Fontos!

Sziasztok!

Minden köszönetem, hogy végig kíséritek ennek a blognak a folyamatait és köszönöm a kommenteket, feliratozókat is. Nagyon szeretem ezt a blogot írni, így nem hiszem, hogy egy hamar befejezem. Na de arról szeretnék írni, hogy ugye nekem hétfőtől iskola, mint mindenkinek gondolom, és most kezdem a középiskolát. 0. osztályos leszek, ami azt jelenti, hogy angol nyelvi előkészítős szak, de alapjába véve közgazdasági. Ez egy Elit szakmacsoport és mindig is ide akartam bekerülni. Nem titok,  ha elvégzem ezt az iskolát, vagy hamarabb leszeretném tenni a felsőfokú angol nyelvvizsgát, plusz ebben az első évben a középfokút. Így hajtanom kell majd rendesen. Ez nem azt jelenti, hogy szar vagyok angolból. Nem, 4-5 voltam, és már 8. ban lerakattuk volna 10-en vagy kevesebben a középfokút de nem került rá sor. Plusz, ugye ha én felnövök - kijárom a középsulit - Angliába, Amerikába vagy Koreába szeretnék menni egyetemre, és ott is szeretnék élni, de a legvalószínűbb nálam ugye Korea. De lehet már addigra nem fogom szeretni Koreát de ezt kétlem. Szóval hajtanom kell rendesen, de próbálok majd minél többször írni, és részt hozni. Ha valami nem fog sikerülni, kifogom írni. Tényleg nagyon hálás vagyok nektek, hogy olvassátok és kommenteltek :)  Ami a profilképem eléggé régi kép szóval ha befejeztem  csatolok magamról ebbe a bejegyzésbe képet. Hu hol is kezdjem még. Blogok..Kezdtem egy boszorkányos, U-KISSes blogot is, plusz olyat, amiben gyakornok vagyok 3 legjobb barátnőmmel. Nem tudom mennyire érdekelne titeket. De rengeteg blog ötlet született a fejemben és legtöbbet, ha nem is publikálva meg alkottam. Szóval..Még amit akarok Ismét leírni, nagyon hálás vagyok nektek. Ez az eddigi legnépszerűbb blogom és ezt Nektek köszönhetem. Szeretek ide írni részt, egyrészt mert imádom az alapját, kapok visszajelzéseket és...és fogalmam nincs. De a visszajelzések nagyon jól esnek. Ha valakinek van valami kifogásolni valója, észrevétele, vagy, hogy min változtassak nyugodtan írjon.

 Itt a Twitterem. Aki szeretne, nyugodtan kövessen be, írjon nekem mindegy én szívesen válaszolok és bekövetek mindenkit :) 

Nos még egyszer köszönöm a sok komit, feliratkozót. Szeretlek Titeket! 

Fontos! Nincs megszerkesztve nagy meglepetésetekre. Csak megcsináltam és felraktam :'D Csak azért rakok ki képet magamról mert engem érdekelnek, hogy hogy néznek ki a blog írói XD Lehet titeket nem, nem baj ^^ Nem vagyok egy nagy szépség se gond :p ^_^

Nos akkor ez a bejegyzés itt ér véget ^^ :)  Apropó itt van az a blogom, ahol a napjaimat leírom. Ma kezdtem :"D De elolvashatjátok kiket is szeretek, ki a példaképem és a többi.
Annyeonghaseyo!

안녕하세요 !

Chapter Fifteen ▲

Egy hónappal később ▲

Huan Pov' 

Éppen a kanapén, a TV előtt tengettem az időmet, mikor Jongup leviharzott az emeletről és leült mellém.

- Miért vagy ilyen sietős? - fordultam felé mosolyogva. Jonguppal rengeteget beszélgettem naponta, mikor unatkoztam és irtó rendes és jó fej srác. Szinte teljesen megismertük egymást két hét leforgása alatt. Utána pedig hirtelen elhívott randizni és az 5. randi estéjén meg is csókolt. Már egy hete jártunk, de olyan volt, mintha évekkel ezelőtt kezdtünk volna járni. 

- Semmiért csak gondoltam lejövök hozzád - fogta meg mosolyogva a kezemet, majd összekulcsolta ujjainkat. Én elmosolyodtam ezen és közelebb húzódtam hozzá, majd a vállára hajtottam a fejemet. Az unokabátyám csak kikerekedett szemekkel nézett ránk mikor esténként haza jött és így talált minket a kanapén. De olyankor én csak gyorsan elhúzódok tőle, ő pedig még jobban értetlen fejet vág. Persze tudja, hogy járunk, de furcsállja még mindig. - Mi jót nézel? - nézett a TV-re.

- Hát nem tudom. Csak kapcsolgattam a TV-t és ez szimpatikus adónak tűnt - sóhajtottam.

- Értelek - mondta és a fejemre hajtotta a fejét.

- Megjöttem - robbant be az ajtón MinHyuk. Úgy váltunk szét Jonguppal, mintha a villám lecsapott volna közénk.- Na azért nyugodtan enyelegjetek.. Miért kell mindig szét válnotok? Még sose láttam, hogy csókolznátok - biggyesztette le a száját.

- Nem baj. Addig jó. És amúgy is. Mi nem azzal töltjük az időnket, hogy felfaljuk egymást. Tudod szoktunk külön tölteni órákat. Vagyis annyira, hogy ő csinál valamit a szobájában és én is az enyémben. Plusz egy kapcsolat nem csak a csókolózásról szól..
- De..néha igen - mondta MinHyuk.
- Neked. Tudod, hogy én bújós vagyok, de szájra puszit kaphatsz - mondtam és nyomtam Jongup szájára egy hosszú puszit, majd mikor elváltam tőle csak mosolygott, MinHyuk pedig vigyorgott. - Most min vigyorogsz?
- Semmin semmin - kuncogott - Aranyosak vagytok. Koreában volt olyan fiú akit szerettél? - kérdezte hirtelen.
- Öhm..Luhant.
- De..ő a tesód. Ez elég bizarr.
- Azt nem mondtad, hogy hogy kellett volna szeretnem fiút - nyújtottam ki a nyelvemet. - De az egész EXO-t imádtam. Kedvesek és önzetlenek. Nem úgy mint egyesek, nem akarok ujjal mutogatni - bökdöstem mutató ujjammal MinHyuk felé, mire a két fiú felnevetett. MinHyuk távozott a konyhába, mire én felálltam Jongup mellől és odamentem hozzá. - Mi lesz a kaja?
- Nem tudom még. Talán csirke.
- Vacsira? Csirke?
- Aha. Vagy hamburger, pizza?
- Gyors kaják? Egyre jobb. Főzhetek én kimchit?
- He?
- Látszik, hogy nem voltál még Koreába.
- Hát most nem tehetek róla, hogy ide húzott a szívem Kínából.
- Tudom. De azért a koreai nevedet használod - kuncogtam és elkezdtem főzni a kimchit.
Miután végeztem, tálaltam az ételt és mindenki evett szépen. Utána MinHyuk még elment dolgozni én pedig mentem mosogatni. Mikor már a mosogatás felénél tartottam Jongup a hátam mögé lopakodott és átölelte a derekamat hátulról. Csak elmosolyodtam ezen, ő pedig  a vállamon pihentette a fejét.
- Körülbelül egy óra múlva el kell mennem a nővéremhez, rendben? - kérdezte kedvesen.
- Rendben - mosolyogtam. A nővére kórházban volt, ugyanis rákos, vagyis az volt, mert megműtötték és Jongup szinte mindennap elmegy őt meglátogatni.
Miután befejeztem a mosogatást, csak megfordultam és megöleltem Jonhupot, mintha egy kisgyerek lettem volna, ő pedig felkuncogott.
- Ne kuncogj - nevettem.
- De akkor te se - mondta nyugodtan és hajamat, fejemet kezdte simogatni. Nagyon jó volt Jongupot megölelni. Feltöltődök tőle. - Sz-szeretlek - dadogta. Kicsit meglepődtem, hogy kimondta, de csak elmosolyodtam.
- Én is szeretlek - mondtam, majd a hátát kezdtem cirógatni. Szerettem hozzá bújni már akkor is, mikor csak barátok voltunk.
Pár percig még öleltük egymást, majd megcsókolt és mélyen a szemeimbe nézett.
- Nekem most mennem kell öltözni meg miegymás, de majd jövök elköszönni.
- Az bebaszna, ha nem köszönnél el a barátnődtől - kuncogtam.
- Hát eléggé - mosolygott, majd egy puszit nyomott a számra és felment a szobájába átöltözni. Én a konyha pultnak támaszkodva néztem ki a fejemből és azon gondolkodtam, hogy a többiek, hogy lehetnek. Hisz senkit nem hívtam még fel egy hónapja. Se a testvéremet, se senkit. - Na mentem akkor  - ölelt át a derekamnál, majd megcsókolt újra, és ez a csók picit hosszúra sikeredett, de miután elváltunk csak mosolygott majd elment. Én felbattyogtam a szobámba és leültem a gép elé. Eszembe jutott, hogy az EXO kiadott egy klippet, amit nem néztem meg, így beütöttem és neki láttam a megnézéséhez. Egytől egyik helyesebb lett. Tudom, hogy itt smink van raajtuk, meg a hajuk meg van csinálva, de sokkal helyesebbek. Büszke vagyok rájuk, ez a klip nagyon jó lett szerintem. Hirtelen ötlettől vezérelve felvettem a telefonomat és betárcsáztam Luhan számát.

Luhan Pov'

Az ágyamon feküdtem alváshiány miatt, mikor megcsörrent a telefonom. 'Huan' - olvastam le a kijelzőjéről. Rögtön átdörömböltem Kainak, aki csak morcosan, haját csesztetve jött át.
- Huan az - mondtam halkan, majd felvettem és kihangosítottam - Szia hugi - köszöntem kedvesen.
- Szia, remélem nem keltettelek fel - mondta kicsit aggódóan.
- Nem, dehogy is. Nem tudtam aludni szóval nem - kuncogtam és Kai már épp készült volna megszólalni, de befogtam a száját - Hogy vagy? Miért mentél el? Minden rendben van?
- Persze, minden rendben van. Jól vagyok, sőt tökéletesen - mondta boldogan - És leírtam miért mentem el. Nem tudom Kai elmondta-e, hogy mi történt..
- Elmondta - szakítottam félbe, de én még nem álltam készen, hogy bejelentsem 'Amúgy én is farkas vagyok és szülinapot után te is az leszel'.
- Na, hát azért mentem el, mert...igazából mert teljesen megrémültem tőle. Tudom, hogy olyan marad valószínűleg mint az előtt volt ,de még is csak bennem lesz a félsz, hogy 'Nézd már egy farkas az egyik barátom' - mikor kimondta azt, hogy barát felcsillant a szeme Kainak, én csak elmosolyodtam rajta - De nem tudom mikor megyek haza és meddig.
- Hogy értve meddig? - kérdeztem ijedten. Nem beszéltünk semmit az egy hónap alatt így nem tudtam róla semmit, hogy eltörte-e a lábát, vagy műtéten esett-e át.
- Úgy, hogy van barátom és mivel én jönnék csak haza nem tudom úgy mond meddig bírnánk külön. Szóval fogalmam nincs meddig és mikor megyek - Kai csak lefagyottan ült tovább.

Kai Pov'

Mikor Luhan átdörömbölt úg éreztem, hogy most megtudnám fojtani, amiért felkeltett édes álmomból. De csak át mentem morcosan.
- Huan az - mutatta a telefonját, majd felvette.- Szia hugi.
- Szia, remélem nem keltettelek fel.
- Nem, dehogy is. Nem tudtam aludni szóval nem - bennem volt, hogy megszólalok 'Viszont engem igen', de Luhan befogva a szám, megakadályozta ezt. -  Hogy vagy? Miért mentél el? Minden rendben van?
 Persze, minden rendben van. Jól vagyok, sőt tökéletesen, és leírtam miért mentem el. Nem tudom Kai elmondta-e, hogy mi történt.
- Elmondta - szakította félbe hugát.
- Na, hát azért mentem el, mert...igazából mert teljesen megrémültem tőle. Tudom, hogy olyan marad valószínűleg mint az előtt volt ,de még is csak bennem lesz a félsz, hogy 'Nézd már egy farkas az egyik barátom' - kicsit jól esett, hogy a barátjának tart, így elmosolyodtam. -De nem tudom mikor megyek haza és meddig.
- Hogy értve meddig? - kérdezte Luhan ijedten. Nem akartam hallani, ami azután következett. Bár ne mentem volna át.
- Úgy, hogy van barátom és mivel én jönnék csak haza nem tudom úgy mond meddig bírnánk külön. Szóval fogalmam nincs meddig és mikor megyek - csak lefagyottan ültem tovább és mintha a világ dőlt volna össze bennem. Nem szeret. Ez már biztos.
- B-barátod?
- Igen, nem rég óta. Jongupnak hívják.
- Szóval koreai.
- Igen. Aranyos nagyon és helyes, jó fej meg minden. Szeretek vele lenni..Azt hiszem..szeretem - mikor  ezt kimondta, teljesen összetört valami odabent. Luhan rám pillantott és ijedten és sajnálkozóan nézett rám. Csak elmosolyodtam és megráztam a fejem mintha nem lenne semmi baj. Felálltam az ágyról és óvatosan becsuktam az ajtót miután kimentem és átmentem a szobámba. Megálltam a helyiség közepén és néztem magam elé. Feltörtek a régi emlékek. És mindez, hogy majd egy nap ketten fogunk az ágyamban feküdni, én simogatom a hátát és lágy csókokkal látom el, álom marad. Sose szerettem ennyire senkit, de ez is csak egy ugyan olyan viszonzatlan szerelem. Összerogytam a földre, de nem sírtam, csak Kris átjött, hogy mi a fenét csinálok. Nem szólaltam meg. Csak ültem a padlón..
- Mi a baj, haver? - guggolt le mellém.
- Mást szeret..
- Ki?
- Huan...Van barátja.
- Hát öregem..ez szívás.
- Te is biztató vagy.
- Figyelj, ha azt nézem, ahogy viselkedtetek egymással, simán szerethet téged. Ahogy rád nézett, ahogy rád mosolygott...Így csak azok szoktak, akik szerelmesek, és nyilván valóan még nem ismerte azt a gyereket.
- Hát Kris..nem hiszem. Miért is szeretne engem bárki?! Egy gonosz szörnyeteg vagyok..
- Legalább belátod, hogy mi vagy - gondolkodott - gondolom - hangosan. Csak egy olyan ' Ez most ugye nem komoly ' fejet vágtam rá, miközben csiga lassúsággal fordítottam felé a fejemet, ami bele illett volna egy horror filmbe is. - Bocsi, csak hülyéskedtem.. Nem vagy gonosz..Kedves, helyes, cuki, szexi vagy..
- Ezek után merd azt mondani, hogy nem vagy buzi..
- Hát nem is vagyok. Csak reálisan látom a dolgokat. Ha szülinapjáig haza jön, muszáj megcsókolnod..
- Téged? - kerekedett ki a szemem.
- Aha, meg a seggemet is megharaphatod, na még mit nem. Huant, te észlény - legyintett fejbe, és én csak elpirultam.
- Tényleg megharaphatom a segged?
- Ha kutya vagy, de akkor véged ha megteszed..
- Farkas vagyok nem kutya..
- Én is emlékeztetnélek rá..
- Ja... - szólaltam meg kicsit lányos hangon - Akkor nem teszem meg - álltam fel és az ágyamra ültem.
- Megakartad tenni? - nézett rám kerek szemekkel.
- Ja, pont a te szaros seggedet harapnám meg - forgattam a szemeimet.
- Ki kérem magamnak! Mindig kiszoktam törölni a sejhajom! Nem szaros! Vili van tesó?
- Nem Vilinek hívnak.
- Miért nem hívnak úgy?
- Mert az anyám Jonginnak kereszteltetett. És téged miért Wu yi fan? Fan szőrzet jut rólad eszembe.
- Hah...Van neked elég fanszőrzeted.
- Nekem legalább férfias oda lent - húztam ki magam.
- Aha..persze, kis babapopsi tökű - kuncogott.
- Legalább én nem borotválom mint te..
- Tudod, egyes lányok nem szeretik ha a szőr a szájukban marad.
- Kris...ez lehet eléggé furcsa és szokatlan kérés..de...megtanítasz nekem minden apró cseprő kis titkot?
- Baszni ne tanítsalak meg?
- Köszi azt tudok - nevettem fel.
- Szegény lány - rázta a fejét - Na akkor .. - kezdte el a magyarázást. Elég jó dolgokat mondott, mit ne mondjak. Kris egyáltalán nem szégyenlős erre rájöttem még debütálás után. De most, ahogy itt dumált nekem a szexről, a...férfiak nemi szervéről és egyebek,,hát én meghaltam. - Na menj be a fürdőbe és borotváld le magadnak..
- M-MI BAJOD? - kerekedett ki a szemem.
- Vagy csináljam én?
- Na na ..nem nem..megcsinálom magamnak is - mondtam és behúztam a fürdőbe, magamra zártam az ajtót és megtettem amit kért. Hímvesszőmet eltakarva léptem ki a fürdőből. - Így jó?
- Vedd el onnan a kezed.
- Na még mit nem.
- Ne akard, hogy..
- Jó el veszem - emeltem magam elé két kezem. Pár percig csak nézte, nézte, nem szólt semmit csak nézte.
- Hát..fasz nagyobbíttatást nem tudom, hogy lehet e csináltatni - mondta, majd kisétált a szobámból, én rögtön utána eredtem.
- HÉ! - mire szembe jött velem Luhan. - Öh..hihi..
- Nincs itt a húgom és már is buzinak állsz? Ez milyen rendszer?
- Nem vagyok buzi!
- Mellesleg Huan nem fog örülni, ha ilyen pici lesz felállva is a farkad.
- Mintha a tiéd nagyobb lenne - húztam fel az orrom.
- Vegyél már fel egy gatyát - mondta Kris, és kezében tartott valamit..amire...síkosító volt írva. MI A FASZ?! - Gyere..
- Mondom, hogy buzi lettél - forgatta Luhan a szemeit.
- Ha buzi lennék lesmároltam volna már rég Krist.
- Ha megteszed, meghalsz - mondta mély hangján az elébb említett.
- Nem akarom megtenni, nem téged szeretlek.
- Szóval engem nem szeretsz?
- Téged is szeretlek csak nem úgy, mint pasit, hanem mint barátot. Vagy talán te buzi vagy?
- Na még mit nem. Szerinted az a mondatom, hogy ' Egyes lányok nem szeretik ha a szőr a szájukban marad' miről árulkodik?
- Lehet az transzi is..
- Lehet, de a lényeg az, hogy LÁNY - emelte ki a lány szót. Luhan úgy nézett ránk mint két elvetemült idiótára.
Kris még magyarázott egy csomót mielőtt átment a szobájába. Én a legtöbbet kíváncsiságból kipróbáltam - már amit egyedül ki lehet - és furcsa mód nem bántam meg. Csak felvettem egy alsó gatyát, miután lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba.
- Nincs is kis pöcsöm - jegyeztem meg, majd betakaróztam és próbáltam elaludni, de nem túlságosan sikerült. Így átmentem Krishez, aki ágyában hanyatt feküdt.
- Mit akarsz? Nem mérem le a pöcsöd.
- Nem azt akartam. Hanem, hogy köszönöm, sokat segítettél.
- Leszoptalak volna? - ült fel kikerekedett szemekkel. - Na jó ez durva volt, de amúgy nincs mit. Bármi tanács kell kérdezz nyugodtan.
- Hogy békítsem meg Huant?
- Jóéjt - feküdt vissza.
- Héé!!
- Na jó, na. Hát mondjuk, bocsánatot kérhetnél, lesmárolhatnád, öhm...elmondanád neki, hogy szereted...
- Aha, és ijesszem el magamtól még jobban..
- Nem ijesztenéd el. Max nemet mondana.
- Hát most biztos..
- Mert?
- Van barátja.
- Ha haza jön tuti szakítanak és akkor jön a te időd, YEAH! - mondta, majd kuncogott.
- Na jó, köszi a tanácsot - nevettem fel - Jó éjt.
- Neked is - feküdt vissza az ágyába és én átvándoroltam az én szobámba és visszafeküdtem, betakartam magam és hál istennek sikerült elaludnom.

Chapter Fourteen ▲

Irány Las Vegas és egyéb 'rejtélyek'  kiderülése▲

Amit csak tudtam a bőröndömbe dobáltam. Minden ruhát, ami kellett, minden cipőt, minden emléket, mindent. Luhannak ezt hogy magyarázzam meg?! Egyáltalán tudja, hogy a kedves banda társa, a főtáncos farkas? Tudnia kellene...Azt hiszem. De én ezt nem értem. Ha tudja, soha nem beszélt semmi ilyesmiről. Vagy talán ő is az? De akkor ..én is? Számtalan megfogalmazatlan és megválaszolatlan kérdés keringett a fejemben, de most erre nem volt időm. Két óra múlva indul a gépem Las Vegas-ba, ahol unokabátyám fog várni egyik haverjával. Elővettem egy A/4 es lapot, és leírtam rá, amit gondoltam, hogy le kell. A igazságot sajna nem írhattam le, mert mi garancia van arra, hogy Luhan, Kris, Xiumin, Baekhyun, Chanyeol, RiRin, Kyungsoo, Chen, Lay, Suho, Sehun és Tao tudja azt, amit én. Felkaptam a bőröndömet, majd megláttam, hogy immáron emberi testben Kai lent matat. Összerezzentem. Elindult felfelé, én pedig gyorsan olyan helyre húzódtam, ahol nem láthat meg. Mikor becsukta a szobája ajtaját, mintha rakéta lett volna a sejhajomban, leiszkoltam az ajtóhoz, onnan a már megérkezett taxiba raktam a bőröndömet, majd beültem én is. 

Mikor elértünk a reptérre, kifizettem a fuvart, és bementem a váróba, ahol bemondták, hogy akik a Las Vegas-i gépre várnak menjenek az 5ös kapuhoz. Beadtam a bőröndöm, aztán elmentem az 5-ös kapuhoz, ahol aztán megnézték a jegyet, átvizsgálták nincs-e nálam bármilyen szúró vagy lövő fegyver és felengedtek a gépre. Elfoglaltam a helyemet, és fülesemet a fülembe tettem. Még mindig le voltam sokkolódva a látottak miatt. És e miatt éjszaka közepén, na jó este 11kor, képes vagyok felhívni az unokabátyám és megkérni, hogy had költözzek hozzá, aztán fél 12kor pedig elindulni a reptérre. Én is logika mestere vagyok. Nem baj. Legalább jó sokáig leszek távol Kaitól.

Luhan Pov'

Az éjszaka közepén, olyan fél négy tájában felkeltem, és valamiért megakartam nézni a húgomat, hogy ébren van-e még. Kimásztam az ágyamból és átmentem hozzá. Sehol senki. Bekopogtattam Kaihoz, aki rekedtes hangjával ki szólt.

- Mi van?!

- Itt van Huan? - kérdeztem miután benyitottam.

- Úgy látszik?! Nem nincs.

- Akkor hol van?

- Miért? - ült fel JongIn barátunk. 

- Mert nincs a szobájában. Csomó ruha a földre van hányva és a bőröndje is eltűnt.

- Mi a fészkes fene...

- HyunSeung lehetett?

- Ki tudja..Most menj aludni mert fáradt vagyok - mondta, visszafeküdt az ágyba és elfordult a fal felé.

- Te mindig az vagy ha a húgomról van szó. Mi bajod van vele?

- Semmi különös.

- Akkor miért viselkedsz úgy, mint aki leprát kap, ha a közelében van, vagy esetleg megejti a nevét?

- Szeretem - jelentette ki.

- Mi?

- Jól hallottad. A húgodat..szeretem.

- Mármint úgy, mint egy...barát?! - mosolyodtam el.

- Nem.

- Akkor?

- Az isten szerelmére Luhan. Szerelmes vagyok a húgodba, ezen mit nem lehet felfogni? - ült fel és kissé ideges hangon mondta.

- Hát..ez....ez...ez..ez..Wow...Ez meglepő..

- Tudom. Én is meglepődtem. De ez van. 

- De akkor miért nem érdekel hol van?

- Hát..érdekel..De szerintem kicsit se akar engem most látni. 

- Mert?

- Majd elmondom. De akkor menjünk le a konyhába - Kai kipattant az ágyból és szépen lementünk elsőnek a nappaliba. Megláttam ott egy levelet és felküldtem Kait, hogy szóljon mindenkinek, aki velünk lakik. Meg persze aki itt aludt, mert ma mindenki itt volt. Tök jó időzítés.

- Mi az?

- Mi baj van?

- Éhes vagyok - mondta Baekhyun.

- Miért keltettél fel minket? - csak úgy záporozott a sok kérdés. 

- Huan hagyott egy levelet. Felolvassam?

- Igen! - jött mindenkitől a válasz.

- Jól van. - mondtam, majd megköszörültem a torkomat és neki kezdtem - Kedves EXO és RiRin. Nagyon sajnálom, hogy búcsú nélkül lépek le, de már nem akartam ott maradni. Elmentem az unokabátyámhoz. Nem mondom meg hol lakik, mert nem akarom, hogy bárki is utánam jöjjön. Őszintén szólva megijedtem a múlt este..Kaitól. Majd ő elmondja ha akarja. Nekem dunsztom sincs ki tudja és ki nem.  Kicsit fáj, hogy ott kell titeket hagynom valamennyi időre, míg feldolgozom az eseményeket. De minden esetre köszönöm. RiRin neked köszönöm, hogy volt az a sok sok fincsi kaja és a barátságod, Chanyeolnak, hogy megosztotta velem, hogy tetszik neki RiRin és a bizalmát is köszönöm - szinte mindenkit felsorolt és én ezt csak mosolyogva olvastam föl - És Luhan.. Köszönöm, hogy ilyen megértő és figyelmes báty voltál. Nagyon szeretlek. Éss...Kai..igen..tőled ijedtem meg..Nem akarok úgy élni, hogy bármikor....olyan lehetsz..De.. köszönöm, hogy sok jó pillanatot éltem át veled. Például mikor elmentünk a piacra és a többi. Jó az nem volt a legjobb mert a végén egyedül kellett vásárolnom, de se gond. Szóval köszönök nektek mindent. Még valamikor..egyszer találkozunk..Puszi : Huan xx.

- Elment? De miért? Ne már - nyafogott Xiumin. - Annyira bírtam a fejét - tettetett sírást.

- Én is. 

- Én is - mondta Chanyeol.

- Hiányozni fog - mondta lebiggyesztett ajakkal Baekhyun.

- De Kai..mit is kéne elmondani nekünk? - fordult Kyungsoo az említett felé. 

- Hát..nos...Úristen a végén lelövettek..Nos..tudjátok...én.... - kezdte nyögdösni Jongin.

- Nyögd ki - mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.

- Én ...

- Tudjuk, hogy te de mi van veled? - kérdezte oldalra döntött fejjel Suho.

- Én...

- Igen ezt mát hallottuk - mondta szemforgatás közben Sehun.

- Hagynátok, hogy befejezzem a mondatomat? - kérdezte idegesen Kai.

- Igen Kai - mondta Suho és Sehun egyszerre.

- Én..farkas..vagyok - mondta ki nehezen. Alig hittem a fülemnek. Kai..farkas? Bár a jelleméből gondoltam, de sose mertem rákérdezni..

- Öh..Wow..azt a...kurva...- káromkodott Baekhyun. 

- Ez..hihetetlen.. - mondta Kyungsoo.

- Srácok..ha már itt tartunk..Én..is..farkas vagyok - jelentettem ki kis hezitálás után. Kai szemei akkorára nőttek, hogy egy új bolygó lehetett volna belőlük. - Igen..Már születésem óta. Anya és apa szintén farkasok voltak. Már egészen az 1800 -as években kezdődött ez az egész a családfánkban úgy, hogy az egyik nőt megharapta egy farkas és tovább adta a gyerekeinek, mivel az a farkas lett később a férje.

- Az úgy fasza - mondta Kai - Én..is kiskorom óta vagyok az, de nem rég jött elő úgy mond. Tőlünk fogalmam nincs, hogy indult ez az egész. A szüleim sose beszéltek arról, mikor és hogy lett a család ilyen farkas klán szerű.

- Van még valaki aki esetleg farkas, vámpír, boszorkány vagy fene tudja? - néztem körül a szobán. Majdnem az összes tag keze fent volt a magasba, kivéve RiRin.

- Ne már..én vagyok az egyetlen halandó ember? - csodálkozott el.

- Igen - mondta egyszerre az egész EXO, beleértve engem is.

- Na jó ezt még fel kell dolgoznom - vonult fel a szobájába.

- Akkor szépen leülünk és megbeszéljük ki micsoda és hogy lett az a micsoda - mondtam kissé meglepetten, majd helyet foglalt mindenki a nappaliba. 

- Na akkor vegyünk mindenkit sorra. Kivéve engem és Kait - mondtam.

- Öh...én farkas vagyok - mondta Baekhyun kicsit felemelve kezét.

- Hogy lettél az?

- Kis koromban beleléptem egy üvegbe, amiben farkas vér volt és így. Kicsit fájt az első átváltozás de nem haltam meg - kuncogott.

- Én is farkas vagyok - mondta Tao.

- Rólad gondoltam - mutogatott Kai az előbb megszólalt felé.

- Kösz. Hát én is kiskorom óta farkas vagyok, de nem tudom, hogy a családomban meddig nyúlik vissza. Mint Kainak, nekem se meséltek.

- Én is farkas vagyok - szólalt meg rekedtes hangon Kris, majd megköszörülte a torkát. - Kis korom óta az vagyok. A szüleim is azok. Anya édesanyja félig farkas, de apja farkas. Apa szülei meg meghaltak, de farkasok voltak ők is.

- És én is - mondta Xiumin - Egyszerűen és nagyszerűen megharapott 15 évesen egy farkas.

- Én is az vagyok - pirult el Kyungsoo - Engem is megharapott egy farkas.

- Én is az vagyok - mondta Suho. - Kis korom óta az vagyok.

- Én is - mondta Sehun.

- Én is..Én  beleléptem egy farkas véres üvegszilánkba - mondta Lay.

- Én s farkas vagyok - mondta Chanyeol - Viszont ez egy érdekes sztori. A házi orvos egy gyógszert összekevert egy farkas izével, nem tudom mi volt az, és miután a következő alkalomkor jött ijedten mondta el, hogy sajnos farkas leszek. Szóval nem lennék az, ha az orvos nem cseszte volna el - titkon abban bíztam, hogy legalább Chen normális ember.

- Én is farkas vagyok, már kis korom óta - mondta Chen. És még se.

- De várjunk. Ha Luhan és a szülei farkasok.. - kezdte Kyungsoo.

- Akkor..Huannak is annak kéne lennie - kerekedett ki Kai szeme.

- A tetkó izé! - szólt Chanyeol. - Az hogy nézett ki?

- Úgy mint az enyém, csak kicsit másabb volt ugyan, de olyan.

- Mikor lesz 19?

- Hát... Október környékén.

- Fasza. A saját húgod és nem tudod, hogy mikor született.

- Október 9.-én - válaszoltam.

- Akkor..valószínűleg a 19. szülinapján átváltozik. Én is akkor tettem - mondta Xiumin.

- És én is - mondta Kai.

- Én is - mondta szinte mindenki.

- Na jó én is - mondtam összeszűkített szemekkel.

- De ha belegondolok..Sokkal de sokkal erősebb volt, jobb volt a szaglása is és a szeme is.

- Akkor mit izélsz Jongin?! Farkas lesz a húgom, te meg még itt vagy? Mi van ha októberig kint marad?

- Hol lakik a nagy bátyád?
- Honnan a francból tudjam? - nem akartam neki elmondani, de valamiért éreztem, hogy muszáj lesz. - Nem mehetsz ki utána.

- Mert miért nem? - kérdezte csípőre tett kezekkel.

- Mert..

- Jó, nem megyek ki, de mond el..

- Nem akarom.

- De! 

- Nem!

- Mond el.. - morogta szinte már fakrasként.

- Las Vegas - mondtam. Szinte összehúgyáltam magamat. Idősebb vagyok mint Kai, de sokkal nagyobb tekintélye van. Ha kell erőszakosabb és sokkal keményebb mint én.. Én egy kis puha pöcs vagyok ha a húgom szavaival élek. Nem Huanéval, hanem a mostoha húgoméval, aki igazából a nővérem, de szereti, ha húginak hívom.

- Jól van. Nem megyek utána. De muszáj vele beszélnem.

- Nem..Írta a lapon is.. Ja..azt megkérte, hogy ne olvassam fel. Hát már mindegy. 

- Az - mondta Kai és felvonult a szobájába. Kicsit bűntudatom volt, mert ugye Kai szereti a húgomat..azt a kurva tényleg! Ki is ment a fejemből! 

- Kai! - szóltam utána, de ő mintha nem is hallotta volna ment tvább Én farkas képességemet bevetve, mint a vámpírok felsuhantam utána és megfogtam a karját - Írj neki a telefonomról egy üzenetet..Hogy sajnálod. 

- És mit akarsz? Hogy ezek után bevalljam, hogy szeretem vagy mi?

- Ez kicsit..hangosra..

- Tudom milyen hangerővel mondtam! - ordított.

- Miért vagy..

- Ideges? Szerinted miért? Csak nem azért,mert a húgod farkas lesz? Ja várj.nem..Az hidegen hagy. Hanem lehet tegnap láttam őt utoljára, megsebeztem és lehet, hogy sose fog megbocsátani. Talán ezért! - ordított annyira, hogy mély hangja még mélyebb lett és beleremegtem ordításába.

- Kai nyugodj meg kérlek...

- NEM - ordította még hangosabban. Ez a végén a legmélyebb hangját is eléri vagy legmagasabbat. - Tudod te, milyen ha elveszít valakit az ember? JA várj..nem. Neked nem halt meg senkit, nem hagyott el a csajod, nem éltél szar körülmények közt..Én igen. Meghalt a nagymamám, elhagyott a csajom csak mert ne mvolt megfelelő a kocsim és a többi. És most Huant is elveszítettem emiatt a kurva nagy hülyeség miatt. Mert kellett neki utánam jönnie - mondta és végleg a szobájába ment, ahonnan szilánk törés hang szűrődött ki.

- Szegény Kai - mondta Xiumin.

- Valamit tennünk kéne..Beszélek majd a húgommal. De egyenlőre nem modnom el, hogy az vagyok ami - mondtam kicsit szomorúan.Majd ha haza jön..remélhetőleg október előtt.

HyoRin/HyeRi Pov'

Ismét csak Kevinnel ültünk a kanapén és beszélgettünk. Most nem volt bekapcsolva a TV. A lépcsőről levánszorgott Eli, aki épp egy barátnőjével 'végzett'. Megtörölte véres száját, majd leült Kevin mellé.

- Vége? - kérdezte Kevin.

- Igen - válaszolt, miközben egy aprót bólintott. - Finom volt - kuncogott.

- Örülök - mosolyogtam. Kicsit elszontyolodtam, így felálltam Kevin mellől és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra és visszaemlékeztem a régi időkre.

1932. június 24.

Éppen a szobámban vasaltam a ruhámat, amit estére terveztem, hogy felveszek. Egy bálra vagyok hivatalos Kevin Woo-val, aki ennek a kisvárosnak a lakója. 

- HyeRi kisasszony - jött be a szobámba Kevin.

- Igen, Kevin?! - néztem rá.

- A ma esti bállal kapcsolatban.. Olyan este hét óra felé jövök önért.

- Rendben van Kevin - mosolyogtam rá és tovább vasaltam a ruhát. Elvileg van házvezetőnőnk, de lusta vagyok rá várni, így kivasalom magamnak a ruhát. Kevin mögém osont és hátulról átölelt, majd egy puszit nyomott a halántékomra. Már egy hónapja jártunk Kevinnel, és eddig halánték- és homlok puszi volt a legtöbb amit lépett. De nem zavart. Örültem, hogy az a fiú aki nekem tetszik viszonozza ezt. Már szerettem őt. Sose mondta ki, hogy ő szeretne, így én se tettem még. 

- Este akkor jövök - mondta, majd végig simított karjaimon és nyomott egy puszit a homlokomra, majd elhagyta a szobámat. 

Hét óra előtt tíz perccel megigazítottam a sminkemet, majd a ruhámat és a hajamat is. Pontosan hét órakor bekopogtatott Kevin a szobámba.

- Megyek már - mondtam és így is tettem. Kinyitottam az ajtót és Kevint pillantottam meg, ahogy az öltönyében feszít előttem. - Szia - köszöntem.

- Indulhatunk? - mosolyodott el és nyújtotta a kezét. Én belé karoltam és elindultunk a bálba. Életem egyik legjobb estélyének kellett volna lennie. De életem egyik legrémesebbje lett. 

Miközben a Kevinnel való vitánk után haza felé tartottam egy fickó utánam eredt.

- Kedves, megkönnyítsem a dolgát? - fogta meg a vállamat.

- Ne fogdosson - mondtam és közben könnyeimet töröltem le. Egy sikátor előtt voltunk. Mivel csak a sikátor felé juthattam haza bementem oda, ám a fickó a falnak nyomott. Kitátotta a száját, amiből látszott az éles foga. Vámpír. Hirtelen megharapta a nyakamat és éreztem, amint valami belém áramlik és közben a véremet szívja. Pár másodperc múlva a földön kötött ki, az én nyakam pedig vérzett.Kevin rohant oda hozzám.

- HyeRi... - nem szólt semmi többet, csak megvágta az ujját egy üveg szilánkkal, és azt suttogta, hogy igyam meg. Én beleittam és minden jobb lett. Varázslatos érzés öntött el. - Kórházba kell szállítani, még mielőtt késő lenne - mondta. Elrohant egy telefonhoz és pár perc múlva visszajött. De én akkor már a földön feküdtem. - HyeRi kérlek..szeretlek - mondta ki, mire én rá kaptam a tekintetem. Hirtelen kimerevedett minden testrészem és fájdalom lepte be az egész testemet. Átjárt a düh, a fájdalom, a kín. Kevin megsebezte ajkait, majd gyengéden megcsókolt. Lassú, gyengéd csókolózásba kezdtünk, miközben szájából szivárgott a vér és az én szervezetembe jutott. 

- Szeretlek - suttogtam. Nem is nagyon tudtam volna hangosabban beszélni igazság szerint. 

- Én is..- simította meg az arcomat. - De most had vigyelek el egy kórházba kérlek - nézett rám kérlelően. Én bólintottam. Ő csak felvett az ölébe és elindultunk.

- Kevin...

- Tessék HyoRin!?

- Inkább HyeRi - kuncogtam - De..te...vámpír vagy?

- Igen - sütötte le szemeit - Féltem elmondani, mert azt hittem elfogsz hagyni.

- Téged?! Soha. Szeretlek mind örökké.

- Always and forever - mondta angolul, mire elmosolyodtam és ő újra megcsókolt. Hát igen...Mind örökké.

Napjainkban.

Már 81 éve vagyunk együtt Kevinnel. El se hiszem. Néha igaz, hogy olyan 2 napra szakítottunk, mert volt amit én nem akartam, vagy amit ő nem akart de mindig megbeszéltük és tovább éltünk boldogan. 

- Valami baj van, kicsim?! - nyitott be óvatosan Kevin.

- Nem nincs - mosolyodtam el. Ő bejött és helyet foglalt mellettem és át karolta a derekamat. Én a fejemet vállára hajtottam és bal kezemet mellkasára tettem - Always and forever - mondtam.

- Mind örökké - mondta mosolyogva - Szeretlek HyeRi. Nagyon. 

- Én is téged Kevin. El se hiszem, hogy már 81 éve...

- Pedig de. Vének vagyunk - kuncogott. - Csak 21 éves vének.

- Igen. Akiknél megállt az idő. Te... a farkasoknál is megáll az idő?

- Igen. Egy kis idő után. Olyan 20-25 éves korukban. 

- Na mindegy most ne erről beszéljünk..

- Szerintem ne is beszéljünk - vigyorodott el perverzen.

- Oh igen?! - néztem rá. Majd  ledöntöttem az ágyra és szenvedélyes csókcsatát kezdtünk vívni.

Huan Pov'

Mikor leszálltam a repülőtéren szinte rögtön megláttam az unokabátyámat. Nem nehéz egy  fekete hajú, kínai két méter magas fiút megkülönböztetni az emberektől. Sőt..biztos van vagy két méter tíz centi is. Mellette volt egy nem magas de nem is túl alacsony srác.

 

Mikor a bőröndjeimmel együtt oda sétáltam, mind két srác elmosolyodott. 

- Szia Huan - köszönt az unoka bátyám, majd magához ölelt.

- Minhyuk..és... - néztem kínosan a kék(?) hajú srácra.

- Jongup.. Moon Jongup - hajolt meg.

- Ha haza mentünk kipakolsz vagy elmenjünk moziba hárman? - kérdezte az unokabátyám.

- Elmehetünk moziba - néztem furán.

- Ja Jongup nálunk lakik - mondta MinHyuk.

- Öh..jó. Miért is? Már elnézést. 

- Semmi baj. Igazából azért, mert kirúgtak az állásomból és mivel nem volt fizetésem nem tudtam fizetni az albérletet és így MinHyuk magához fogadott. Egy kérdés..amit ő sose mondott meg. Miért MinHyuk a neve ha kínai?

- Mert neki jobban tetszik a koreai neve mint a kínai - kuncogtam.

- Valahogy mindig is éreztem - nevetett fel. Ez a srác eszméletlen helyes. Nem mintha Kai nem lenne, de Jongup más. Irtó helyes. De tényleg.
Az unokabátyám kocsijához mentünk, bepakoltuk a bőröndjeimet, majd egy moziba mentünk és csodásan megnéztünk egy filmet.
Mikor haza értünk Jongup és MinHyuk segítettek felvinni a csomagjaimat, majd én szépen elkezdtem kipakolni, amikor MinHyuk bejött.
- Miért jöttél?
- Kedves.
- Bocsi...csak...nem mindennap esik meg, hogy az unokahúga valakinek felhívja az unokabátyát és 'Szia elmehetek hozzád meghatározatlan időre?"
- Mindegy. De...legyen annyi elég, hogy fiú..
- Kinyírjam?
- Ha kitudod nyírni a nélkül, hogy meghalnál akkor nyugodtan.
- Szereted őt?
- Igen. De már tök mindegy. Nem fogok vissza menni most..Most nem. Legalább is remélem nem kell.
- Körülbelül mennyi időre gondoltál?
- Fél év.
- MENNYI?!
- Ez olyan volt mint a lottós reklámokba - nevettem fel.
- De..te..komolyan..fél..év..itt...?!
- Igen. Ha zavar elmehetek..
- Nem..Örülök, hogy hozzám jöttél - ölelt át.
- Akkor jó. Ez volt a legjobb és legmesszebbi megoldás.
- Ebben egyet kell értenem akármiről is van szó. De most pihenj. Hosszú volt a repülőút és ahogy mondtad mozi végén nem aludtál semmit se..
- Hát de nem bírok aludni..- néztem rá lebiggyesztett szájjal.
- Akkor is aludj. Ha valami kínod vna nyugodtan kelts fel, de nekem munka van holnap.
- Akkor nem keltelek fel - mondtam és előkotortam, a pizsimet, majd bementem a fürdőbe. A zuhanytálcába álltam és magamra engedtem a forró vizet. Csak álltam ott percekig, majd lemosdottam és megmostam a fogam és egyebek, majd bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Semmi kedvem nem volt még aludni, de muszáj lesz. El sem hiszem, hogy Kai farkas..Miért nem bírta elmondani? Miért úgy kellett megtudnom, hogy meg is karmolt?! Mikor ez eszembe jutott bementem a fürdőbe és megnéztem a karmolást..Sehol semmi..Kezd egyre érdekesebb lenni az életem..

KyungJae Pov'

Miközben éppen édesgettem magamhoz egy fiatal lányt, hogy elveszett az anyukám eszembe jutott, hogy Huan elment. Luhan felhívott és azt hittem rögtön át megyek és valamelyiknek beverek. Kiszívtam a lány valamennyi vérét, majd haza siettem és felhívtam Luhant.
- Luhan..
- Mond - szólt a telefonba.
- Ne beszélj így jó?!
- Jó..
- Idősebb vagyok tudod..
- Igen rájöttem. De ez olyan hülyén hangzik egy elvileg 5 évestől..
- Aki 25 éves - nevettem fel - Csak 20 évet tagadok le. De megérdemlem. Na az jutott ezsembe, hogy..
- Hogy..
- Huan szereti Kait..De ezt ne mond el Jonginnak mert lefejezlek. Attól, hogy farkas vagy...
- Honnan tudod?
- Ugyan már kérlek, egy vak vámpír is látná. Szóval attól, hogy farkas vagy egy vámpír eltud veled bánni. És a drága Jonginnak mond meg, hogy most baszta el a lehetőségét Huannál.
- De hallod ez olyan rémisztő, hogy egy  évesnek olyan mély hangja van mint Krisnek..
- Tudom. De ne mond meg neki mégse.
- Ő tudja, hogy vámpír vagy.
- Szerinted?! Évekig voltam vele..persze, hogy tudja..
- Hogy vele?
- Nem vagyunk buzik. Csak úgy mint unokabáty.
- De az neked?
- Hát én vagyok az ő unoka bátya. Mikor megtudta majdnem megőrült ettől. Aztán szépen fakras lett..
- Nem kiskorától az?
- Nem. Huan édesanyja változtatta át. És ezt ő is pontosan jól tudja. Azért volt olyan amilyen.
- Az..az én anyám?!
- Igen. A tiéd és Huané. De mindig is azt mondta Kai, hogy már kis kora óta az. De nem..Igen a vérvonalja farkasokból ered de nem volt az valami módon, és így anyukátok változtatta át őt.
- Jesszusom..
- Az..viszont most megyek..Édesgetek még lányokat - kuncogtam fel, majd leraktam a telefont és elindultam.

Chapter Thirteen ▲

Farkas?! ▲

Sajnálom, hogy későn hoztam, csak egy másik blogomat is írtam >.< De remélem tetszik nektek :) Köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat!:)

- Huan..Huan - hallottam magam mellől a nevemet. Kinyitottam nagy nehezen a szememet és KyungJae állt az ágyam mellett, mellette pedig Kai. - Jó reggelt Huan - mosolyodott el.

- Nektek is - mosolyodtam el én is. - Hány óra? - kérdeztem, ugyanis Kai pont eltakarta azzal a tökéletes kis pofijával az órámat. Ah megőrültem. Az ágyra könyököltem, majd felültem és Kyungiet magamhoz húztam és megölelgettem.
- Olyan dél körül lehet - válaszolta miközben én ott szorongattam az unokaöccsét.
- Ah..Akkor már van kaja? Ugye van husi? - kérdeztem csillogó tekintettel.
- Öhm...igen...van - mondta Kai furcsállva ezt a dolgot.
- Akkor jó. Nem megyünk majd medencézni, Kyungie? - néztem rá.
- De - tapsolt. - Jó lenne - vigyorodott el.
- Akkor majd ebéd után - mondtam - De most menjetek, mert nekem is fel kéne öltöznöm, nem?
- De igen kisasszony - mondta Kai, felkapta az ölébe KyungJaet és kimentek.
- Hé, Kai! Gyere csak vissza - mondtam, mire visszajött.
- Mi az?
- Köszönöm a tegnapi napot - mondtam és megöleltem, mintha csak egy két éves kislány volnék.
- Nincs mit - mondta .- Ma nem nézünk valami filmet, mikor elmentek?
- Nézhetünk. De..kérdezhetek valamit? - engedtem el.
- Persze - nézett le rám. Idegesített, hogy jóval magasabb mint én.
- Hogy,hogy mostanában sokkal kedvesebb vagy?
- Hát..fogalmam nincs..Nincs kedvem örökké csak így veszekedni.
- Értem. Csak ennyit akartam, most már had öltözzek fel..Vagy sztriptízeljek egyet?
- Nem kell - nevetett és kiment a szobámból. Én előkaptam egy csíkos ruhát, majd felvettem, megfésültem kócos hajamat és lementem a többiekhez.
- Neked van tetkód? - nézett rám nagy szemekkel Luhan, mikor meglátta a csuklómat. Azt hittem ott szarom össze magamat.Sose volt ott ilyen érdekes tetkóm, sőt sehol se.
- I-igen van - dadogtam majd nagy szemekkel a csuklómra pillantottam. Láttam Kai tekintetét, akinek a szemében kétségbe esettség és ijedtség tükröződött. - Ehetünk már? - kérdeztem téma terelésként.
- Persze. Chanyeol megterít és ehetünk - nézett RiRin Channiera szúrósan.
- Nem sikerült az este úgy ahogy kiszex..kiterveltétek? - kérdezte Kai perverz mosoly kíséretében.
- Hülye - nézett rá szúrósan RiRin - Csak meg kéne teríteni is, nem de bár kedves Hős Szerelmes.
- Miért vagyok én hős szerelmes? - mutatott magára kikerekedett szemekkel Kai.
- Mert. Na akkor mivel úgy látom - nézett az asztalra - Chanyeol bébi megterített, tálalhatom a kaját és ehetünk.
- Noona - szólt Kyungjae - Majd ebéd után akkor medencézünk?
- Persze - tettem csípőre a kezemet - Miért ne tennénk? De előtte pihizzunk kicsit, hogy ne teljesen tele hassal kelljen úszni. Nézzünk egy félóráig TV-t.
- Rendben - egyezett bele. BaekHyun szólt, hogy ebéd, így helyet foglaltam Kai és HyoRin között.
- Hát akkor jó étvágyat gyerekek - mondta HyoRin és mindenki neki látott enni. Ebéd után Kyungie és én letelepedtünk a kanapéra és Spongyabobot kezdtünk nézi. Szerintem akik ott voltak és láttak minket hülyének néztek. Ott énekeltük ketten a főcímdalt, ráadásul nekem szerintem semmi hangom nincs.

Kai Pov'

Miközben Huant és Kyungjaet figyeltem csak elmosolyodtam. Olyannyira aranyosak voltak, ahogy spongyabobot énekeltek, hogy az nem igaz. Mintha csak két öt éves gyerek lett volna előttem. Jobban beleszerettem Huanba, mint azt gondoltam. Feálltam a helyemről és a szobámba baktattam. Leültem az ágyamra és a térdeimre támaszkodtam. A sötét körül vett. Vajon miért jelent meg Huan csuklóján az a jel? Az egy dolog, hogy ma lesz telihold, de neki nem kellene, hogy megjelenjen. Ő csak egy ember... Elvileg. A csuklómra pillantottam, ahol megjelent az a jel, ami Huannál. Csak más kinézettel.  Megcsörrent a telefonom, amit rögtön a kezembe kaptam. A kijelzőre anya volt írva, így felvettem.
- Szervusz kisfiam - szólt bele rögtön kissé rekedtes hangján.
- Szia anya. Hogy-hogy felhívtál?
- Nem hívhatom fel az én kisfiamat?
- De - kuncogtam, majd felhúzódtam törökülésbe az ágy közepére. - Hogy vagy?
- Jól köszönöm. Hát te? Van-e valami lány a láthatáron? - kérdezte reménytelien. Minden alkalommal megkérdezi, ha felhívom, vagy ha ő hív fel engem.
- Az a igazság..hogy van. Úgy hívják, hogy Huan.
- Már együtt vagytok?
- Nem. Az túlzás lenne - nevettem fel - Nem volt semmi se. Csak...barátok, vagy haverok vagyunk...Asszem' - vakartam meg a tarkómat, bár ezt anya nem láthatta, mivel érdekes lenne ha telefonon keresztül látná. Anya Szöultól pár kilométerre lévő farmon él apával és a lovakkal.
- Jaj te. Hát mikor szeretnél te valamit attól a lánytól?
- Majd. Nem akarom lesokkolni azzal, hogy tetszik nekem és belé szerettem. Hisz az egész kapcsolat köztünk szúrkálódáson alapszik. Folyton szívjuk egymás vérét és ha csak így bejelenteném, hogy ' Hé, leszel a barátnőm?' akkor eléggé meglepődne, és mi a garancia arra, hogy én is tetszem neki?!
- JongIn..több százezer lány álma vagy. Az a Huan miért ne kedvelne, vagy esetleg miért ne tetszenél neki?
- Mert ő nem olyan mint a többi lány.
- Hermafrodita vagy transzfesztita?
- Ahj anya - nevettem fel - Semmelyik. Normális, átlagos lány. Úgy értettem, hogy..ő..cigizik, iszik, vagyis ivott, és nem az a tipikus kis aegyo királylány. Visszamer szólni mindenkinek aki beszól neki, általában sport cipőt hord ha kimegyünk valahova. Nem nagyon hord magassarkút. Persze előfordul, hogy felvesz, de azt mondta, hogy mióta idekerült jobban megszerette a sport cipőket, pedig ha látnád mennyi magassarkúja van.. - sóhajtottam - És ő...nagyon szép és természetes. Ja amúgy kínai és Luhan testvére.
- Te fiú. Ahogy itt áradozol..eléggé megszállhatta az elmédet ez a lány.
- Rendesen megszállta.
- Ki tud még erről?
- Öh..talán..senki. Ha csak valaki ki nem hallgatja a beszélgetésünket - nevettem. Hát erre ráhibáztam. KyungJae-t pillantottam meg az ajtóba aki csak vigyorogva ugrándozott, majd szépen lerohant a nappali felé. Kikerekedtek a szemeim - Anya, KyungJae ki is hallgatta. Most szépen lerakom, hogy megvédjem az én drága titkomat. Szóval szeretlek puszi - csaptam le a telefont, majd KyungJae után rohantam, aki már épp kezdte volna a szöveget, hogy 'Kainak..', de én szépen a lépcső, körülbeül 10. fokjáról leugrottam, odafutottam KyungJaehez és befogtam a száját, kirángattam a medencéhez és leültettem a napágyra.
- Ha bárkinek is elmered mondani, hogy..
- Hogy Huanba belezúgtál?
- Igen..
- Háh! Na szóval..nem mondom el senkinek, de cserébe el kell neki mondanod, hogy mi is vagy valójába - fonta mellkasán össze a kezeit. A szemeim kétszeresére nőttek és azt hittem csak álmodom.
- U-u-ugye e-ez most ne-nem komoly? Mondjam el neki, hogy egy szörnyeteg vagyok teliholdkor és volt mikor embert is öltem? Na ne..eztt nem..Inkább akkor rohanj be és mond el neki - mutattam az ajtó felé. Ő csak sóhajtott és felállt.
- Nem. Nem mondom el neki. De muszáj elmondanod neki, ha nem szeretnéd, hogy más mondja el neki.
- Például?
- Hyunseung.
- Igaz. De.. Akkor..ha tetszenék is neki, így teljesen kiszeretne belőlem.
- Ha csak tetszel neki nehezen tud kiszeretni belőled ha..
- Érted nem? - szakítottam félbe.
- Srácok - jött ki Huan - Nem medencézünk akkor?
- De. Csak Kainak gondjai akadtak fürdőgatya választás miatt - sétált be Huanghoz KyungJae. Egy kő esett le a szívemről, ahogy nem mondta eddig el, hogy mi van.

Huan Pov'

Szépen felmentem a szobámba miután Kyungieval bementünk és felkaptam az egyik kék bikinimet, majd magamra csavartam egy törölközőt és lementem a nappaliba. A csuklómon való kis tetkó már eltűnt. De, hogy hogyan azt én se tudom. De nem törődve azzal szépen kiszaladtam Kyungie elől a medencéhez, ahol RiRin, Chanyeol és Kai már egy-egy napágyat elfoglaltak.
- Ha nem bánod békakirályfi én ide lerakom a cuccom - dobtam az arcára Kainak a törölközőmet, mire ő csak morgott valamit  - Neked aztán nagyon jól megy a morgás. Na mindegy - fordultam el tőle, mire Kyungie bólintott. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki az ölében tart és beugrik a medencébe. Mikor a víz felszínére úsztam szemügyre vettem a 'támadómat' aki Kai személyében vigyorgott mögöttem és törölte le arcáról a vizet, majd beletúrt hajába. - Te kis... - kezdtem verni a mellkasát, mire befeszített és eléggé kemény volt. Ezen csak nevetni kezdett, majd magához húzott és megölelt. Én próbáltam tovább verni őt, de feladtam és én is megöleltem.
- Milyen aranyosak lennétek együtt - jött ki HyoRin. Erre elpattantunk egymástól és ránéztünk.
- Mindig ezt csinálják - mondta Kyungie és beleugrott a vízbe.
- Hozzak valamit inni? - kérdezte Chanyeol, miután RiRintől elvált, ugyanis mielőtt megérkezett HyoRin és a bomba alakja épp egy szenvedélyes csók közepette voltak.
- Hozhatsz sört - mondta Kai - Te kérsz Huan? Alkohol mentes is van.
- Egy sörtől semmi bajom nem lesz - mosolyogtam - Ha viszont már túl sokat iszok, akkor igen. De köszi, hogy figyeltél a kis problémámra - mosolyogtam.
- 'Kis' - mutatott idéző jeleket - De akkor sör.. milyen?
- Hm..Öhm..citromos vagy körtés ha van - mosolyogtam.
- Jó, akkor Chanyeol 4 körtés és citromosat. Mármitn kettő-kettőt.
- Jó, gondoltam, hogy nem isztok meg nyolc sört.
- Ki tudja - mondtam egyszerre Kaival, mire elvigyorodtam. - Kyungie te kérsz valamit?
- Sört? - döntötte oldalra értetlen nézéssel a fejét.
- Nem - nevetett Kai - Kólát, narancslevet, baracklevet.Mit tudjam én?!
- Sprite-ot - Chanyeol bólintott és pár perc múlva két körtés és két citromos sörrel, egy palack sprite-tal és két bacardi breezerrel tért vissza.
- HyoRin, meg se kérdeztem, te innál valamit?
- Csokilikőrt ha lehet.
- Persze, hogy lehet. Hozok poharat és egy üveg legfinomabb csokilikőrt - nevetett Channie majd HyoRin is rákezdett és Chanyeol úgy tett ahogy mondta. Egy üveg csokilikőrrel és egy pohárral tért vissza. - Egészségedre - adta át HyoRinnak mosolyogva.
- Nektek is - mondta, öntött magának és lehúzta. Én kiültem a medence szélére, majd Kai is mellém ült és mindketten felbontottuk a sörünket és elkezdtük iszogatni.

HyoRin/Hyeri Pov'

Miközben Kevinék kanapéján ültem Kevin bébimmel azon gondolkodtam, hogy miért volt olyan ismerős a parton megismert lány, Huan.
- Min gondolkodsz HyoRin? - kérdezte egyszer csak Kevin, mikor észre vette, hogy nem túlságosan figyelek a mondandójára.
- Tudod, hogy a HyeRi nevet jobban szeretem használni - morogtam.
- Igen tudom kicsim - nyomott puszit a számra. - Szóval min gondolkodsz?
- Csak, hogy miért volt olyan ismerős az a lány..
- Nekem is ismerős volt - mondta a drágám, majd megcsörrent a telefonom. - Hyunseung?
- Aham - mondtam, majd felvettem. Azt hittem csak képzelődök mikor azt mondta, hogy Huan..
- Miért hívott? - kérdezte Kevin miután leraktam.
- Hát...azért mert..lenne egy kis dolgunk a csapattal együtt..
- De mi? - meresztette rám szemeit.
- Az lenne, hogy...

Huan Pov'

Miután megittuk azt a két-két sört már nevettem mint a nem tudom mi, amin Kai is neki kezdett nevetni, így beleborultunk mindketten a medencébe.
Kyungiera néztem, aki csak mosolygott Kaira, aki pedig összehúzta az orrát és lefröcskölte a kisebbet. Ezen mindenki nevetni kezdett, kivéve Kyungie ő lefröcskölte Kait. Én nevetve újra kiültem a medence szélére és csak mosolyogva néztem őket. A napágyon lévő telefonom megcsörrent, így kipattantam és láttam, hogy Hyunseung írt sms-t.
' Szia Huan. Csak bocsánatot szeretnék kérni a csókért. És nem bánnám ha találkozhatnánk még egyszer. Talán holnap, vagy holnap után. Nem tudom. De jó lenne :) Szia xx- Hyunseung '
Csak ledobtam a telefonomat. Semmi kedvem nem volt Hyunseunghoz. Visszamentem a medence széléhez, ahol csak leültem törökülésbe és őket figyeltem. Majd mellém sétált Kyungsoo.
- Szia - köszönt.
- Sziaa Kyungsoo - mosolyogtam rá.
- Ki írt előbb?
- Hyunseung, hogy találkozzunk. De nem hiányzik egy kicsit se a hátam közepére se kívánom most.
- Mert?
- Mert...hát szóval ugye megcsókolt meg minden és szerintem azt hiszi, hogy nagyon szerettem, de nem annyira. Inkább csak tettettem, hogy szeretem mert na..olyan amilyen.
- Értem. Hát..mond meg, hogy nem akarsz vele találkozni és kész.
- Jó de nem ismered őt..Addig hajt míg nincs meg az amit akar.
- Oh, dehogynem ismerem. Jobban ismerem mint gondolnád.
- Öhm..inkább nem kérdezek rá - kerekedtek ki szemeim.
- Na..nem buziságra gondolni! - bökte meg a vállam, mire felnevettem.
- Gondolat olvasó vagy. De amúgy... - kezdtem volna, mire meghallottam a sok kutya vonyítást, és meg kell mondjam eléggé idegesített, hogy a saját hangomat nem hallottam a kutyáktól - Mi bajuk van a kutyáknak?
- Telihold lesz. Vagyis van. Ilyenkor mindig szoktak.
- Kicsim, gyere menjünk..Már kezd sötétedni és a fiúk illetve Huan is biztos szeretnének egy kis banzájt csapni este.
- Anyaa - nyígott Kyung, de teljesítette amit az anyja kért. Bementek átöltözni és száraz ruhába visszajöttek, Addigra már az EXO nagyja és én is törölközőben, nagyjából szárazon ültem a napágyon.
- Akkor mi most mentünk. Majd még jövünk, holnap..vagy..holnap után..vagy...nem tudom.
-- De anya nem úgy volt, hogy holnap megyünk haza?
- De. De ide költözünk.
- Mi? - kerekedett ki KyungJae szeme, mire az édesanyja elmosolyodott. - Azt a jó eget - csapta össze kezét. - Imádlak anya - ölelte át HyoRint Kyungie.
- Én is kicsim. De akkor most mentünk - mondta és elindultak kifelé. Chanyeol és RiRin kikísérték őket, majd visszajöttek.
- Na akkor most mi legyen?
- Mi filmet nézünk - fogta meg a csuklóm és felhúzott, ugyan is én ültem.
- Aha..filmet - vonta fel a szemöldökét perverz vigyor kíséretében Xiumin.
- Azt is nézünk. Mi mást néznénk? - kérdeztem.
- Egymás...testét... - kuncogott Kris.
- Most is látom, csak fürdőgatyába - mondtam és végig néztem Kain.
- De az agyaddal levetkőzteted mi? - kérdezte nevetve Baekhyun.
-  Baekhyun! - szóltam rá.
- Na menjünk - mondta Kai és felhúzott a szobámba.- Itt filmezünk ha nem gond.
- Nem..nemgond.
- Az Eleven testek c. film jó?  Tudom mit beszéltem meg veled, de ezt jobb filmnek titulálom.
- Rendben, végül is. Amúgy is megakartam nézni.
- Akkor helyezkedj el én meg hozok rágcsit és berakom a filmet - így is tett. Hozott fel egy flakon kólát és két csomag chipset. A film alatt annyira nem rágcsiztunk, de inni ittunk kólát, sokat.
- Ez a film nekem tetszett - mondtam, miközben török ülésbe ültem s felé fordultam.
- Nekem is - mosolygott.
- Mit csináljunk?
- Csapd lecsacsizzunk - kuncogott. Én bólintottam s elkezdtünk játszani, de a végére az lett belőle, hogy röhögtünk mint állat, így Kai ölébe borultam, aki ezen nevetett és én hanyatt feküdtem, és úgy voltam Kai ölébe. Őt néztem, ő pedig a szemembe nézett. Hirtelen elkezdte mosolyogva simogatni az arcom, a fejem és a hajam. Én pirulva elmosolyodtam és továbbra is őt néztem. Valahogy olyan békés volt így a hangulat. Sokkal jobban tetszett ez mint az,mikor csak veszekedünk. Elkezdett felém közeledni, majd teljesen az arcomhoz hajolt és elmosolyodott, majd az orromra nyomott egy puszit. Hirtelen kinézett az ablakon és ijedtséget véltem az arcán felfedezni.
- Valami baj van? - ültem fel.
- Mennem kell - mondta és el is rohant. Annyit láttam az ablakból, hogy rohan a fás felé. Fogtam magamat és utána futottam. Az izgalom és a félelem egyszerre hozta ki belőlem az adrenalint. Nem tudtam mi folyik itt, de tudtam, hogy semmi jó. Egy vastagabb fa mögött elbújtam és figyeltem az eseményeket.
Füst..farkas vonyítás és egy ordítás. Kaira pillantottam aki szenvedett. Kimerevedtek a végtagjai. Ijedten figyeltem mi történik vele. Egyszer csak ugrott egy nagyot...és..
- F-farkas? - motyogtam magam elé ijedten. Lesokkolódtam. Kai..farkas. Felém pillantott és morogva el is indult. Én a földre estem mikor az a hatalmas teremtmény felém ágaskodott. A földön feküdtem. Ő szaglászni kezdett majd morgott egyet, aztán vonyított. Hirtelen meglendült a mancsa, sebet hagyva az arcomon. Még egyszer rám morgott. Nem bírtam tovább. Kimásztam alóla óvatosan..Végem. Lepergett előttem az életem. Hogy lehet az a Kai, aki az előbb békésen ült az ágyamon és puszit nyomott az orromra egy vérszomjas dög? Hogy lehet pont az a valaki ilyen akit szeretek? Menekülés közben ingem egy része felakadt a fán és leszakadt. Olyan gyorsan futottam amilyen gyorsan csak lehet. Hátra néztem és A farkas közeledett felém. A szemébe néztem és fájdalmat tükrözött. Hirtelen felestem, majd rögtön felálltam. Berohantam a házba amilyen gyorsan csak tudtam. Már ömlött belőlem a könny. Ez nem sírás volt..ez már lassan a Niagara kuzinja. Elővettem a bőröndömet. Fogalmam nincs mit akarok tenni, de azt tudom, hogy nem megyek Kai közelébe..Soha többé. Tárcsáztam a Las Vegasban élő unokabátyám telefonszámát.
- Halo? - szólt bele. - Huan, mi a baj?
- MinHyuk..Hozzád tudnék költözni?
- Meddig?
- Amilyen sokáig csak lehet - válaszoltam, mire MinHyuk igent mondott.

Chapter Twelve ▲

A parton▲

3:30. Néztem az órámra kómásan. Nagy nehezen könyökömre támaszkodtam. Sajgott mindenem. Pedig nem is tettem olyat, amiért kellene. Ellöktem magamat az ágytól így ülő helyzetbe kerültem. Kezeimet az ölembe tettem és körül néztem. Még sötét volt és alig tudtam kivenni bármit is a szobámban. Annyit láttam, hogy az ajtóm alatti résen kis fény szűrődött át. Mivel még elég korán volt nem akartam felhúzni a redőnyt. Hirtelen visszahuppantam az ágyba és néztem a plafont.
- Fel vagy? - suttogott. Felültem újra. Az arcát nem nagyon láttam, de a hangjából ítélve Kyungsoo lehetett.
- Kyungsoo?
- Nem. Baekhyun vagyok - mondta.
- Oh, amúgy igen fel vagyok - mondtam, mire egy ajtó záródás hangját véltem felfedezni.
- Már a többiek is fel vannak. Valaki betört éjszaka.
- Mi?! - kerekedett ki a szemem. - Vittek el valamit?
- Nem. Itt hagytak egy papir fecnit.
- Mi volt ráírva?
- Csak annyi, hogy 'Még találkozunk..'. Lejössz? Kai már csinálja a reggelit.
- Fél négykor? De biztos nem vittek el semmit?
- Egy órát és némi készpénzt, de amúgy semmit.
- Mennyit?
- Ezer-kétezer wont. Nem túl sokat.
- Hát de akkor is vittek el...
- Tudom, de legalább nem százezreket.
- Az is igaz. Kitől vittek? - álltam fel az ágyról és Baekhyun elé léptem.
- Kaitól és Kristől. Luhantól pedig az órát, amit azt hiszem a mamája adott.
- Ja az arany és gyémánt berakásos kis mütyür ami hamis gyémántokkal volt?
- Igen - kuncogott.
- Akkor lemegyünk enni?
- Igen, le - mosolygott és kiment a szobámból. Én már aligha fogok visszaaludni, így felhúztam a redőnyömet és gyorsan felkaptam egy rövidnadrágot meg egy toppot és lementem a konyhába.
- Reggelt - intettem, mire Luhan megölelt.
- Jó reggelt hugi.
- Mit akarsz - néztem rá olyan ' Mondjad' fejjel.
- Kai hivatalos egy mozis estére a parton és RiRin nem hajlandó elmenni vele csak ha Chanyeol is megy. De Channie nem mehet, mert..
- Elmegyek - válaszoltam eléggé unottan. - Mit kapok cserébe?
- Semmit - kuncogott.
- Puszit meg ölelést - válaszolt Kris.
- Királylány, elmehetnél te is a hercegeddel - csapkodtam meg Kris vállát.
- Esetleg te mész el a hercegemmel a partra - simogatta meg a hátamat és felment a szobájába. Igen a napokban ide költözött, ugyan is nem mindegyik EXO tag lakik itt, de Kris ide költözött mert nem  bírta a lakótársát az pedig nem akart kiköltözni. Furcsa egy helyzet. Én csak szememet forgatva a szobámba mentem és útközben találkoztam Kaival.
- Szóval akkor te jössz a partra.. - mondta zsebre dugott kézzel, félmeztelenül.
- Yep - bólintottam - De nem tudom mit vegyek fel. Ja öh tegnap előtt azt hiszem mikor velem marattál ott hagytad az mp3 -adat - mondtam és bementem a szobába. Ő is követett. Korom sötét volt a szobába, de őt így is láttam.

- Tessék - nyújtottam neki.
- Köszi - vette el.
- Nincs mit - mosolyogtam rá, ő pedig szintén elmosolyodott amin meglepődtem.
- Vedd fel a kék ingedet és egy rövid farmernadrágot - mondta.
- Ezt az ingemet? - emeltem fel a fotelról. Ő csak bólintott. - Rendben. Te miben leszel?
- Valószínűleg egy cső fekete farmernadrágban és egy pindurit kivágott fehér rövid ujjúban - mondta, minek a végén picit megnyalta a száját,majd alsó ajkába harapott. Ezután én elképzeltem rajta a cuccot és azt hittem ott rögtön a karjaiba omlok. Nagyon helyes, vagy annál több. De miket beszélek én? Mindegy is. Elővettem a rövidnacimat, de Kai még mindig bent volt.
- Előtted öltözzek fel?
- Ja, bocsi, nem - nevetett fel - Csak elbambultam. De még csak fél öt van. Minek készülnél ilyen hamar? Délután négyre kell menni a partra.
- Oh, vagy úgy - kuncogtam - Akkor lemegyünk enni? Mert én nem tettem meg - fontam össze mellkasomon a kezeimet.
- Lemehetünk - mosolygott és intett, hogy menjek előre. Közben majdnem felestem így röhögve értünk le a lépcsőn, mire mindenki ránk kapta a fejét én meg már alig álltam a lábamon a röhögéstől, Kai pedig már a hasát fogta.
- Ezek jóba vannak? - hallottam tisztán a kérdést, amit Tao súgott Xiumin fülébe.
- Hát ki tudja - rántotta meg a vállát a kis édes.
- Ha már ennyire jóba vagytok, igen fél ötkor elmehetnétek a pékségbe kenyérért és péksüteményekért - mondta Luhan, mire ásított egyet.
- És szerinted - kuncogtam fel mert megint eszembe jutott, hogy majdnem felestem - melyikünk van olyan állapotban, hogy vezessen?
- Kai.
- Én? - mutatott magára az előbb említett.
- Igen te Kai - mondta a bátyám. Mi mindketten szem forgatva indultunk el vissza a szobánkba, majd egyszerre jöttünk ki amin mindketten kicsit kuncogni kezdtünk. Lementünk, Kai felkapta a kocsi kulcsot és elindultunk a pékségbe.
Pár óra múlva haza is értünk, olyan félhét-hét órára, mert akkora volt a sor, hogy az nem igaz.
- Megjöttüüünk - lógattam a két zacskót amiben péksütik voltak, mellettem Kai akinek a kezében volt a kenyér.
- Okés, tegyétek le a pultra aztán menjetek  fel a szobátokba - mondta Chanyeol.
- Mert? - kérdeztük egyszerre Kaival, miközben leraktuk a cuccokat a pultra.
- Mert RiRinnel leszünk lent - tette csípőjére a kezét.
- Reggel hétkor?
- Györmököim - simította meg a hajamat, mire én elfintorodtam - Már tíz óra van.
- De a telómon hét volt - vettem elő a telefonomat, ami szintén 10 órát mutatott. - Ezt nem értem ..
- Lehet boszorkány vagy - tette szája elé Kai a kezét, majd kuncogni kezdett.
- Te...te tudtad, hogy tíz óra - mosolyodtam el és megböktem a homlokát.

- Igen - nevetett fel - De olyan jól szórakoztál a boltban azzal a zenélő kutyával - nevetett.
- Van bajod vele?
- Nincs - kuncogott miközben ökölbe szorított kezét szája elé emelte. Én csak a vállába boxoltam egyet majd felmentem a szobámba, kiengedtem a hajamat, megmostam és megszárítottam picikét, hogy nedves legyen. Imádok vizes hajjal mászkálni. Át mentem Kaihoz, aki most is félmeztelenül volt.
- Te nagyon szeretsz félmeztelen lenni - jegyeztem meg miküözben az ágyára ültem török ülésben, ő pedig felállt a gépe elől.
- Haha - feszített be mint egy macsó modell, így elkapott a röhögőgörcs, amire rátett az is, hogy becsücsörített. Ő is nevetni kezdett majd leült mellém. - Vicces volt? - kérdezte, miközben két kezével közeledett felém.
- Nem, nem volt - próbáltam komoly fejet vágni, mire őt két keze közé fogta a fejemet és megpuszilta a homlokomat - Ez cuki volt - gondolkodtam hangosan mire a számra csaptam, ő pedig csak mosolygott.
- Szerintem ti jártok - jött be Luhan.
- Már miért tennénk? - kerekedett ki a szemem. Kai pedig szintén annyira meglepődött, hogy kikerekedett a szeme.
- Mert tök arik vagytok. De amúgy már dél van. Szóval jöhetnétek kajálni.
- Én nem vagyok éhes - mondtam és levágtam a lábamat a földre.
- Ettetek? - kérdezte Luhan, mire mindketten bólintottunk egy picit. - Mit?
- Kaját - mondtam.
- Na nem mondod? - nézett rám. - Na gyertek már.. Ririn főzött - vigyorgott. Egyikünk se mozdult. Ő cska durcisan kiment a szobából. Mi elnevettük magunkat újra.
- Hát ez jó volt - mondtam és újra török ülésbe vágtam magamat.
- Ne nézzünk egy filmet?
- A parton is fogunk, nem? - néztem rá.
- De - bólintott - Csak ott romantikusat - mondta.
- Ah...Biztos elkéne mennem ? - kérdeztem kuncogva.
- Igen, mert azért egy fiúval mégse mehetek - nevetett.
- Igaz - kuncogtam én is. Ez a napom tele volt röhögéssel. De komolyan, annyir nevettem. És ez egy újabb Kai-s nap lesz. Jónak ígérkezik.

Kaival megnéztük a szobájában, az Így neveld a sárkányodat című animációs mesét. Sokat nevettünk, ami megint csak feldobta a napomat. Körülbelül fél 3kor átmentem a szobámba elkészülni, mert Kai közölte, hogy gyalog megyünk a partra. Körülbelül fél óra oda az út. HA nem állunk meg. Így felvettem egy összeállítást, majd kifésültem a hajamat, felvettem egy fehér magassarkút és átkopogtam Kaihoz, aki rögtön ajtót nyitott. Csak forgattam a szemem, mert ismét félmeztelenül volt és a felsője még csak a kezében se volt. Az öve még be se volt csatolva.
- Jókor jöttem én? - döntöttem oldalra a fejemet, mire elmosolyodott és kinyitotta teljesen az ajtót, hogy menjek be és így is tettem. Leültem az ágyra és vártam, hogy Kai kész legyen. Az övét úgy megszorította, hogy az még nekem is fájt, de ő meg se rezzent, csak engem nézett. Én pedig őt. Majd felkapta a fehér felsőt, megfésülte picit a haját majd összeborzolta. Én azt hiszem meghaltam. Az a kinézet, komolyan mondom sorozat gyilkosokat lehetne vele ölni.
- Mehetünk? - kérdezte kicsit rekedtes hangon, majd megköszörülte a torkát - még azt is szexin - majd a kezét nyújtotta. Megfogtam és felhúzott az ágyról, majd el is engedett.
- Mehetünk.
Útközben nem beszélgettünk, de néha megjegyezte, hogy csodálja, hogy tudok a magassarkúban járni. Mikor odaértünk azt hittem elájulok.

Mi leültünk egy ilyen párnás részhez, ahol a U-KISSből Kevin, és valószínűleg a barátnője ült, plusz Kiseop és Soohyun.
- Sziasztok - köszönt Kai mosolyogva.
- Sziasztok - köszönt nagy mosollyal az arcán Soohyun, majd lekezeltek mint a 3an.
- Sziasztok - köszöntem kis mosollyal az arcomon.
- Szia - köszönt a lány - HyoRin vagyok - hajolt meg.
- Szia én Huan - hajoltam meg.

Mikor elkezdődött a film mi HyoRinnal csak kuncogtunk, de figyeltem a filmet. Közben Kai picit közelebb húzódott hozzám.
- Ha vége a filmnek maradjunk még itt sétálni? - suttogta a fülembe. Én csak bólintottam egyet, mire ő visszahúzódott.
A film közepe fele a sok csók jelenetet elképzeltem Kaival, hogy vele milyen lenne, és olyan paradicsom vörös lettem, hogy az nem igaz.
- Elképzelted a barátoddal? - hajolt hozzám HyoRin.
- Jaj, Kai? Ő nem a barátom, ő csak egy haver - kuncogtam - De nem csak visszagondoltam az egyik álmomra - ő csak egy értem fejet vágott majd visszahúzódott a helyére.
A film végén elköszöntünk a U-KISS tagjaitól és HyoRintól, majd szépen elmentünk a part másik részébe. Ahol csak magassarkúmmal a kezemben sétáltam.
- Ez a film tetszett - mondtam. Kicsit kinyújtózkodtam majd felnéztem az égre ami eléggé elborult.
- Nekem is, bár picit nyálas.
- Kell ennyi nyálas film egy fiú életébe - kuncogtam. Majd hirtelen egy nagy dörgésre összerezzentem, majd lassan eleredt az eső. Még csak csepergett így tovább mentünk, de mikor már a főtérre értünk villámlott egy nagyot és hirtelen megtorpantam, mire Kai hátulról átölelt.

- Köszönöm - mondtam arra  célozva, hogy átölelt.
- Ugyan, nincs mit. Hívok taxit - mondta.
- Nem kell. Le kéne már győznöm ezt a félelmemet - kuncogtam - Szóval induljunk haza.
- Fázol? - kérdezte.
- Mi?!
- Libabőrös a kezed - mutatott a testrészemre.
- Hát kicsit - simítottam meg a karom, mire Kai a magával hozott felsőjét rám terítette.
- Bújj bele - én így is tettem. - Jól áll ahhoz képest, hogy nagy rád - mosolygott.
- Köszi .. Na menjünk - mondtam, majd lefejtettem magamról Kai kezeit és elindultam.
Mikor haza értünk én rögtön a szobámba vándoroltam ,majd átmentem Kaihoz gyorsan, egy puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm a mai napot - mosolyodtam el - Jól éreztem magamat ha bár Luhan mondta, hogy menjek.
- Én is jól éreztem magamat. Úgy összességében. Sokat nevettem - mosolyodott el, majd kitárta a karjait én pedig megöleltem őt. Óvatosan a hátamat simogatta, majd elengedett. - Na menj szépen pihenni. Holnap jönnek Kyungieék. Mivel ma nem tudtak, mert mentek egy suliba beiratkozni.
- Értem. Akkor holnap - engedtem el, még egy puszit nyomtam az arcára és visszamentem a szobámba. Lezuhanyoztam, megszárítkoztam és lefeküdtem aludni.