Ruha vásárlás ▲
Másnap, miután ágyamban keltem fel hirtelen semmire sem emlékeztem a tegnapból. A plafont bámulva kezdtem el gondolkodni, és nagyjából minden bevillant. Az, hogy Luhan elmondta, csak örökbe fogadtak és, hogy ő farkas. Aztán eszembe jutott a Kaival töltött 'kis' idő a tisztáson. Akarva vagy akaratlanul is elmosolyodtam. Boldogan számhoz emeltem a kezemet és a hasamra fordultam, majd elkezdtem vergődni a boldogságtól. Miután összeszedtem magamat felültem, elindítottam az EXO - 3.6.5-ot, majd az éjjeli szekrényemen lévő papírkára néztem.
"Jó reggelt Huan!:)
Mi elmentünk próbálni és délután 4 felé érünk haza, remélem addig el leszel valahogy, utána pedig mehetünk ruhát vásárolni neked. Ja és egy kérdés. Mivel tegnap nem tettem meg, de nem akarok 4 ig várni, bár tudom nem ez a legjobb megoldás, de leszel a barátnőm? Remélem észre veszem majd a válaszodat, ha haza értünk. Addig is szia, Kai"
Elmosolyodtam és alsó ajkamba haraptam, majd boldogan vettem elő egy tollat, ráírtam a papír hátoldalára, hogy "Igen" és egy szíveske, majd a szobájába vittem. Boldogan néztem körül és megláttam a kisebb kori képeit. Elolvadtam, amiért olyan kis édes husi volt kicsi korában is.
- Áh, már fel vagy? - jött be a szobába RiRin. Én bólintottam mosolyogva egyet, majd az asztalára raktam a papír fecnit. - Készítettem neked reggelit, de gondolom nem nagyon kell..
- De, de éhes vagyok. Nem jössz ki velem a kertbe, hogy ott egyem meg?
- Oh, dehogyis nem. Luhan úgysincs itthon - én mosolyogva lementem a konyhába és egy tálcán kivittem a kerti asztalra a reggelit, RiRin pedig mellém ült. - Hogy vagy Kaival? - kérdezte kíváncsi mosollyal az arcán. Én haraptam egyet a pirítósomba, majd ránéztem.
- Sehogy. Tegnap szerelmet vallottunk egymásnak ,de akkor nem kérdezte meg, hogy járjunk-e, viszont ma megyünk majd ruha próbára és tökre izgulok.
- Mitől?
- Hát, hogy milyen megcsókolni..ha jól emlékszem még nem csókolt meg..
- Hát ne félj már. Biztos jó. A tesód csókja is jó - mosolygott.
- Naaaa ... csak nem jártok?
- De-de - vigyorodott el. - Chanyeol után ő..
- Aztán Kai, Kris, Lay, Chen..és az egész EXO - nevettem.
- Na.. nem vagyok ilyen. Ha rajtam múlik akkor örökké vele maradok.
- Ha tehetném én is Kaival maradnék. De kitudja mi lesz pár év múlva. Lehet már nem is fogom szeretni őt.
- Ki tudja?
- Senki, de..akkor is félek.
- Nyugi Huan. Ruha vásárlás után tuti valamit fog neked szervezni..
- Mit?
- Hát azt ő tudja - kuncogott.- Nekem Luhan felvetette, hogy szökjünk el..
- De aranyos - csaptam magam arcon, mire RiRin felnevetett - De hát most nem?
- De az, csak .. mi lenne az életével? Ott hagyná miattam az EXO-t, a haverjait..
- Figyelj.. Ha valaki valakit nagyon szeret bármit feláldozna érte. Mint én a cigit, piát, bulizást..
- Amúgy még sose meséltél nekem legalább is erről az énedről..
- Majd mesélek, de most elmosogatok, addig maradj itt és utána mesélek - mosolyodtam el. Felvettem az asztalról a tányért, és kicsit remegve elindultam be. Féltem felidézni a múltamat. De a múlt az csak múlt.
Kai POV'
A korlátnak támaszkodva gondolkodtam azon, hogy ruha vásárlás után, mi a jó fene francot csináljak Huannal. Egyáltalán vajon igent mond arra, hogy lesz-e a barátnőm? Vagy kikosaraz? Számtalan kérdés keringett a fejembe, amit jó lett volna, ha megtudok válaszolni, de sajna nem tudtam. Felsóhajtottam, mire Kris mellém állt.
- Mi van haver? - mosolygott, miközben vállával meglökte kicsit a vállam.
- Mi lenne? Semmi.. Nem tudom mit csináljak Huannal ruha vásárlás után..
- Rendezd le... - vigyorodott el.
- Kris.. Te szexmániás vagy, én nem.
- Nem vagyok az! - egyenesedett ki és bevágta a durcát.
- De..
- Jó, és?
- Na én nem vagyok az. Nekem nem az a legfőbb dolgom, hogy felkúrjam Huant, hanem, hogy boldog legyek vele, boldoggá tegyem és megpróbáljam elfelejtetni vele azt, hogy rátámadtam pár hónappal ezelőtt.
- Akkor haver bújjatok össze, vidd el valahová nyaralni télen..
- Jó elviszem nyaralni télen - nevettem fel.
- Na, látod? Jó a háznál egy Kris..
- Na nem mindig..
- Hát nem, de néha azért igen, ugye? - nézett rám nagy szemekkel.
- Néha kezdem azt hinni, hogy meleg vagy - ingattam a fejemet.
- Mindjárt le is smárollak hallod - nevetett.
- Inkább ne..
- Tényleg.. megcsókoltad már Huant?
- Nope - ráztam a fejemet.
- Há' mí' nem? - kerekedett ki a szeme.
- Há' me' nem - válaszoltam - Amúgy ne beszélj ilyen parasztosan, nem áll jól.
- Mé' neked jól áll, baszod?
- Nékem jó' áll te kutyagumi..
- Na srácok, elég legyen már.. Gyertek próbálni - jelent meg KyungSoo mellettünk mellkasán összefont karokkal.
- Amúgy nekem ma KyungJaeval kéne találkoznom de nem lehet.. Istenem..- sóhajtottam egy nagyot, elővettem a telefonomat, és tárcsáztam a számát. Elmondtam neki, hogy sajnos ma nem tudunk találkozni. Ő kicsit elszomorodott, már amennyire egy vámpír szomorú lehet és letettük a telefont.
HyunSeung POV'
Az ágyamon ültem, miközben elmerengtem azon, hogy vajon milyen tervet kéne kieszelni ahhoz, hogy Huant megtudjuk ölni, vagy eltudjuk rabolni.
- HyunSeung, itt egy lány. Valamilyen JiYeon - jött a szobámba HyeRi.
- Ji-JiYeon? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Igen.. Mi olyan nagy cucc benne?
- Ji-JiYeon az, aki régebben segített átvészelni a vámpírrá válásomat..
- Szóval szereted és vámpír? Király, végre nem lesz vérfürdő - mondta HyeRi, és intett, hogy lent van a lány. Én remegő lábakkal álltam fel és lementem a nappaliban. Háttal volt nekem, de mikor HyeRi bólintott a fejével, JiYeon megfordult mosolyogva, és mikor meglátott kicsit eltátotta a száját, majd csak mosolygott. Gyönyörű volt. Az arca kipirult volt, már amennyire egy vámpírnak ki lehet pirulva az arca. Szeme ugyan olyan gyönyörű barna volt. Már az 1550-es évek óta nem láttam őt. De nem sokat változott. A mosolya..csak gyönyörűbb lett.
- Ji..JiYeon - nyögtem ki.
- Szia HyunSeung - mosolygott. - Beszélhetnénk négy szem közt? - kérdezte és elindult felém. Én eléggé határozatlanul bólintottam, majd elindultam a szobám felé. A szívem hevesen kezdett dobogni még akkor is, ha ez fizikailag és logikailag is képtelenség lett volna. A lábaim remegtek és szaporábban vettem a levegőt. Mikor beértünk a szobámba, én csak megálltam, és mutattam neki, hogy az ágyam szélére leülhet.
- Nos, miért jöttél?
- Kedves fogattatás - mosolygott - De amúgy.. Huan már visszatért?
- Honnan tudsz te..
- Kaitól. Voltam az elmúlt pár hónapban egyszer Kainál és ott..onnan.
- Igen vissza tért, és ..
- Megakarjátok ölni, tudom - mosolygott - Csak azért szere..
- Sose lehet rólad levakarni azt a vigyort? - kuncogtam.
- Nem hiszem - nevetett fel. - Szóval azért kérdeztem mert beszállhatnék.. úgy sincs semmi elfoglaltságom és ha neked valaki nem szimpi vagy talán nem szereted őt, segítek megölni.
- Oh.. Nem hittem volna, hogy..
- Hogy ilyesmire képes lennék? - vágott a szavamba és keresztbe tette lábait. - Pedig képes vagyok, hisz én is vámpír vagyok. Én segítettem neked ha emlékszel kedvesem - mosolygott, és megsimította a vállam. - Hiányzol.. - nézett a szemembe. Én óvatosan nyeltem egyet, és tovább néztem a szemébe. Nekem is hiányoztak azok a pillanatok, mikor összebújva élveztük a meleg nyári napokat, mikor kint voltunk az csillagos ég alatt és csak néztük egymást. Mikor szenvedélyes csókcsatákba kezdtünk.. Hiányzott. Hiányzik.
- Nekem is te..
- A régi gyönyörű pillanatok, a káprázatos kalandok és élmények.. Az együtt töltött percek.. A napok. Minden hiányzik. De főleg te. Ne gondold azt, hogy most vissza szeretnélek csábítani magamhoz, hogy jobb legyen vagy, hogy kihasználjalak.. Egyszerűen átgondoltam és hülyeség volt azért szakítani, mert berúgtál és megakartál erőszakolni..
- Eddig azt mondtad..
- Tudom.. De úgy éreztem, hogy akkor megértenéd..
- De ezért szerintem bárki szakítana..de..utána miután kijózanodtam, és megakartalak csókolni, és lealáztál, annyit sírtam, hogy puhány óvodásnak hittek volna, ha bárki is látja.
- HyunSeung..Szeretlek.. Még mindig és míg a szívem megszűnik dobogni..
- Az pedig - mentem hozzá közelebb - nagyon, nagyon nagyon hosszú idő - karoltam át derekát, és magamhoz rántottam.
- Aminek én nagyon örülök - mosolygott rám.
- És én is - mondtam, és lágyan megcsókoltam őt. Szinte gondolkodás nélkül karolta át a nyakamat és csókolt vissza. Jó..sőt maga volt a gyönyör az, hogy újra a karjaimban tarthattam. Szeretem őt..És szeretni is fogom, amíg ez a nyomorult életem tart.
Huan POV'
Miközben ágyamon feküdve hallgattam 100 meg 100 zenét és lábamat a ritmusra ráztam, azon gondolkodtam, hogy Kaiék mikor jönnek meg. Plusz, hogy mit fog szólni a tervemhez, amit kieszeltem. Jobbnál jobb dalokat hallgatva rájöttem arra, hogy kicsit hiányzik Fei Fei.. Igaz, nem mondtam el neki titkokat, mint például, hogy Luhan a testvérem, vagyis a mostohatestvérem, és sokszor csak megjátszottam magam. Rengeteget változott.. Idősebb nálam, de régen gyerekesebb volt még egy 5 évesnél is. Azonban a vőlegénye, aki holnap már a férje lesz, megváltoztatta őt. Sokan, főleg anya nem hinné el, hogy megváltozott. De megtette. És én ennek örülök, mert ha olyan marad, mint amilyen volt, cigi-és pia mániás. Akkor könnyen lehet, hogy idő előtt meghal. Ami nem jött volna jól. Pár évvel ezelőtt nem gondoltam, hogy a bátyámhoz fogok költözni, és szerelembe esek egy farkassal, és hogy Fei Fei 'meggyógyul'.
- Hazaértek! - rontott be RiRin a szobámba - Most parkoltak le a kocsival, gyere - mosolyodott el, intett egyet, majd leszaladt. Én kipattantam az ágyból, leállítottam a zenét, és édesen lerobogotam a lépcsőn, majd az első fokon megálltam. Mikor Kris belépett elmosolyodott és valamit suttogni kezdett BaekHyunnak, aki nevetni kezdett. Én ezt furcsállva vizslattam, de megráztam a fejem és vártam, hogy Kai megérkezzen. Pár perc múlva Chanyeol mellett jött be nevetve. Elvörösödtem, majd remegő léptekkel odamentem Kaihoz, és átöleltem őt. Ő picit furcsállta, éreztem rajta, majd lábujjhegyre álltam és megpusziltam a száját. Ő meglepetten puszilt vissza, de nem csókolt meg.
- Gyere csak - mosolyodtam el, majd felhúztam a szobájába. Ő rögtön a papír fecnihez vándorolt, és mikor megfordította azt, elmosolyodott és rám nézett hitetlenkedve.
- E..ez az aminek látszik?
- Yep - bólintottam, és elmosolyodtam zavaromban. Ő leengedte a papírfecnit az ágyára, odasétált hozzám, átkarolta derekam, magához húzott és gyengéden megcsókolt. Én visszacsókoltam, majd nyelve utat tört magának és nyelveink vad táncba kezdtek. Olyan volt, mintha a világ forgott volna körülöttünk. Nem számított senki más, csak Ő és Én.
Pár perc múlva kissé lihegve váltunk el egymástól, majd a szemébe néztem.
- Akkor hivatalosan is.. Leszel a barátnőm? - mosolyodott el.
- Persze, te tökfej.. - kuncogtam és hozzá bújtam. Ő a hátamat simogatta, majd megpuszilta a fejem tetejét és aranyosan a fülemhez hajolt.
- Elmenjünk akkor ruhát nézni?
- Aha aha - engedtem el, majd ugrálva és tapsikolva néztem rá. Ő csak nevetett, majd magához rántott és átölelt.
- Kis husim nekem - kuncogott.
- Na.. - biggyesztettem le alsó ajkam, de átöleltem mosolyogva.
- Ez jó? - léptem ki a próbafülkéből, miután a legelső ruhát felvettem. Miután eljöttünk otthonról rögtön ebbe a boltba jöttünk, mert ez a kedvencem itt a környéken.
- Nem.. Nem adja ki az alakodat rendesen. Olyan mintha kismama lennél te nő - kuncogotté s összeborzolta a hajamat.
- Ha még egyszer összemered borzolni a hajamat, levágom azt a kis mütyürkédet onnan lentről..
- Honnan tudod, hogy kicsi?
- HÁ!
- Mármint jajj.. Nem kicsi..nagy.. De váá - fordult meg a saját tengelye körül, miközben az egyik eladó, aki ott volt velünk, kuncogni kezdett, majd hangos nevetésben tört ki. - Ez nem vicces..
- Elnézést, hogy hívják önt?
- AhYoung - felelte a mosolygós eladónő.
- Látod! AhYoung unnie szerint is az.. - nyújtottam ki a nyelvem.
- Leharapom..
- Nyugodtan..Blöö - nyújtottam ki újra a nyelvem, mire Kai nevetve odajött hozzám és megcsókolt. Én mosolyogva csókoltam vissza és derekára raktam két kezem.
- Na vegyél fel valami szexi cuccot - kuncogott, majd megsimította a hajamat és puszit nyomott a homlokomra. Én visszaszállingóztam a próbafülkébe és egy rózsaszín, vagy inkább sötét rózsaszín ruhát kaptam magamra.
- Na..? - mentem ki, mire Kai eltátotta a száját.
- Szó sem lehet róla.. - rázta hevesen a fejét. - Ebben olyan vagy mintha egy 29 éves nő 13nak akarna látszani..
- De én tíz évvel fiatalabb vagyok, aigoo - mentem vissza a próbafülkébe, majd egy gyönyörű kék ruha következett. Miután felhúztam, nekem leesett az állam a látványtól. Rögtön megimádtam. Félve elhúztam a függönyt, majd Kaira pillantottam, aki ültéből rögtön felállt és elém sétált. A vásárlók háromnegyede is így tett, majd elvörösödtem. - Ez..milyen?
- Tökéletes - suttogta Kai kimeresztett, csillogó szemekkel.
- T-tényleg? - néztem rá tányérnagyságú szemekkel.
- Igen.. Gyönyörű vagy.. - lehelte maga elé, én pedig odamentem hozzá és átöleltem, mire az eladó, Ahyoung csak elmosolyodott. - Ezt muszáj megvennünk..
- De.. - néztem rá az árcímkére, és kikerekedett szemekkel és szomorúan engedtem le a címkét - 100.000 Won. ( 20-21 ezer forintnak megfelelő, ha jól számolt a gép :$ - a szerk. )
- Kicsim - tette két kezét az arcomra. - Ha neked ez tetszik, én kifizetem.. Elő karácsonyi ajándék - mosolyodott el, és homlokomra adott egy puszit.
- De ez nagyon drága, Kai - toltam el magamtól kicsit.
- Nem érdekel.. Ha neked ez örömet szerez..és amúgy se olyan drága - mosolygott - Az öltönyöm 500.000 Wonba került - kuncogott.
- De..
- Nincs de.. AhYoung..kérem ha levette a párom ezt a ruhát csomagoltassa be, kifizetjük - mosolyodott el Kai, majd bankkártyáját nyújtotta az eladónak, aki mosolyogva hajolt meg, és elment a kasszához.
- Biztos vagy benne?
- Már csak abban vagyok biztos, hogy...
- Hogy?
- Hogy itt állok.
- Mit akartál mondani?
- Semmit. Csak.. - ment el kicsit, majd egy gyönyörű arany nyaklánccal tért vissza - Ez tetszik?
- Édesistenem..
- Szólítottál? - szakított félbe.
- Igen, ez..gyönyörű..
- AhYoung kisasszony! - szólt Kai, mire a nő hozzánk sietett. - Ezt a nyakláncot is tegye hozzá..
- Rendben, uram - hajolt meg ismét, majd elment újra.
- Kai..ennyi mindent nem kell megtenni értem..
- De bizony meg kell. Na..vedd át a cuccod, és menjünk haza - mosolygott rám, mire én nyomtam az arcára egy puszit és bementem a próbafülkébe. Átöltöztem egy hatalmas boldog mosollyal az arcomon, majd mikor kész lettem, Kai ott állt a fülke előtt a becsomagolt ruhával és nyakékkel. - Mehetünk? - kérdezte, mire én mosolyogva bólintottam. Nyújtotta a kezét, mire megfogtam, és ő összekulcsolta ujjainkat.
- Mindent köszönünk - mondtam AhYoungnak és távoztunk a boltból.
Haza felé úton csak fogtuk egymás kezét és néha egymásra néztünk. Mikor hazaértünk, a csapat szinte minden tagja csak mosolygott, ahogy láttak minket kézen fogva.
- Milyen ruhát vettetek? - kíváncsiskodott Luhan és Kris.
- Na majd az esküvőn meglátjátok - mondta Kai - Most pedig sziasztok - mondta és felhúzott a szobájába, ahol miután beértem és bezártam az ajtót, a falnak nyomott és két kezével megfogta arcom, majd megcsókolt. Nem ez volt az első csókunk, de most jobban elöntöttek az érzelmek mint eddig. Úgy éreztem az életemet is rábíznám, mert Szeretem.
- Szeretlek - mondta Kai, miután elvált tőlem és megsimította az arcom.
- Én is szeretlek - mondtam, majd mellkasára hajtottam a fejem és mosolyogva hallgattam szívverésének ritmusát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése