Chapter Nineteen ▲

Az Álom és A bejelentés ▲ 

Kai POV'

Csak ültem ott Huannal és nyugtatgattam, hogy semmi baj. Még így álmában is néha felnyüszített. Nem volt jó így látni. Sajnáltam nagyon. Visszaemlékeztem a saját esetemre. Nekem senki se segített. Magamnak voltam csak, miután elküldtek az erdőbe. Az szörnyű volt. A földön szenvedtem, miközben ezernyi tüske belém állt, és ezernyi hangya csípett meg, közben az eső is zuhogott..

Flashback ~ 

Unottan lépkedtem az erdő felé tűzi fáért. Anyáméknak épp nem volt kedvük elmenni, így engem küldtek. Ez a legrosszabb a falusi életben. Messzebb megláttam egy kínai nőt, aki egy kislány kezét fogta. Pislogtam, majd a nő már eltűnt. Váll rántva mentem tovább és botorkáltam a már eléggé átláthatatlan erdőben. A megfelelő gallyakat, tüzelőket beleraktam az anyától kapott szatyorba és utána kicsit megráztam azt.
- Hát ez nem túl sok - motyogtam magamnak.
- Segítsek? - jelent meg előttem a kínai nő. Leheletén lehetett érezni az ital szagát. A kislány csak mutatóujját emelte szája elé és szeme teljesen elsötétedett, majd csuklóján egy kék jel jelent meg, ahogy az anyának.
- N-nem köszönöm - mondtam és megfordultam, ám a nő ordított egyet, mire megfordultam és egy fekete farkas, sárga szemekkel állt előttem és a hátán a kislány. - Úr isten, kislány gyere le onnan.
- Eszem ágában sincs - hangja olyan volt, mintha egy 20 éves lányé lett volna, pedig úgy nézett ki mint akár egy 5 éves. Kikerekedett szemekkel hátráltam, de a farkas csak követett. A kislány elmosolyodott és lassan egy felnőtt nővé érett. A farkas mordult egyet, mire én még hátrébb léptem. - Fuss - szólalt meg a kislány mély, rekedtes hangon. Eldobtam a gallyakkal teli szatyrot és futásnak eredtem. Nagyon megijedtem. Hátra néztem és a farkas, a lánnyal a hátán utánam szegődött, a lábaim már alig bírták a megpróbáltatást. Csak futottam és futottam. Éreztem, hogy a farkas szinte csak sétál, és nem ad bele minden erőt, hogy utolérjen. Éreztem, hogy itt a vég. Az erdő sűrűbb részébe futottam, ami nem tett jót. Több gally is horzsolta a kezemet, tüskék álltak belém, amitől a fájdalom csak jobban érződött. A talpam és a lábam alig bírta már, de nem akartam meghalni. De egy gyökérben megbotlottam, így a földön kötöttem ki. A farkas felém ágaskodott, majd a vállamba harapott. Hangos ordítás tört ki belőlem, és a farkas eltűnt. Éreztem, ahogy pezseg a vérem, ahogy marja a bőrömet a harapás. A vér úgy folyt belőlem, mintha megnyitottam volna a csapot. A földön fetrengtem és a fájdalom, a kín legrosszabb fázisába estem.. Megakartam halni. Csak fetrengtem a földön miközben a fájdalom teljesen át vette a hatalmat felettem. A kezemen és lábamon a szőr sűrűsödni kezdett. Mindenem irtóra fájt. Nem akartam átváltozni, nem akartam farkassá válni. És még is megtettem. Miután átváltoztam, feküdtem egy helyben a földön, miközben az eső rá kezdett szemeregni. Ott feküdtem, mint egy elesett és nyüszítettem. A világ talán legfájdalmasabb dolgát éltem át akkor. Magam alá húztam a lábaimat, és úgy nyüszítettem és pihegtem a földön, egy fa alatt fekve. Rengeteg tüske állt belém, hangyák és bolhák mászkáltak rajtam, bennem. A madarak úgy csiripeltek, mintha egy hatalmas temetést rendeztek volna vezérük tiszteletére. Az ég teljesen fekete volt. A súlyos felhőkből úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna. Lehunytam a szememet és azt kívántam.. Soha ne ébredjek fel többé.

Flashback vége ~ 

- Huan..- kezdtem gondolatban. - Szeretlek. 

Hirtelen felriadtam egy hatalmas csörömpölésre. Felültem ijedten a kanapén, majd a konyha felé pillantottam.
- Bocsi, felkeltettelek? - pirult el Xiumin.
- Mi ez a nagy ricsaj? - kaptam a tekintetemet a lépcső irányába, és Huan jött le fejét vakarva, hunyorított szemekkel.
- H-Huan..- kezdtem.
- Mi az? - kérdezte értetlenül kicsit bunkón.
- M-mond azt, hogy csak álmodtam.. - néztem magam elé a semmibe.
- Mit? - nézett rám úgy, mint egy értetlen kiskutya.
- Ugye, nem vagy farkas? - néztem a szemébe. Pár percig csak állt velem szembe nagyokat pislogva, majd kitört belőle a nevetés. - Ezek szerint nem - sóhajtottam fel nyugodtan és a szívemhez kaptam a kezemet. Tehát csak az egészet álmodtam.
- N-nem - kuncogott még mindig - Viszont te igen, és kicsit még haragszom rád, de már nem annyira - jött hozzám leült az ölembe és megbökte a mellkasom, felállt és bement Xiuminhoz a konyhába. Én kitakaróztam, mert rám volt egy pléd téve, majd oda mentem én is zsebre tett kezekkel. - Xiu bébi.. mit csinálsz? - tette Xiumin vállára a fejét, én meg majdnem bevertem Xiuminnak, hogy ő lehet ilyen szerencsés.
- Magam se tudom - kuncogott.
- Xiumin - jött le Suho - Eltudnál jönni velem a boltba? Veszek neked kutya nasit.
- Ha még kutya is lennék..
- A kutyádnak gondoltam - forgatta szemeit.
- Ja - pirult el és felment. Én folytattam amit Xiu elkezdett, és csak mosolyogva néztem magam elé.
- Mit mosolyogsz? - ült fel a pultra Huan.
- Csak, hogy nem vagy farkas..
- Miért? Ha az lennék mi lenne?
- Féltenélek. Szenvednél és nem szeretném, hogy ha bármi bajod lenne - néztem a szemébe.
- Kezdem úgy érezni, hogy te kedvelsz vagy szeretsz engem - kuncogott és csillogó szemekkel nézett rám.
- Pedig utállak - mosolyodtam el.
- Én is ezt mondanám - kuncogott. Én elkezdtem felé hajolni, ő pedig felém. Lehunyta óvatosan a szemeit, közben derekát megfogtam és én még nyitott szemmel közeledtem felé, majd lehunytam a szemeimet. A szívem úgy vert, hogy most talán végre megcsókolhatom, mint még soha.
- Huan - szólalt meg Luhan és a rózsaszín felhőm szétdurrant és leestem a kemény fos színű földre. Ijedten távolodtam el tőle, majd Huan lepattant és elém állt. - Valamit megzavartam Júlia?
- Mi a baj?
- Beszélhetnénk?
- Persze - Huan rám nézett, majd követte bátyját én pedig a pultnak dőltem és bevertem egyet a fa szekrénybe, ami behorpadt és elkezdtem ezen nevetni, mintha egy dili házból szabadultam volna. RiRin leszaladt és ijedten nézett rám.
- Mi a szent szar történt itt?
- Beleszerettem Huanba - nevettem.
- Ezt tudtam, de...
- Csak annyi, hogy majdnem megcsókoltam, de Luhan jött és mindent lerombolt - estem a földre, RiRin pedig nevetni kezdett - Ne nevess..
- Csak kuncogok..
- Aha.. hangosan és látványosan kuncogsz. Nem érzed át a helyzetem..
- Oh, dehogyis nem..

Huan POV'

Én csak leültem Luhan ágyára és nagy szemekkel, kíváncsian néztem rá. Fogalmam nem volt, hogy mit akar, viszont az ágya mellett észre vettem az álomcsapdát és egy farkasos kulcs tartót is.
- Indián és farkas rajongó lettél? - néztem rá mosolyogva.
- Nem, de Huan.. Tudod... ezt nehéz elmondani...
- Mi a baj? Már nem vagy szűz?
- Eddig se voltam, de nem ez a lényeg. Huan.. tudod..vannak helyzetek mikor a tesó valamit beakar jelenteni..vagy mégse annyira tesó? Mit tudom én..szóval..az a lényeg, hogy én..én..f-farkas vagyok - nyögte ki Luhan, miközben mindene remegett az izgatottságtól. Teljesen kiakadtam. Eltátottam a számat és alig hittem a fülemnek.
- Ez ugye, most nem komoly? - néztem rá értetlenül.
- De.. Sajnos de. Öt éve lettem farkas. A többieknek már elmondtam, hogy hogyan, de igazából nem úgy váltam farkassá ahogy nekik mondtam. Nekik azt mondtam, hogy kiskorom óta, anyum és apum is az volt, de nem. Sajnos átváltoztattak egy éjszaka. Volt egy lány, YoonAh. Senki sem tudott arról, hogy farkas lett volna, nagyon jól titkolta. Egyik éjszaka hát... na akcióztunk volna, de mikor lekerült rólam az ing, ő átváltozott és megharapott. Annyi volt a szerencsém, hogy a te anyukád megtalált engem és segített átvészelni 9 hónapot. Terhes volt akkor és..veled...
- D-d-de, hogy érted, hogy a 'te anyukád'? - azt hittem, hogy ez egy kandi kamerás műsor. El se hittem amit mondott.
- A szüleim és én...adoptáltunk. Pontosabban a nő, aki az édesanyád volt haldoklott szülés közben, és anyám vezette a szülést és megkért minket, hogy viseljük gondodat és szeressünk úgy, mintha saját gyerek vagy testvér lennél és mi próbáltunk úgy nevelni. És igen tudom, az anyám egy alkoholista, és nem édesanyád nem örült volna neki de ... én neveltelek mindig is és nagyon megszerettelek. Eleinte nem, mert úgy gondoltam csak egy nyű vagy a hátunkon - miközben ezt hallgattam szememben a könnyek gyülekeztek, hogy elinduljanak az útjaikon - De utána ahogy foglalkoztam veled egyre többet nagyon megszerettelek és akartam, hogy maradj és még most is nagyon szeretlek,  húgi - a szívem hatalmasat dobbant, és rettentően fájt ezt most megtudnom. El sem hittem, hogy ez pont velem történik meg.
- N-nem vagyok a húgod - szaladt ki a számon, miközben egy könnycsepp lefolyt az arcomon, ki szaladtam a szobájából és felkaptam a kocsi kulcsot.

Luhan POV'

- N-nem vagyok a húgod - jelentette ki Huan és elviharzott. Egy könnycsepp folyt le arcomon, de szinte rögtön letöröltem. Nem akartam sírni, de leültem az ágyamra és halk zokogásba kezdtem. Nem csak azért, mert azt mondta Huan, hogy nem a húgom, miközben több éven át, lassan 19-20 éven át együtt éltük az életünket, akármennyiben is debütáltam az EXO-val és segítettem neki az Általános Iskolában és a Középiskolában is, és ez elszomorít, hogy akármit és akárhányszor éltünk át együtt valamit, ő most azt mondta, hogy nem a húgom. Nem csak ezért, hanem végre nem kell titkolnom azt, hogy éjszakánként egy szőrös vadállattá változom és akár embereket is ölhetek, ha elvesztem a fejemet. És a megkönnyebbültség könnyeket kívánt maga után. Tenyerembe temettem az arcomat, vettem egy mély levegőt, letöröltem könnyeimet és felemeltem a fejemet. Csak bámultam előre a semmibe. Felálltam és lassú léptekkel közelítettem meg az ablakot. Kinéztem és Huant láttam meg, amint  garázsba megy, majd kiáll a kocsival és elhajt. A felismerés villám csapásként ért, amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam Kaihoz.
- Mi a baj, haver? - kérdezte kikerekedett szemekkel, mikor meglátott lihegve és kisírt szemekkel.
- Fuss Huan után.. - nyögtem ki ennyit.
- Miért, hova ment?
- Csak fuss már utána az isten szerelméért. Kitudja hova megy hót idegesen és csalódottan, kérlek menj már utána, kocsival ment szóval jobb lesz ha átváltozol Rómeó.
- De most..
- Fogd már be azt a kurva szádat és fuss utána Kai! - ordítottam rá. Kai láthatólag megijedt, mikor káromkodtam és ordibáltam. RiRin se nézett rám másképp. Talán most elszúrtam a lehetőségemet, de egyszerűen muszáj volt utána küldenem. Kai fogta magát és kicsit fázis késéssel, de elindult. Én idegesen támaszkodtam meg a pulton és lefelé néztem. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki a hátamat simogatja. RiRinre néztem, aki biztatóan próbált rám mosolyogni. Erőltettem a képemre egy mosolyt, majd a pultnak dőltem háttal.
- Miért van kisírva a szemed? - kérdezte, miközben rám nézett.
- Elmondtam Huannak, hogy adoptáltuk és, hogy farkas vagyok.
- És ezért..?
-  Azt mondta, hogy nem a húgom, miközben több mint 19 évet együtt éltünk meg.
- Nyugodj meg - mosolygott és átölelt. Nagyon jól esett az ölelése, talán mindenkinél jobban esett. - Majd megnyugszik és semmi baj nem lesz. Szerintem pihenj le. Felkísérjelek vissza?
- Ühüm - bólintottam. Elindultam, ő pedig mögöttem jött. Mikor beértem a szobámba, ő maga mögött bezárta az ajtót és leült az ágyam szélére, én pedig felültem az ágyam közepére és neki dőltem a háttámlájának. Egy darabig egymást néztük csak és senki nem szólt semmit. - És.. hogy vagy a fiúval aki tetszik?
- Ohm, nagyon sehogy. Vagyis beszélgetünk, meg mindenféle izé, de nem tudom ő hogyan és mint érez irántam. Hát te a lánnyal?
- Én se sehogy. Mi is beszélünk, de ő is rejtély. Te elmered neki mondani?
- Nem - nevetett fel. - Lehet el kéne pedig, mert ki tudja mi lenne belőle. Bár kétlem, hogy bejönnék neki. - mosolyodott el szomorúan.
- Jaj, te mond el szerintem neki. Most mit veszítesz? Csak nem olyan farok, hogy úgy utasítson vissza ha megteszi, hogy 'Bocsmá' nem szeretlek húzz innen'.
- Ki tudja. Igaz, nem olyannak ismertem meg, de ... minden lehetséges. És te miért nem mondod el?
- Mert mást szeret - mosolyodtam el fájdalmasan.
- Kit?
- Fogalmam nincs. Kit szeretsz?
- Egy..fiút - kerekedett ki a szeme.
- Egy fiút szeret - mondtam.
- De...ezt... most...nem..
- Téged szeretlek - szakítottam félbe. A szemei kikerekedtek, és egy könnycsepp folyt le az arcán.- Most miért sírsz? - töröltem le kezemmel könnyeit.
- Mert téged szeretlek - sírt tovább. Én csak lefagyottan ültem, majd elmosolyodtam, közel húzódtam hozzá és magamhoz öleltem. A fejét kezdtem simogatni, hogy nyugodjon le.
- Ne sírj RiRin.. Nyugodj meg - simogattam továbbra is a hátát és néha-néha nyomtam a feje tetejére egy puszit. Ő csak tovább sírt, így úgy gondoltam, valami biztos elállítaná a zokogását. Így kicsit eltoltam magamtól, felemeltem a fejét, letöröltem a könnyeit, és egy lágy csókot nyomtam ajkaira. Ő kicsit lefagyott, de szinte rögtön visszacsókolt. Derekamra helyezte a kezét, majd lehunyta szemeit. Még egy könnycsepp lefolyt arcán, de utána már több nem. - Szeretlek RiRin.
- Én is téged Luhan - mondta.
- RiRin.. le-lennél a barátnőm?
- Ezek után? - kuncogott - Persze.
- Nincs kedved itt aludni? Velem? Most?
- De..de lenne - mosolyodott el. Talán ilyen boldog még soha nem voltam. Felfeküdtem az ágyra, RiRin mellém bújt én pedig a hátát simogattam.
- Nem félsz tőlem?
- Miért félnék?
- Hát, hogy farkas vagyok..
- Nem. Tudod.. a másik bátyám is farkas.
- Van másik bátyád?
- Igen, van. Csak Xiumin se tud róla. Tegnap előtt este mondta el édesanyám, hogy van egy rokonom, akit ismerek, talán elég jól is és az a testvérem, csak nem ugyan az az anyukánk.
- Csak nem Kai? - kérdeztem. Valahonnan gondoltam, hogy rokonok, mert mind kettő beszélt már egy emberről, Kai egy titokzatos lányról, aki a húga, RiRin pedig egy titokzatos fiúról aki a bátyja.
- De. Túl sok csavar van már az életemben. Ott volt Chanyeol, Xiumin akiről 5 éve tudtam meg, hogy a bátyám, és most ez is. Plusz Kai és Huan kapcsolata, most a te és én kapcsolatom, a farkasosdi. Túl sok ez nekem így..
- Szökjünk el..
- Mi?
- Szökjünk el.. Menjünk el Párizsba, New Yorkba, Los Angelesbe, Tokióba.. Ahová csak szeretnél. Vagy .. építsünk egy házat valahol az erdőben és ott éldegéljünk ketten.
- De Luhan..én félek. Mi van ha szét megyünk két év múlva?
- Ha rajtam múlik nem - pusziltam meg a száját.
- De..rendben. De mi lesz a többiekkel? Ők nem hiányolnának?
- Dehogy nem. De visszajönnénk néha.
- De az nem elszökés..
- De nem rögtön. Hanem pár év múlva, vagy pár hónap múlva. Az EXO mostanában amúgy se munkálkodik túl sokat és néhány koncertről le maradhatok.
- De neked ez az életed... - nézett rám szomorúan.
- Tévedsz.. Nekem Te vagy az életem - ő kicsit elérzékenyült és óvatosan megcsókolt. Mondanom sem kell, irtó boldog voltam abban a percben, ott. RiRin a karjaim közt. Boldogan egy pár ként. Akkor semmi se érdekelt, csak hogy vele lehessek. Ha háború törne ki, se hagynám egyedül.
- Nagyon szeretlek Luhan.
- Én is téged RiRin.
- Amúgy..még a farkasossal kapcsolatban. Tudnám, hogy hogy kell téged megnevelni és azt is, hogy mi ként tudlak felidegesíteni, szóval csak óvatosan - nevetett fel.
- Veled sose leszek óvatos. Gyengéd leszek veled..
- Na..azért ne mindenhol legyél gyengéd - jelent meg egy perverz vigyor a képén.
- Oh, igen? - nevettem fel, majd szenvedélyesen megcsókoltam. - Ahogy óhajtja ő felsége. Viszont most aludjunk, kicsim - simítottam egyet a hátán és megpusziltam a fejét. Ő mosolyogva bújt hozzám és hihetetlenül jó érzés volt, hogy karjaimba tarthatom azt, akit szeretek.

Huan POV'

Miután Luhantól eljöttem sírva a garázsba rohantam és kiálltam a kocsival, majd elindultam amerre láttam. Zokogtam vezetés közben. Alig láttam valamit, de az idegességemet le kellett valahogy vezetnem.El sem hiszem, hogy Luhan csak egy 'átlagos ember' és csak az adoptált 'húga' vagyok. Szinte egy világ dőlt össze bennem, hogy mind végig egy megbízható, szerethető bátyót láttam benne és erre kiderül, hogy semmi közünk egymáshoz. Nem is inkább azon lepődtem meg, hogy farkas, hanem azon, hogy nem a testvérem. Valamiért elővettem a telefonomat, és Fei Fei számát kezdtem tárcsázni.
- Halo? - vette fel.
- Fei Fei - szóltam bele.
- Úr isten, Huan miért sírsz?
- Megakarok halni.
- Mi történt? - kérdezte meglepetten. Igazából Fei Fei irtó kedves és őszinte lány. Régebben, mikor bárokat járt bárokra és piált rendesen, cigizett, szinte pornó filmet lehetett volna forgatni vele, akkor a szülei halálát dolgozta fel. Los Angelesben találkoztunk, és az öltözködése nem kicsit lett normális. Nem tűnt drogos, piás, szétbaszott csitrinek. Nagyon megváltozott és sokat is beszélgettünk ott. Miután a barátjával találkozott, elkezdett leállni ezekkel a káros hatású 'drogokról' és a szexszel. És egy kis idő után, mikor jobban megismerték egymást teljesen leállt  velük. Azt mondta, hogy most a  világ legboldogabb embere és megtalálta Junghyungban azt amit keresett.
- Luhan elmondta, hogy farkas és, hogy csak adoptáltak engem, mikor anyám meghalt szülés után - sírtam. Fei Feinek bármit elmertem mondani, a farkasosat is.... de csak mert a vőlegénye farkas.
- Jézusom, Huan.
- Most pedig össze-vissza száguldozok a városon kívül... Istenem.. megakarok halni Fei Fei..
- Ne halj meg kérlek Huan. Ha lehajtasz egy szikláról, esküszöm én megmentelek - Fei Fei angyal. Fogalmam nincs, hogy mi a fasz történt az életemmel, de majdnem mindenki boszorkány, farkas, angyal, vámpír vagy épp alakváltó.
- De Fei Fei..
- Ha le akarnál hajtani, gondolj bele, hogy soha többé nem láthatnád Kait. Plusz nem lehetne családod, ahogy azt eltervezted, nem lakhatnátok egy édes kis családi házba, nem lehetne gyönyörű esküvőd. Ezekbe gondolj bele és .. ne hajts le. Ne ugorj le, ne vágd meg magad..semmit ne tégy magaddal, csak ülj valahova ki, hallgass zenét, és nyugodj meg.
- Fei Fei... annyira jól nyugtatsz embereket és beszélsz le embereket hülyeségekről..
- Ez a dolgom gyermekem - kuncogott. De a kuncogásán lehetett hallani, hogy már kicsit kezdi unni. - És boldog szülinapot előre is.
- Köszönöm, de csak holnap lesz.
- Épp ezért mondom, hogy boldog szülinapot előre is.
- Fei Fei hiányzol..
- Te is nekem Huan. Viszont le kell raknom.. Ugye tudod, hogy az esküvőnk Koreában lesz?
- Komolyan? - kerekedett ki a szemem.
- Igen és kérlek.. Hozd el az EXO-t is, ne csak magad gyere és legyél a tanúm - nevetett fel.
- Jaj, rendben - kuncogtam, majd letöröltem a könnyeimet, és szerencsére nem sodródtam le az útról.
- Szia drága, majd akkor találkozunk és írok egy emailt, hogy hol lesz. Szia - mondta, belepuszilt a telefonba, és lerakta. Hát igen.. a vőlegénye és ő nem sokára egybe kelnek és engem választott, mint tanú. Még Los Angelesbe. Azóta ritkán, de beszélünk és sokszor kérdezem meg, hogy mit vegyek fel, amire se a mostoha anyja, se a vőlegénye, se én nem tudom a választ. Csak hajtottam arra amerre az eszem vitt. Egyszer véletlenül oldalra pillantottam, és egy hatalmas farkast pillantottam meg. Kikerekedett szemekkel néztem, majd észbe kaptam, hogy nem kéne őt figyelnem, mert a végén lehajtok véletlenül az útról. Ezért leálltam egy parkolóféle izénél és kiszálltam a kocsiból, bezártam, és a farkashoz sétáltam. Kicsit morgott és fejével intett a háta felé. Mikor leesett, hogy azt akarja, hogy üljek fel én kikerekedett szemekkel ráztam a fejem, mire lejjebb ereszkedett, hogy feltudjak ülni, Kicsit száj húzogatva, de felültem. Valamiért azt hallottam, hogy 'Kapaszkodj', ezért óvatosan megmarkoltam a szőrét és ő elindult az erdőbe. Kicsit megijedtem, de mikor egy gyönyörű tisztáson megállt megnyugodtam, ha csak nem ott akar vérfürdőt rendezni, hogy ne legyen olyan gyönyörű. Leszálltam róla és a fejét kezdtem simogatni. Ő lefeküdt a  földre és nyüszíteni kezdett. Én leültem mellé és a hasát simogattam, majd óvatosan mellé dőltem, mikor a mancsával elkezdte lökdösni a felsőtestem, hogy feküdjek a hasára, így kuncogva oda feküdtem az oldalamra és a fejét néztem Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, kinyitottam a szemem és kifújtam a nem régiben beszívott friss levegőt. Elmosolyodtam.
- Kai.. te egész jól megtudsz nyugtatni embereket - mondtam, majd újra lehunytam a szemem, de ezúttal elaludtam.

Mikor felkeltem, már a kemény földön feküdtem és a nap kivakította a szemem, amikor valaki elállta a napfényt. Kinyitottam a szemem és Kai volt az. Mosolygott és egy plédet tartott a kezében, amit pár másodpercre rá rám terített. Magamra húztam a plédet, hogy ne fázzak, Kai pedig mellém feküdt és egymást néztük.
- Nagyon régen voltam tisztáson - suttogtam a szavakat.
- Mikor?
- Még gyerek koromban. Luhan és én állandóan együtt voltunk. Játszottunk a kutyánkkal, a tisztáson fogócskáztunk.. Jó gyerek korom volt. Már amennyire. Sokszor az apám meg vert és levitt a pincébe, ahonnan aznap se ki se be senki. Még is jó gyerek korom volt valamiért.
- Az én gyerek korom egyszerű volt. Néha engem is megvert apám, de legtöbbször kiengeszteltem azzal, hogy kettesben hagytam anyával - kuncogott - Rengeteget mászkáltam az erdőbe, nem is tudod elképzelni mennyit. Ezért is változtam sajnos egyszer át, mikor tűzifáért kellett mennem.
- Szörnyű volt?
- Igen. Egy farkas megharapott és 4 órán át szenvedtem, mire átváltoztam. Azóta ez a 4 óra lecsökkent 5-15  percre. Miért kérdezed?
- Mert megszeretném tapasztalni... Kérlek vált..
- Kérlek..ne.. Ne kérd azt, hogy változtassalak át..- szakított félbe. - Nem akarom, hogy szenvedj Huan.. El nem tudod képzelni, hogy mit éreznék akkor legbelül - fogta meg a kezem és a mellkasára tette. A szíve olyan hevesen vert, mint egy átlag embernek soha. Az fizikai képtelenség lenne, ha egy embernek így verne  szíve - Talán a legjobb, ha dalba öntöm - kuncogott.
- Jaj már, most ez tök komoly volt amit mondtál, erre musicalesíteni akarod? - nevettem fel.
- Még szép - mosolygott és elkezdte énekelni hülyéskedve a What is love c. dalukat. - Na jó nekem ennyi elég az éneklésből. Szóval érted már..?
- Nem teljesen. Azt nem értem, hogy.. mikor ugye ide jöttem Luhannal tiszta szívemből utáltalak, most pedig ha tovább cukiskodsz beléd szeretek. Ezt nem értem.
- Talán nem is lenne annyira rossz, ha belém szeretnél - mosolygott kicsit keserűen. - De én se értem - szólalt meg körülbelül 5 perc kihagyás után. - Amúgy miért jöttél el? Miért kellett utánad jönnöm?
- Azért, mert Luhan hülye és azt hiszi, hogy le mernék hajtani a kocsival innen. Amúgy .. azért mert Luhan elmondta, hogy adoptáltak.. és, hogy farkas..
- Melyiken csodálkoztál el?
- A tesós témán. Imádom őt, és megtudni, hogy nem a testvérem, csak egy átlag ember aki farkas és semmi közünk nincs egymáshoz az rettenetes.
- Tudom.. Nekem anyám mondta nem rég, hogy van egy húgom.
- Juj..az szép. Istenem.. Amúgy tényleg, Fei Feinek, még a rosszabbik korszakomból a legjobb barátnőm, holnap után lesz az esküvője. Nem tudnál eljönni velem? A srácoktól is megkérdezem majd, de jó lenne ha eljönnél, mint pár, mert nem akarok sok idősebb, fiatalabb fiú társaságában lenni és mondogatni, hogy " Sajnálom, most nem megyek, fáj a lábam ".
- Persze, hogy elmegyek. Megvan már a ruhád?
- Nem nincs..
- Mi lenne ha holnap elmennénk megvenni?
- Omo, az nagyon jó lenne - mosolyodtam el.
- Visszatérve..tudod miért lenne jó, ha belém szeretnél?
- Miért? - kérdeztem. Legbelül féltem, hogy valami olyasmit mond, amit nem akarok, de attól is féltem, hogy mi van, ha olyat mond, ami nekem "kedvez"?
- Mert legalább akkor a szerelmem viszonzásra találna - mosolygott keserűen. A fülemnek alig hittem. Sőt.. nem tudtam eldönteni, hogy ez szerelmi vallomás lenne-e, vagy mi szeretne ez lenni?!
- Ez most...ez..
- Igen, afféle szerelmi vallomás, vagy hogy mondják ezt - vakarta fejét, miközben teljesen elvörösödött - De, felejtsd el.. Nyilván valóan, te nem szeretsz engem vagy csak kedvelsz, de nem tudsz báttynál vagy ellenségnél többként tekinteni rám - feküdt hanyatt és két kezét maga mellé eresztette és úgy nézte a fejünk felett épp elhaladó repülőgépeket és madarakat. Én a felém eső kezét kezdtem nézni, és el se hittem, hogy ő is szeret engem. Remegő kezemmel elkezdtem keze felé közelíteni, majd óvatosan belecsúsztattam a kezébe és összekulcsoltam ujjainkat. Ő hirtelen felém nézett kicsit elkerekedett szemekkel, majd elmosolyodott. Én is így tettem, és teljesen vörös voltam.
- A-azt hiszem..be-beléd szerettem..pár...hónappal ezelőtt - vallottam be. Erre a szemei még jobban elkerekedtek és csak nyomott egy puszit az arcomra. Elmosolyodott és csak nézett engem. Én őt néztem és nem szólaltunk meg. Mosolyogva figyeltük egymást. Kai arca olyan boldogságot sugárzott, mint még talán soha, amíg ott voltam. Megnyugodtam. Akarok élni... Kaival.. Ketten.. Bárcsak meg állna az idő, amiért ilyen gyönyörű pillanatot tudhatunk magunknak. Szeretem őt. Teljes szívemből..