Chapter Seventeen ▲

Sajnálom, hogy ha összecsapottnak tűnik és hogy rövid. Megpróbálok minden tőlem telhetőt kihozni belőle suli mellett is :) Remélem azért tetszik nektek :)  Jó olvasást! :) 

Hazaérkezés ▲( Október )

Luhan POV'

Csak ágyamon feküdtem és néztem ki a fejemből. Október van. El sem hiszem. A húgomból farkas lesz még ebben a hónapban. Pontosabban holnap este. És..ez ellen én semmit nem tehetek. Hajnali három van de még mindig nem vagyok álmos. Előző nap sajnos összeverekedtem Kaival, aki váltig állította, hogy Huan soha nem jön haza és sose fogjuk látni. Lehet igaza van, de lehet nem. Fogalmam nincs. Senkinek sincs fogalma mi van vele. Nem nagyon beszélünk, és ha tesszük is öt percre, ami nem elég. Nem elég több hónap után. Lehunytam morogva a szemem és megpróbáltam elaludni, ami aránylag sikerült is.

Körülbelül dél felé, mikor RiRin felkeltett hatalmas fejfájás fogadott. RiRin csak húzogatta a száját, hogy ne legyek már beteg, de nem az én választásom.

- Tessék - jött be RiRin egy tálcával, amin egy tányér gőzölgő leves volt. Felültem az ágyamon és elvettem tőle. - Van ott fájdalom csillapító és víz is.

- Köszönöm - nyögtem ki ennyit. Mostanában nem voltunk a legjobban RiRinnel. Veszekedtünk és én már annak a szélén álltam, hogy rá támadok. De sose tettem és nem is tenném. Beleszerettem. Egy hónap alatt jobban megismertem mint több év alatt. A mosolya, a szemei... Mindene megigézett. Nem helyes pedig ez. Ő Chanyeollal van együtt aki pár évvel ezelőtt még hideg vérrel meggyilkolt farkasként embereket. De sajnos én sem voltam másképp. 

- Ennyi?!

- Sa-sajnálom - mondtam - Sajnálom, hogy létezem. Hogy levegőt veszek. Mindent sajnálok. Ha én nem lennék most nem lennénk ekkora szarban. 

- Mekkora szarban? - kerekedett ki a szeme - És milyen szarban?

- Olyanban, hogy mindenki mindenkivel veszekedik és derékig érő szarban. Sajnálom. Sajnálok mindent.

- Ne sajnálj semmit se - ült le mellém - Nem a te hibád. Hanem azé, aki nem jött még haza. Csak azért van ez a helyzet, mert feszült mindenki, hogy vajon Huan haza jön-e még szülinapja előtt.

- Elhiszem, de...ahj..semmit se tudok. Próbáltam rábeszélni Huant, hogy jöjjön haza, de hajthatatlan. Semmi nem hatja meg.

- Ez velem is így lenne. Ha szeretnék egy farkas srácot, akiről kiderül úgy, hogy farkas, hogy rám támad én is megijednék és elszöknék amerre csak tudnék. 

- De hát farkas srácot szeretsz..

- Az már nem olyan biztos - hajtotta le fejét és kezeit nézte, amik ölében pihentek. 

- Miért? - néztem rá tányérnagyságú szemekkel.

- Azért, mert Chanyeollal mostanság alig beszélünk és találkozunk. Fontosabb vagy nekem te, mint ő.

- De hát.. miért?

- Ezt lenne jó megtudni. De mindegy - nézett rám mosolyogva. - Lemegyek, mert Chanyeol előbb beszélni akart velem, de feljöttem hozzád kaját hozni, szóval majd jövök - állt fel és kiment az ajtón. Kicsit megleptek RiRin szavai, de az ő dolga. Talán még is lenne esélyem? De ha van is nem szép dolog ráhajtani egy olyan lányra akinek van barátja, ha netalántán szakítanak, szakítás után rögtön így bejelenteni "Á bocsi, beléd szerettem és szeretném leélni veled az életemet". Lehet nem lenne rossz ötlet, de inkább csak tovább, pár napig a barátja leszek és segítek neki, majd aztán jöhet a bevallás.

RiRin POV'

Leültem kint, a medence szélénél. Most nem volt benne víz, bár októberben miért is lenne?! Majd Chanyeol leült mellém. Éreztem, hogy mit szeretne, mert hát ki nem gondolná, hogy miután alig beszélünk, szinte nem is csókoljuk meg egymást mi jöhet.

- RiRin...nagyon kedves lány vagy és...szeretlek még mindig. De barátként. Megismertem egy másik lányt .. és..

- Értem, nyugi - mosolyogtam - Ami azt illeti én is beleszerettem egy srácba. 

- Ki az? - nézett rám nagy szemekkel.

- Luhan.

- Ez komoly? - nézett rám hitetlenkedve. Bólintottam. - Nos..az..jó.

- Nem annyira. Miért szeretne ő is engem?

- Mert kedves, szép és csinos lány vagy, azért.

- Köszönöm.

- De akkor..akkor..

- Szakítunk egymással - mosolyogtam. Ő csak bólintott, megöleltük egymást, majd ő elment. Kicsit ez így külső szemmel biztos úgymond összecsapott szakítás lett volna, de amennyit veszekedtünk és mikor megpofoztam néhány beszólása végett, akkor nem ezt mondaná bárki is. Sőt.. Már akkor érezni lehetett azt, hogy szakítunk mikor egyik hajnalban haza jött és felvertük az egész házat azzal, ahogy ordibáltunk egymással. De mindegy. Vége van. Én kicsit szomorú voltam, így felmentem Luhanhoz.

- Mi a baj? - nézett rám nagy szemekkel.

- Szakítottunk Chanyeollal. 

- Jaj te.. - ölelt magához.- Ne szomorkodj..

- De nem tudok boldog lenni - szontyolodtam el. Persze ez nem volt igaz. Ha Luhant látom vagy érzem az ölelését és néhanapján fejpusziját már boldog vagyok. És a mosolya is... Felvidít. 

Luhan POV'

Leraktam a tálcát az ágyamról, majd közelebb férkőztem RiRinhez és elkezdtem csiklandozni. Ő felsikított, de csak nevetett és vergődött.

- Ha-ha-hagyd ah-ahbbah Lu-lu-luhahn - nevetett.

-  Folytassam? Oké - csikiztem sokkal jobban a hasát, nyakát, talpát mindenét. De a legcsiklandósabb pontját kihagytam. Kicsit leálltam, hogy lenyugodjon. Csak fáradtan lihegett. - Most ugrik a majom a vízbe - kiáltottam fel, majd szépen lassan az oldalát kezdtem csiklandozni.

- Neheheheheheee Lu-luhahn Lhuhanh hagyhd ahbbah - szenvedett. Bár már én is nevettem rajta, de csak csikiztem és csikiztem. Ő már úgy nevetett, hogy lassan sikított nem nevetett. Nagyon komikus látvány lehetett az, hogy az ágyamon vergődve röhög(sikít) én pedig szintén nevetek amiért ő nevet. Már lassan a könny is folyt a szememből, majd elvettem az oldalától a kezemet és csak néztem ahogy csillapodik nevetése.

Kai POV'

Csak ültem az ágyamon és hallgattam mindenféle zenét, miközben Huanon gondolkodtam. Hiányzik. Már várom, hogy haza jöjjön, de semmi se utal arra, hogy bármikor haza tolná azt a szép kis pofiját. Pedig jó lenne. Hiányzik az, hogy minden percben veszekedünk, hogy szívjuk egymás vérét. Minden hiányzik. Egyszerűen nehezemre esik már hónapok óta elhinni, hogy nincs itt. Legfőképp az bánt, hogy ugye nemsokára farkas lesz, és jó lenne ha itthon lenne. De hisz még nincs, és mi van, ha Amerikában változik azzá? Ott senki nem tud neki segíteni. Főleg ha a nagybátyja elküldeti valami intézetbe, vagy lelövet. Jézusom ilyenekre inkább nem is akarok gondolni. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Huan. 
- Ha-halo? - szóltam bele nehézkesen a telefonba.
- Szia. Figyelj, igen, tudom, hogy azt az embert hívom aki megtámadott szóval ne izélj légy oly szíves, hogy 'Ezt nem Luhannak kéne?'. De nem. Nem tudod mit tudnék csinálni? Fájnak a lábaim meg minden, fejem, fogam szinte mindenem, hogy jártam már több orvosnál is, de nem tudták megmondani, hogy mi a baj.
- Há-hát figyel, nem tudom, hogy ezt Luhannak miért nem lehet elmondani..
- Mert ő a bátyám és azon nyomban haza küldetne..
- És talán az is lenne a leghelyesebb - szaladt ki a számon. - Bocsi, nem akarlak felidegesíteni.
- Nem idegesítesz fel - mondta kicsit boldogan - De én abszolúte hülye vagyok. Azt az embert hívom fel akivel a legtöbbet veszekedtem.
- Cigizel még?
- Nem - a válasza csak 'kicsit' sokkolt. Már nem cigizik? De hát ez tök jó!
- Drága Amerikában a cigi, vagy mi segítettünk neked?
- TE segítettél nekem - emelte ki a 'te' szócskát.
- Tén-tényleg? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Igen, tényleg. De most miért vagy ilyen szerény, nem beszólogatós?
- Mert nem rég keltem fel.
- Mennyi ott az idő?
- Dél múlt pár órával.
- Mennyi az a pár óra?
- Kettő.
- És most keltél fel?
- Aha, négy-öt órája.
- Hülye vagy még mindig.
- De most mi az?
- Olyan volt most a hangod mint egy hisztis kislányé - nevetett fel. Még mindig irtó kellemes nevetése van.
- Tudom - mondtam morcosan.
- Ne légy morci - mondta szomorúan.
- Nem vagyok morci, csak tudom, hogy olyan hangom van néha.
- És alapból fülbaszó mély hangod van.
- Jó vagy rossz értelemben...?
- Jó - mondta és megköszörülte a torkát. - Amúgy hogy vagy?
- Megvagyok.. - nyeltem egy nagyot. Persze ez igaz volt valamilyen szinten, de abból a szempontból, hogy ő nincs itt, nem. - Te?
- Én is megvagyok aránylag amúgy. Csak mondom, fáj mindenem. De most megyek. Majd..beszélünk vagy találkozunk. Még nem tudom, hogy haza megyek e - mondta egy nagy nyeléssel.

Huan POV'

- Én is megvagyok aránylag amúgy. Csak mondom, fáj mindenem. De most megyek. Majd..beszélünk vagy találkozunk. Még nem tudom, hogy haza megyek e - mondtam, majd nyeltem egy nagyot.
- Rendben. Reméljük haza jössz. Luhannak nagyon hiányzol - lett szomorúbb Kai hangja. Nagyon rossz volt hallani, hogy szomorú.. De ő támadt rám. Én meg szeretem őt.
- Ti is nekem. De tényleg megyek. Legyél jó farkas fiú - kuncogtam, majd kinyomtam a hívást. Könnyek gyűltek a szememben, majd felnéztem az égre. Kint álltam Szöul repterén és vártam a taximat. El sem hiszem, hogy titkolóznom kell. És azt sem, hogy eljöttem Amerikából. Bár nagyrészt JongUp miatt. Újra Szöul. Újra az EXO és újra farkasok közt. Kissé lesokkolódtam, mikor Luhan elmondta, hogy Kris, Xiumin, Lay és Kai szintén farkasok. De..egy kérdés..Honnan tudja ezeket? És miért volt ijedt a hangja, mikor azt kérdeztem "Te is farkas vagy? De ha te is..Akkor én is?" De ő nemet válaszolt és nevetett, hogy miért is lennék én farkas?! Mondjuk amiért a farkasok farkasok szoktak lenni. Mindegy is. Inkább csak várom a taximat és tovább őrlődöm azon, hogy Luhan farkas-e, vagy megijedt, hogy ilyet feltételeztem róla..

Kai POV'

El sem hiszem. Huan..felhívott. Csak mosolygok itt magamban és azt sem tudom mihez kezdjek..Elmondjam Luhannak? Nem. Vagy de? Fogalmam nincs. Bementem a szobámba, ugyan is útközben kiszállingóztam a teraszra, majd lefeküdtem az ágyra és elkezdtem vergődni a boldogság miatt. Nagyon jó volt hallani a hangját. De még jobb lenne látni Őt. Azok a pillanatok felülmúlhatatlanok amiket együtt éltünk át. Egyre különösen emlékszem. Amikor ő rossz passzban volt és a medencénél magamhoz öleltem, ő sírt, majd KyungJae is odajött és ott öleltük egymást hárman. Na most komolyan.. és KyungJaevel mi a bánat van? Mostanában nem hív, nem keres..nem ír. Még csak Huan miatt se. És ez nekem kicsit, sőt nagyon furcsa.
- KAI NYISD KI AZ AJTÓT! - ordított fel Kris.
- NYISD KI TE - szóltam ki az ajtómon.
- LuLu - szólt Kris Luhannak - Nyisd ki az ajtót.
- Jó, ha már ti ilyen lusták vagytok - az ajtóhoz ment majd a kilincsre tette a kezét. Kinyitotta az ajtót és egy mosolygó lány állt előtte. Csak a mosolyát láttam ami irtóra hasonlított Huanéhoz. Lejjebb léptem két lépcsőfokot, majd az egész alakját láttam. Szőke hajú volt.. és a mosolya a régi. Tekintete még mindig igéző.
- Meglepetés - szólalt meg, majd bőröndjeivel beljebb lépett a nappaliba..
- Huan - súgtam magam elé kikerekedett szemekkel.

Chapter Sixteen ▲

Sajnálom, hogy későn hoztam a részt, de három óra felé érek haza, aztán kaja tanulás és keveset tudok írni. Szóval bocsánat. :) Még egyszer köszönöm az olvasókat, feliratkozókat és kommentelőket :) ^^ Szeretlek titeket :) 

Újabb egy hónap elteltével(Szeptember) ▲

Luhan Pov'

Miközben a szendvicseket csináltam, amiért lemegyünk a partra, eszembe jutott, hogy egy hónap és Huan farkas lesz. De..semmi kép nem akarom, hogy átváltozzon. Már pedig meg kell történnie. Muszáj lesz úgy döntenie, hogy haza jön, mert ha nem.hát..nem is tudom mi lesz vele. Nem hittem volna soha, hogy ez így fel fogja forgatni az életünket, azt se gondoltam, hogy egyszer a húgom velem fog élni. Kai mostanában nagyon őrlődött, és sehová nem ment el. Se futni, se moziba, se kajálni, semmi. Nekem kell kaját csinálni neki, amit már nagyon unok. Néha úgy rinyál nekem arról, hogy szereti a húgomat, mint egy  5 hónapos csecsemő kajáért. Most is épp fent beszélget Krissel, de remélem most nem csinálnak olyanokat mint egy hónappal ezelőtt csodás módon műveltek egy-két dolgot, ami én, személy szerint elég furán néztem. Mármint nem szó szerint néztem! Yah! Az kellett volna még.. 

- Srácok! Kész vannak a szendvicsek! - kürtöltem szét a házban, mire Kai lejött.

- Van nasi?

- Nincs - válaszoltam, mire dörmögött egyet és elindult felfelé.

- Hé! Gyere a partra! 

- Nincs kedvem - morogta.

- Nyugi, jó lesz. 

- Aha.. szerintem se - ment fel végleg a szobájába, mire Tao lejött.

- Aggódok a srácért. És Huanért is.

- Én is - válaszoltam.

- Mi van ha Huan csak azért van együtt a sráccal, hogy elfelejtse Kait?

- Szerette? - néztem rá minimum úgy, mintha egy zombie lenne.

- Hát gondolom. Mit tudjam én - rántott vállat, majd felment szólni Suhoéknak. Én csak gondolkodva pakolásztam a táskába, mikor megszólalt a telefonom. Huan írt üzenetet, hogy még mindig jól érzi magát kint és barátokra is tett szert. Remek - gondoltam magamban. Így most már tuti nem fog egy hamar haza jönni.

RiRin Pov'

Miközben szobámban őrlődtem, hogy menjek-e a partra, vagy se eszembe jutott, hogy mindig is le akartam menni, így úgy döntöttem, hogy Chanyeol nélkül ugyan, de lemegyek a többiekkel. Felálltam az ágyamról és szépen lementem a konyhába ahol Luhan pakolta a kaját, közben telefonját babrálta.
- Mizu van Lulu? - kuncogtam.
- Ne hívj így - nevetett fel, majd mosolyogva rám nézett - De semmi. Most írt Huan, hogy jól érzi magát.
- Akkor nem fog egy hamar haza jönni, ugye? - néztem szomorúan rá.
- Hát nem - nézett a földre, megköszörülte a torkát, majd újra mosolyogva rám nézett - Jössz velünk?
- Igen. Sajnos ugye Chanyeol nem tud jönni, de én megyek mert már rég leakartam menni a partra.
- Akkor vegyél fel bikinit vagy valamit.
- Jól van mester - hajoltam meg nevetve, majd a szobámba rohantam és felvettem egy bikinit, rá vissza a cuccaimat, majd lementem vissza, de ekkor már mindenki lent volt Kai, Chanyeol és Sehun kivételével. - Sehun se jön?
- Nem. El kellett mennie valahová - válaszolt Suho.
- Értem. Nos mehetünk? - kérdeztem, mire Luhan megsimította a fejemet.
- Még mindig én vagyok a sofőr - kuncogott.
- Bocsi - pirultam el.
- De amúgy mehetünk, nem?! - nézett végig a jelenlévőkön Luhan.
- De - hangzott az egyértelmű válasz mindenki szájából. Így szépen elindultunk, Kai otthon maradt, Chanyeol pedig elment a mamájához. Vagyis nem a mamája, hanem egy szomszéd nénihez a kórházba, aki mamája helyett mamája volt.

Mikor leértünk a partra én nevetve kiszálltam, aminek az lett a vége, hogy ha Luhan nem kap el nyaltam volna rögtön a homokba.
- Köszi - kuncogtam miután segített nem elesni.
- Nincs mit. Nem lett volna jó, ha kaja helyett homok megy a szádba.
- Hát ja...
- Segítesz kipakolni a plédre?
- Hol a pléd? - néztem körül.
- Majd ott lesz ha segítesz megfogni a cuccokat, míg a többiek átöltöznek - nevetett fel, a kezembe adott mindent, kivéve a pokrócot és szépen leterítette egy árnyékosabb helyre. Én letelepedtem a pléd sarkába, majd ő pár dolgot kivett a kezemből és lepakolta szépen.
- Nyammi...ezek finomnak néznek ki.
- Mivel én csináltam - vigyorodott el egoistán, mire mindketten elnevettük magunkat. - Ha lepakoltunk, utána nincs kedved kicsit úszni?
- Dehogy nincs! - emeltem magasba a kezeimet - Egy a problematika..Hol öltözöl át?
- Mivel már rajtam van a fürdőnaci, nem kell átöltöznöm, csak levennem a ruhákat..És te?
- Én is ezt a megoldást választottam - mosolyodtam el.
- Akkor aki hamarabb a vízbe jut, annak két hétig mossa a vesztes a szennyesét..
- Én benne vagyok - kaptam le magamról goyrsan a felsőt, mire Luhan is neki kezdett levetkőzni, de szerencsére én hamarabb levettem magamról minden ruhadarabot és neki indultam a tengernek, ám ő gyorsabb volt, de így is hamarabb beértem a vízbe.
- Háhááá! - böktem meg az orrát, miután beértem a tengerbe.
- Naa..Én nyertem!
- Mit te? Hol? Melyik pizsidben álmodtad ezt?
- Ez a valóság!
- Én nyertem már megbocsáss - kuncogtam.
- De nem akarom a szennyesedet mosni - biggyesztette le az alsó ajkát.
- Csak egy hét..
- Jó! - mondta halál komolyan, majd elnevettük magunkat, és elkezdtük egymást pocsolni.

Kai Pov'

Miközben vártam JiYeont, az egyik volt osztálytársamat, akivel régebb óta tartom a kapcsolatomat elgondolkodtam azon, hogy Huan most mit csinálhat. Nagyon régen beszéltem vele, és nagyon régen is láttam. Az a vicces, hogy üzenetet se merek neki hagyni. Csak feküdtem az ágyamon, miközben a plafont néztem, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Lebaktattam és kinyitottam.
- Szia JongIn - mosolygott JiYeon - Hoztam házi készítésű sütit - emelte fel a kosarát. Hát igen. Ő mindig is ilyen volt. Mindig is kis házias, nőies hobbikkal elfoglalt lány. Bírom őt, és szép is, de valahogy sose gondoltam még úgy rá, hogy 'Nő'. Mármint értitek, hogy szeretem őt, vagy azt akarom, hogy a barátnőm legyen. Na valami ilyesmi. Így még nem gondoltam rá.
- Szia JiYeon - mosolyogtam, elvettem tőle a kosarat, majd ő félénken megölelt. Én elmosolyodva visszaöleltem.
- Rég találkoztunk.
- Igen, elég régen - néztem le a földre, majd megköszörültem a torkomat - Gyere beljebb - álltam el az ajtóból, mire két kecses lépéssel bent is volt. Bezártam az ajtót és leraktam a pultra a sütiket és kicsomagoltam. A kedvenceim. 
- Remélem még mindig szereted őket - mosolygott, miközben maga mellett voltak leengedve karjai, amikkel szoknyája alját birizgálta.
- Igen, még mindig ez a kedvenc sütim. Sose tudom megunni.
- Hát azt középiskola első évében észre vettem - nevetett fel, majd egy tincset füle mögé tűrt. Még mindig gyönyörű és inteligens lány. Más mint Huan, de nem a jó értelemben. Huan valahogy jobban bejön személyiségileg is és kinézetileg is, pedig JiYeon szebb kívül belül. Nem sokkal, de szebb. Még mindig hibátlan volt a bőre, haja fényes és úgy omlott a vállára, mintha a legdrágább selyem lett volna. Mosolya még mindig a szép volt, és szemei pedig még szebbek. De Huan még is más.
- Akkor elég sokat ettem.
- Na ne kezd ezt! - intett felém - Mikro beszéltünk néha este kilenc óra felé akkor is nasiztál! Szóval nem csak akkor - kuncogott.
- Igen ez igaz - nevettem fel. Miközben ezt a kis eszmecserét folytattuk egy tányérra kipakoltam a sütiket. - Mi lenne ha felmennénk, és néznénk egy filmet..Popcornnal,cola-val, sütivel, gumicukorral?!
- Oh, az tökéletes lenne! Még mindig szeretek enni - simította meg kuncogva a hasát.
- Hát nem látszik.
- Oh, dehogy is nem! A kilóimon.
- Hány kiló vagy?
- 38 - pirult el.
- Jézusom, most szépen felhizlallak. Ne legyél ilyen sovány. Nem tesz jót az egészségednek.
- Tudom, de nem tudok hízni.
- Hát, majd megoldom én ezt a problémát. Egy hétig gyere ide és hízol vagy tíz kilót - nevetett - RiRin főztjeivel annyit hízhatsz, amennyit csak akarsz..
- RiRin..?
- Xiumin testvére és Chanyeol barátnője - mosolyogtam.
- Oh, azt hittem a tiéd.
- Jaj dehogy is - nevettem - Nekem nincsen barátnőm. De most menjünk fel, kövess - indultam meg fel. A szobámba leraktam a kávézó asztalra a tányért, gyorsan pattogtattam kukoricát, vittem fel kólát és poharakat. Amíg ezeket elrendeztem JiYeon felhelyezkedett az ágyra.
- Ugye nem baj..?!
- Jaj, nem dehogy is. Nyugodtan helyezkedj kényelembe - feleltem, majd felhúzódtam mellé. Kiválasztottunk egy filmet, majd a laptopomat, laptop tartómra helyeztem és elindítottam a filmet.
A film végeztével csak kuncogtunk. Nem figyeltünk semmit se a filmre, csak néhány beszólásra, amin eléggé nevetni kezdtünk. Egyszer csak JiYeon az arcomba dobott pár pattogatott kukorica szemet.
- Ezt most miért? - kerekedtek ki a szemeim, de majd elröhögtem magam, így visszadobtam. Egymást dobáltuk pattogatott kukoricával, és vihogtunk mint az őrültek. Egyszer csak nagyon közel kerültünk egymáshoz. Abba hagytuk a nevetést és nyugodtan néztünk egymás szemébe. Majd elkezdtünk közeledni, míg végül óvatosan megcsókoltuk egymást. Pár másodpercig csókolóztunk, majd lassan elváltunk. Hirtelen belegondoltam, hogy Ő nem Huan. De miért is számít ez?! Jól érzem magam vele, de bűntudatom is van, hogy talán csak féltékennyé akarom őt tenni?! Nem tudom..- Fi-figyelj JiYeon...Én..kedvellek és gyönyörű lány vagy, de én mást szeretek. Aki nem engem - csuklott el a hangom.
- Szóval szeretnéd elfelejteni őt.. - mosolyodott el.
- Igen - mondtam halkabban, mire sóhajtott egy nagyot és kérdően néztem rá.
- Ez a helyzet velem is. Te Kai nagyon helyes és jó fej srác vagy. Bírlak is, de .. tudod... Van egy srác, akivel régebben jártunk, de...nos...félek..elmondani..
- Nyugodtan..
- Ő vámpír. És féltette az életemet, pedig több évig együtt voltunk és én tudtam róla, nem is bántott, de most hirtelen szakított velem és még az se fájt volna ennyire ha belém harap.
- Ez...most...komoly?
- Igen. Mindig is szerettem őt. És szeretném elfelejteni. Viszont titkon remélem, hogy egyszer fog az ajtómon kopogtatni, hogy 'Szeretlek JiYeon' - mosolyodott el fájdalmasan.
- Biztosan fog. Szeretni való lány vagy..
- Köszönöm. És a te szíved választottjával mi van?
- Semmi. Azaz kint van Las Vegasban.
- Miért?
- Mert megrémült tőlem..
- Mert farkas vagy?
- Igen. Bár rátámadtam, ezért megértem, hogy megrémült.
- Jaj ugyan már! Én nem mennék el a világ másik felébe, csak mert valaki rám támadt. Egy egyszerű kutya is lehetett volna, akkor is elmenekül? De most komolyan?! Szerintem az érzései elől menekül.
- Ki tudja..
- Igazad van..de szerintem tényleg ezért. Előbb utóbb ki fog derülni - mosolyodott el - Most viszont megyek. Még otthon van egy csomó dolgom. Az öcséimre is nem sokára nekem kell vigyázni, úgy hogy tele van a hetem.
- Üdvözlöm őket - mondtam mosolyogva.
- Átadom.
Miután JiYeon elment valahogy eszembe jutott Huan, hogy JiYeon feje helyére is az ő képét képzeltem el. Ez a nő úgy elcsavarta a fejemet, mint még senki soha. Ez ijesztő. Nagyon. Hanyatt vágtam magamat az ágyon, tarkóm alá raktam a kezemet és a plafont bámultam újra. Vettem a tányérról egy szelet sütit, beleharaptam és még arra gondoltam, hogy még mindig a JiYeon féle süti a legjobb.

Huan Pov'

A kanapén ültem Jongup mellett, miközben néztünk valami nagyon gagyi sorozatot. Az unokabátyám hál'istennek csak másnap jön haza, így nyugodtan lehetünk összebújva.
- Te, nem kéne mást csinálni? Ezek helyett én is jobban színészkedem - mondta rosszallóan Uppie.
- Hát de mit? És mivel színészeti suliba jártál, gondolom - nevettem fel.
- Hát..mondjuk... - harapott alsó ajkába és megcsókolt. Én belemosolyogva a csókba átkaroltam a nyakát. Ő az oldalamat simogatta pár percig, majd óvatosan a kanapéra döntött. Ekkor még nem nagyon sejtettem, hogy azt szeretné így csak karoltam tovább nyakát és óvatosan hajába túrtam, mire ő elkezdte leemelni rólam a felsőt. Én hirtelen elváltam tőle.
- Mo-most mi az? - kérdezte.
- Az, hogy még én nem akarom..
- De..miért?
- Mert minden kapcsolatomat azzal baszom el, hogy hamar lefekszek a pasikkal..
- Talán most azzal basznád el, hogy ha.. - kezdte, de nem fejezte be.
- Oh, szóval csak arra kellettem - másztam ki alóla egy kecses mozdulattal.
- Nem ezt mondtam.
- De erre gondoltál! Játék szernek tűnök, vagy gumi babának?
- Nem.
- Akkor?
- De most miért húzod fel magad ennyire, kicsim?! - karolta volna át a derekam, de én eltoltam magamtól.
- Azért, mert kibaszottul úgy jött le, hogy csak arra kellettem, hogy basszál egy jót.
- Te hülye vagy.
- Meg lehet. De tudod nekem már elegem volt abból, hogy a kapcsolataimban a baszáson folt a hangsúly. Végre tudtam veled lenni úgy, hogy szájra puszi ölelés és ennyi jó formán.
- Honnan gondolod, hogy  csak azon lenne a hangsúly?
- Hahó! Meséltél az életeről. A csajaidról, az egy éjszakás kalandjaidról... Nem vagyok feledékeny.
- Jó tudod mit, ha ennyire nem bízol bennem akkor vége.
- Rendben! - mondtam és felmentem a szobámba. Fogalmam nincs miért ,de nem éreztem semmit a szakítás után. Sőt...ezen hülyeség volt összekapni és szakítani..Olyanok voltunk mint két óvodás.
Pár perc múlva kopogtattak az ajtómon.
- Tessék..
- Öhm..bocsi..Figyelj, hülye voltam amiért felhúztam magamat...
- Én is..
- Öh...azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha barátok maradnánk?
- Nekem oké - mosolyogtam - Tényleg sajnálom, hogy így felfújtam csak nem voltak jó emlékeim a pasikról és a szexről.
- Megértem. Én is emlékszem még - mosolyodott el. Megöleltük egymást, majd szépen kezet fogtunk.
- Barátok?
- Barátok - mosolyodtunk el mindketten.

Luhan Pov'

Miközben a pléden csak RiRin és én ültünk alig bírtuk abba hagyni a nevetést. Eddig is kedveltem őt, de most még jobban. Sok időt tudtunk egymással eltölteni ezen a napon.
- Ha még egy napot együtt töltünk szólj, hogy megfogok pukkadni a nevetéstől - mosolygott.
- Jól van hölgyem - biccentettem a fejemmel. Erre megint csak elnevette magát.
Szépen elpakoltunk és haza mentünk. Miután mindenki kiszállt és a szobájába ment mi RiRinnel elpakoltunk. Fél óra mosogatás után felém fordult.
- Köszönöm ezt a napot - mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra.
- Nincs mit. Máskor is.
- Én benne vagyok, ha ennyit fogok nevetni.
- Akkor valamikor még csapatunk ilyen jó kis nevetős napot - röhögtem fel, mire ő is.
- Na jó éjt Luhan - ment fel a szobájába. Én mosolyogva elpakoltam, majd követtem a példáját, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, ami eleinte nem túlságosan sikerült, de aztán igen.