megállt, és a válla fölött hátra nézett - Ja .. és védeni próbált, hogy csak elesett és nem te tetted. Ezt meg köszönhetnéd vagy bocsánatot kérhetnél. Ja te nem szoktál olyat. Mindegy..nem mondtam semmit - mondta dühösen. Én az ágyamra roskadtam és a szívemhez kaptam. Mi ez az érzés? Én nem érezhetek ilyet.. Nem szerethetem hisz az vagyok ami. Vettem egy kis bátorságot és lementem hátha megtalálom még Huant, de nem. Nem találtam.
- Elment sétálni - mondta dühösen Luhan. Én bólintottam és mintha semmi nem történt volna a szobámba mentem.

Huan Pov'
Miközben mentem az utcánkon egy vastag pulcsiban, azon gondolkodtam, hogy vajon az emberek hülyének néznek e vagy szimplán nem néznek. De lehet az utóbbi volt. Csak sétáltam amerre láttam, majd megláttam RiRint és Chanyeolt. Köszöntem nekik ugyan, de nem álltam meg, hogy beszélgessek velük. Csak mentem lassan és szépen a főtér felé, és leültem ahhoz a szökőkúthoz ahol Kaival hülyéskedtünk. Az a nap jó volt. Egyszer csak valaki lefröcskölt miközben nevetett.
- Miért búslakodsz itt? - ült le mellém Baekhyun.
- Jaj semmi csak elestem, vagyis Kai fellökött és bevertem a kezemet elég szépen és nem tudom mire véljem a viselkedését.
- Jaj te.. Hát Kai általában kedves, de van mikor olyan mint veled de akkor érzelmi problémái vannak - mosolygott.
- Értem. Hogy tudsz te ilyen aranyos lenni? - néztem a szemébe.
- Hát én azt nem tudhatom. De te is az vagy - mosolygott.
- Én? Oh igen..Mellesleg mi járatban vagy erre felé?
- Csak sétáltam mikor megláttalak téged - vigyorgott. - Nincs kedved eljönni velem fagyizni ha nincs más dolgod?
- Viccelsz?Fagyiii nyami - mondtam és felpattantam a peremről. - Ha lenne is más dolgom akkor is elmennék mert imádom a fagyit.
- Akkor rendben - vigyorgott. Kicsit beszélgettünk mielőtt odaértünk aztán a pulthoz sétáltunk.
- Mit adhatok ? - kérdezte a pultos csaj.
- Nekem egy csoki és citrom lesz - mondtam. Aztán Baekhyun is kért egy citrom vaníliát. - Hm..ez finom.
- Ugye? A kedvenc helyem- vigyorgott. - Na és..neked tetszik Kai?
- Mi? Nem. Még csak helyesnek se tartom - mondtam, persze kicsit hazudtam mert helyes kicsit, de a végén kombinálnának.
- Oh az más. Holnap jön az unoka öccse. Annyira aranyos kis srác. Ha felveszel egy rövid nacit, egy toppot ami kiemeli az idomaidat akkor szerintem a srác hozzád fog szaladozni.
- Mert?
- Velem is volt olyan, hogy Kainál jobban öltöztem fel és hozzám rohangált Kai pedig próbálta volna 'visszaszerezni' az unoka öccsét.
- Ah... Értem. Okés - mondtam.
- Na szerintem menjünk haza - mondta. Én bólintottam, majd elindultunk haza felé. Az ajtóban mikor beléptem Luhan rögtön megrohamozott egy öleléssel, de el kellett kicsit tolnom magamtól mert a vállam nagyon fájt. Csak rá mosolyogtam majd ő is mosolygott egyet.
- Jól vagy? - kérdezte Luhan.
- Nem annyira de a fagyi enyhített a fájdalmamon.
- Menj fel pihenni. Majd valami krémet veszek és bekened jó?
- Luhan..nyugi..ez egy lilás kékes zöldes...franc tudja milyen színű folt. Nem fogok belehalni csak fáj.
- Akkor is! - mondta. - Mars a szobádba majd megyek kajával ha megyek - nevetett.
- De nekem hozzál kaját ne magadnak és zabáld föl előttem mint mikor egyszer haza jöttél - mondtam és elindultam felfelé.
- Jó jó csak menj már pihenni - legyezgetett ott nekem. Valamit már akar ez a gyerek. Felmentem a szobámba és benyitottam kicsit meglepődtem, ugyan is Kai ült az ágyamon egy törölközővel a dereka körül.
- Te nagyon szeretsz lányok előtt nudiskodni?
- Nem - nevetett. Tök aranyos nevetése van. HE? - Csak RiRin szólt, hogy haza jöttél én meg pont a zuhany alól jöttem ki.
- Oh..- vágtam értelmes fejet, amin Kai csak kuncogott. - Mit akarsz?
- Csak bocsánatot kérni. Tudom, hogy fáj a karod - mondta felállt és elkezdte nézegetni a lilás nem tudom milyen színű foltomat. - Ez milyen színű? - nézett a szemembe.
- Fogalmam nincs - néztem el másfelé. - Figyelj...vegyél már fel gatyát mert ez ... így fura.. - mondtam mikor láttam, hogy lassan leesik róla. Ő csak kuncogott kiment a szobámból majd pár perc múlva csőgatyában és egy felsőben tért vissza. - Na mindjárt másabb..
- Szóval bocsi.
- Nem baj csak fáj.
- Azt megértem - mondta aztán kiment a szobából. Na már ez is nagy szó, hogy bocsánatot kért. - Ja, holnap jön az unoka öcsém.
- Rendben van. És..
- Csak mondom - mosolygott majd végleg kiment a szobából. Mondjuk már tudtam, de legalább ő is elmondta. Leültem az asztalhoz és elintéztem neten egy-két dolgot. Fei Fei hagyott pár üzenetet az egyik közösségi oldalon. Nem is keveset. Szinte mindegyikben azt írta, hogy hiányzok neki és már nem bulizik annyit mint mikor ott voltam neki. Meg,hogy ha esetleg rossz lenne itt Luhanéknál akkor nyugodtan menjek hozzá. Hát..lehet az lesz ha egyszer kikészítenek idegileg. De lehet itt maradok csak elköltözök valahová. Szülök pénzt és elköltözök. Miközben ezen gondolkodtam észre se vettem, hogy Luhan bejött így mikor megláttam úgy megijedtem, hogy majdnem leestem a székről, de ő megfogott.
- A frászt hoztad rám Lu Han! - mondtam.
- Sajnálom - mondta. - Csak annyit szeretnék mondani, hogy ha van kedved eljönni velünk a partra holnap után akkor gyere. Most megyünk a kórházba.
- Minek? - néztem rá furcsán.
- Mert az orvosnak is látnia kéne a karodat mondjuk?
- Ja, jó - felálltam és vettem fel valami normálisabb ruhát. - Mehetünk. Kik jönnek?
- Mi ketten megyünk csak - mondta Luhan és intett, hogy kövessem. Mikor beértünk az orvoshoz várni kellett fél órát körülbelül. Csak ültünk és vártunk. Elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi az idő. Fél hat. Kifújtam a levegőt amit beszívtam és kijött az orvos, hogy mehetünk. Elkezdte nézegetni a sebemet és közben 'Ühüm..Ühüm..Aha..Ühüm. Értem..Ühüm. Aha.' . Idegesített de nagyon.
- Hát a hölgyemény karja zúzódott egy kicsit. Írok rá gyógyszert ha fájna.
- Nem mintha most nem fájna neki - szólalt meg a nővérke.
- Kérem, Jiyoun.
- Jól van - mondta és visszament a dolgára.
- Elnézést. Szóval írok fel gyógyszert és minden képen jöjjenek vissza két hét múlva. Pihentesse a karját és rendbe jön - mondta az orvos és a receptet amit ki kell váltatnunk Luhan kezébe nyomta.
- Köszönjük doktor úr - mondta Luhan. - Gyere - mondta nekem én pedig lemásztam az orvosi ágyról és odamentem Luhan mellé. - Viszlát.
- Viszlát -mondtam én is. Az orvos is mormogott egy 'Viszlát'ot de azt magának motyoghatta inkább. Mikor haza értünk rögtön a szobámba mentem és egyenesen a teraszra húztam. Ott elszívtam egy szál cigit és eszembe jutott az amit Kai mondott 'Ha lenne kedve rögtön igent mondott volna.. Ja várj mást szeret..Igen..engem..' Gyorsan felpattantam és átmentem Kai szobájához. Bekopogtattam de nem jött semmi válasz. Benyitottam de nem volt senki a szobába. A fürdő ajtóhoz mentem, hogy esetleg bent van -e ,de nem volt. Így sarkon fordultam és elindultam kifelé.
- Mi az? - szólalt meg. Megfordultam és a fürdőből jött ki.
- Bent voltál?
- Amint látod - mutatott a tárva-nyitva levő ajtóra.
- Nem hallottam.
- Mivel nem zuhanyoztam se nem fürödtem. Azt körülbelül két órája tettem meg. Csak elpakoltam. De mondjad.
- 'Ha lenne kedve rögtön igent mondott volna.. Ja várj mást szeret..Igen..engem..' - idéztem neki. Kai úgy nézett rám mint egy hülyére utána meg egy olyan 'Nem értem' fejet vágott. - Ezt mondtad Hyunseungnak. Csak egy kicsi probléma van - mondtam.
- Mégpedig?
- Én nem szeretlek téged. Mondanám azt, hogy legalábbis úgy nem, de sehogy se.
- Akkor miért védtél, hogy nem én löktelek el.
- Mert. De akkor se szeretlek - modntam és visszamentem a nappaliba. Luhan elhúzott a teraszra és elkezdett nekem suttogni valamit.
Félóra múlva Kai is letolta a képét.
- Jongieeee - kiáltottam neki, majd odarohantam és megöleltem jó szorosan. Kai csak ellökött magától de már gyengédebben. - Most miért löksz el magadtóól? - nyígtam.
- Mert nem bírom ha ölelgetnek.
- Akkor RiRint miért ölelgeted?
- Mert ő Ririn te te és téged nem bírlak - vigyorgott majd elindult felfelé.
- De Kai - szóltam mire ő megállt. - Én szeretlek teljes szívemből. Ne lökj el magadtól kérlek - mondtam szinte sírva. Ő visszafordult kicsit meglepett tekintettel.
- Azt mondtad nem szeretsz.
- Hazudtam. Nagyon is szeretlek - álltam lábujj hegyre és szinte már összeért a szánk de nem mozdultam és ő se. Csak álltam a szemébe nézve majd elröhögtem magamat.
- Most mi bajod?
- Luhan én ezt nem bírom tovább - mondtam és annyira röhögtem, hogy a kanapéra estem.
- HE? - sugárzik az értelem Kaiból is. - Csak szívattatok?
- Nem - álltam fel és odamentem elé - Csupán próbáltam beetetni, hogy szeretlek.
- Nem nagyon sikerült - mondta vigyorogva.
- Akkor mi volt az a meglepett fej vagy félelemmel teli tekintet? - jött le a lépcsőn RiRin. Erre Kai nem válaszolt csak felment durcáskodva. Én kicsit nevettem majd szépen felmentem Kai után.
- Bocsi - mentem be a szobájába. Kai csak berántott és a falnak nyomott. Szánk közt körülbelül 3 cm volt ha nem kevesebb. Egyik kezével megsimította az arcomat én pedig a keze felé fordítottam a fejemet. Csak engem nézett és mosolygott. - Nem fogod beetetni velem.
- Nem is akarok semmit - közeledett felém, de én csak kitértem előle.
- Nem azért jöttem, hogy visszakapjam hanem ,hogy bocsánatot kérjek és ez már meg volt. Szóval most mentem - mondtam és kimetnem az ajtón majd becsaptam. Gyorsan átmentem a szobámba, becsuktam az ajtót és neki dőltem. Mindenem remegett. A szívemhez szorítottam a kezemet és úgy meredtem a semmibe. Kicsit még így maradtam majd elmentem fürdeni. Áztattam magamat egy keveset aztán kiszálltam, felöltöztem, fogat mostam és lefeküdtem az ágyba. Egyszer csak azt hallottam, hogy valaki bejön. Leült mellém, majd az ágyba feküdt.
- Én vagyok az RiRin - mondta. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem Luhan vagy..Kai, de nem tudtam mit akar.
- Mi a baj?
- Semmi, csak nem tudom senkinek elmondani az érzéseimet és már mindjárt szét robbanok tőle.
- Jaj te.. hamarabb is jöhettél volna. Szóval.. hallgatlak - mondtam.
- Tudod..nekem.nagyon régóta tetszik egy srác. Próbálok felé közeledni de valahogy nem megy. Nem is az, hogy rideg vagy valami hanem sose tudom mit mondjak. Már szinte szeretem meg minden és mikor meglátom vagy meghallom beszélni egyszerűen mindent kizárok magam körül és csak rá koncentrálok. Sokkal régebben láttam már..de mikor debütáltak véglegesen beleszerettem .Nem azért mert híres és sok a pénze, hanem mert ...Ő az akit szeretek.
- Jaj de drága. Ki az?
- Hát..-hajolt közel a fülemhez majd bele súgta a nevét az illetőnek. Kicsit elkerekedtek a szemeim, ő pedig bólintott. - Itt maradhatok?
- Persze - mondtam. Kicsit meglepett a dolog és eleinte féltem is, hogy vajon mi lesz de mindketten az ágy szélén helyezkedtünk el.
- Inkább át megyek a szobámba - mosolygott - Majd reggel találkozunk. Szia - mondta és kiment halkan. Még köszönni se volt időm. Elhelyezkedtem az ágyamban majd álomra hajtottam a fejemet és olyan dolgok jöttek előtte elém, amikre azért nem vágyom. Például Kai megcsókolt vagy ilyesmi. De nem akarom. Elkezdtem vergődni az ágyba és egyszer csak valaki berontott.
- Abba hagynád? Idegesít, hogy itt mocorogsz - mondta Kai.
- Emlegetett szamár. Mellesleg engem meg te idegesítesz - mormogtam. Kai leült az ágyam szélére és maga felé fordított.
- Miért idegesítelek? - tartotta még mindig kezét a derekamon.
- Az ilyen megnyilvánulásaid miatt, plusz a ridegséged miatt, a nemtörődömséged miatt, minden ami te vagy idegesít.
- Engem meg az idegesít, hogy te ítélsz el.
- Te nem hagyod, hogy megismerjelek, bár ez alapján nem is akarlak.
- Fogadjunk holnap tök más véleményed lesz.
- Mert? Jön az unokaöcséd..És?
- Ja..kihívlak egy versenyre. Aki nyer azt kiszolgálja a vesztett fél.
- Rendben van - mentem bele.
- Akihez a legtöbbször odamegy az unokaöcsém és akivel a legjobban ellesz az nyer - vigyorgott. - Senki se nyert még ellenem, szóval még visszaléphetsz.
- De nem akarok - vigyorogtam.
- Akkor holnap.
- Holnap. Úgy is legyőzlek - mondtam miközben felültem az ágyon.
- Minek ülsz fel?
- Mert mondjuk ki akarok menni a teraszra?
- Ne cigizz..
- Nem is azért.  Csak.. kint akarok kicsit lenni. Mellesleg tegnap nem tudod mi volt az a 8 kutya?
- Voltak kutyák? - kerekedett ki a szeme.
- Aha, de mindegy. Jó éjt Kai - mosolyogtam. Ő csak intett és kiment a szobámból. Én felálltam és a teraszra vándoroltam. Leültem az egyik székre és azon kezdtem gondolkodni, hogy hogy tudjak én nyerni. Bár ha még senki nem nyert Kai ellen képtelenség lesz, hogy én nyerek. De megpróbálok nyerni. Leakarom győzni  őt minden áron.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése