Chapter Eighteen ▲

Átváltozás ▲

"- Meglepetés - szólalt meg, majd bőröndjeivel beljebb lépett a nappaliba..
- Huan - súgtam magam elé kikerekedett szemekkel."

Kai POV'

Alig hittem a szemeimnek. Tényleg ő lenne? Szőke? Megváltozott. A nappaliban csend uralkodott. Megfagyott a légkör. Mikor lement mellettem RiRin hatalmas mosollyal az arcán barátnőjének esett és úgy neki rohant, hogy miközben megölelte majdnem kiestek a bejárati ajtón. A tagok szinte mindenhonnan nézték az eseményeket. A legtöbbnek az járt a fejében, hogy 'Visszatért?' 'Október van' ' Farkas lesz'  Hát igen. Sajnos..azzá válik, amivé a legjobban nem kéne. Nevetve ölelte vissza barátnőjét. Nem tudtam koncentrálni RiRinre.. Csak is Huanra. De a kinézetére. Csoki barna szemei még mindig csillogtak a boldogságtól, mosolya gyönyörűbb lett.. És az egész Huan..csodálatosabb lett. A cigizés már szint egyáltalán nem látszódott meg a fogain se semmijén. Lassan már könnybe lábadtak a szemeim..Kris már épp megszólalni készült az ábrázatomról, de Luhan leintette, hogy tartsa meg magának.

- Kai, kérlek segíts Huannak a szobájába cipekednie - mosolygott Suho.. Úgy éreztem most minden tag azt várja, hogy csókoljam meg őt. De nem..még nem. Körbenéztem és az összes tag felém nézett. Huan és RiRin kivételével. Ők később néztek rám. De nem is volt baj, hisz megtöröltem a könnycseppektől vörös szememet, majd lementem Huanhoz. Mindketten elmosolyodtunk. Felfogtam a nehezebbik bőröndjét, majd a 'volt' szobájába vittem, ami hál' istennek az új  is lesz mostantól. Az ágy mellé raktam a bőröndöt, majd épp kiakartam menni, mikor megragadta a csuklóm és magához rántott.

Átkarolta a nyakamat én pedig derekára helyeztem kezeimet. Sokáig gondolkodtam, hogy megcsókoljam e most, vagy később. De végül a később mellett döntöttem. Mielőtt teljesen átöleltük volna egymást ő csak mosolyogva nézett a szemembe.
- Hiányoztál - súgta.
- Te is nekem - súgtam. Megöleltük egymást és percekig csak álltunk ott és vártunk a csodára. - Segítsek kipakolni?
- Nem, köszi nem kell - mondta, majd mikor elváltunk egymástól csak mosolygott. - Hiányoztál..és..a többiek is. Amerikában nem olyan volt mint vártam.. Jobbra számítottam.
- A hellyel volt a baj?
- Nem, az csodás volt. De aa környezet, az emberek... Igen, szép volt ugyan a hely, de nagyon szemetes. Legalábbis ahol én voltam.
- Hol is voltál?
- Las Vegas egy kis külvárosában... Már falunak mondhatnám.
- Értem.
- Szóval az emberekkel volt baj. Megbámultak, beszóltak meg ilyenek.
- De a nem tudom kid nem védett meg?
- Nem. Elvileg nem is mehettem volna ki az utcára meg ilyen helyekre.
- De kis szabály szegő vagy - kuncogtam és megböktem a vállát.
- Tudom - kuncogott ő is.
- Amikor felhívtál..
- Már a reptéren voltam, szóval csak a taximra vártam.
- Kis sunyi..
- Hát nem akartam, hogy tudjatok arról, hogy éppen haza felé tartok..
- És...kikkel laktál?
- A barátommal és az unokabátyámmal - mosolygott.
- Van pasid? - kerekedett ki a szemem és kicsit fájdalmasan néztem rá.
- Már nincs. Volt, de már nincs.
- Hogy-hogy?
- Hát egyszer azt mondta, hogy ' Lehet azzal basznád el a kapcsolatodat, hogy nem szexelsz a pasival" és ez kurvára úgy jött le, hogy csak azt akarja..
- Oh.. Hát..én nem akarnám azt egy csajtól se, hogy baszki szeretlek, de azért csak feküdj le velem és utána húzhatsz is ha akarsz nekem csak az kell..
- Hát belőled nem is nézem ki ezt. Krisből már igen..
- Jaaj Kris-t ne is említsd - forgattam a szemeimet.
- Miért?
- Mert egyszer tartott nekem egy előadást...hu..nem volt jó - nevettem fel.
- Miféle előadást? - kerekedett ki Huan szeme.
- Olyanféle előadást, amiben elmagyaráztam neki, hogy borotválja le magának ott mert a csajok nem szeretik, hogy ha.. - kezdte Kris, de én a kezemet a szájára tapasztottam. A nyelvével elkezdte nyálazni a tenyeremet de én csak tűrtem.
- Kris tudhatnád, hogy ha egy kibaszott farkast nyalogatsz semmire nem fogsz menni, mert az saját magát is nyalogatja átváltozott formában.. Mint a macskák - mondtam, mire Huan arca azt fejezte ki, hogy " Nem ismerem őket ".
- Szóval te nyalni szoktad magad.. - mondta Kris mindent tudóan.
- WU YI FAN! - ordítottam rá, miközben az arcom a piros ötven árnyalatában játszott.
- Most mi az? Te mondtad - rántotta meg vállát.

Huan POV'

Miközben Kris és Kai eléggé szappanoperába illő veszekedését figyeltem el sem tudom mondani mennyire boldog voltam. Újra láthatom őket. Újra láthatom Őt. Mikor Krisből kicsúszott az a mondat, hogy " Tudom, hogy szoktad magad kielégíteni " valahogy elnevettem magam.
- Nem szoktam. De tegyük fel, hogy teszem.. Honnan tudod? Buzi vagy és hallgatózol, mert szerelmes vagy belém és mivel sose fogod megtudni, hogy milyen dugni velem ezét hallgatózol vagymi?
- Pontosan - bólintott Kris - Nem amúgy. Se buzi nem vagyok se nem elégíted ki magad..
- Kajakra úgy beszélsz, mintha te lennél én. Ez pedig marhára idegesítő tud lenni - forgatta a szemeit Kai.
- Tudom ezt is.
- Te egy mindet tudó Wu Yi Fan vagy, akit Krisnek lehet hívni, de Kevin is lehet..talán..Kevin Wu?
- Ne..hívj...így..
- Miért ne? - kuncogott Kai. Kris nem válaszolt csak elkezdte Kait csikizni, mire hangosan felnevetett én pedig levetődtem a kanapémra és ott nevettem mint egy őrült.

KyungJae POV'

Azt hiszem tárgyalnom kéne Kaival, hogy miért tűntem el. Már hónapok óta nem adtam magamról élet jelet, pedig valahogy 100%-osan lehetne tudni, hogy egy 25 éves vámpír aki 5 évesnek néz ki élni fog még pár évet.. Pár száz évet helyesbítek.
- Kisfiam! - szólt fel anya, majd egy pillanat alatt a szobámban volt. Anya is vámpír. Együtt 'járjuk' a világot és sokszor gondolkodtam azon, hogy leszúrom magamat egy fa tőrrel miatta.
- Mi az,anya? - néztem ugyan úgy magam elé.
- Nézz rám.. - én úgy is cselekedtem - A pincében mit keres egy 14-17 éves lány?
- Upsz! - kaptam a számhoz. - Ott felejtettem..
- Ott bizony és szép kis szaga is van..Takarítsd el onnan de most rögtön! - suhant vissza anyám a dolgához. Én unottan zsebembe csúsztatott kezekkel lementem a pincébe és megfogtam a tetem kezét.
- Oh na gyere finomságom tára - fogalmaztam költőien és elnevettem magam - Olyan leszek mint egy hülye költő - ingattam a fejem, majd a kertbe húztam a holttestet és lelocsoltam benzinnel, majd meggyújtottam. Csak álltam ott és néztem, ahogy ég a lány. Miután mát meguntam, hogy olyan egyhangúan égett felmentem vissza a szobámba és írtam egy üzenetet Kainak, miszerint : ' Szia Kai, holnap átmehetek hozzátok? Csak egy kicsi időre.. Már unom ezt a vén szatyrot '. Szinte rögtön jött a válasz ' Igen át, de he..te is vén szatyor vagy a kinézetedhez képest hehe :'D '  Csak elmosolyodtam a válaszán és ledobtam az ágyra a telefont, majd kimentem a teraszra és leültem. Néha olyan jó lenne aludni. Álmodni. Vagy csak pár percre elszundítani. De nem lehet soha többet. Néha már unom azt, hogy a napjaim majdnem ugyan úgy telnek el. Vadászom, eltüntetem a testet, anyával veszekszem és olvasok. Semmi egyéb. Már unom, de nagyon. Ha lehetett volna választanom, inkább választottam volna azt, hogy nem vagyok örök életű és normális életem van, mint azt, hogy szinte örök életem van és egyáltalán nem normális az életem. Sokszor szeretnék beilleszkedni az emberekhez, de nem sikerült még eddig. Olyan jó lenne ha normális életem lenne. Lenne szerelmem, nem néznék ki úgy, mint egy 5 éves, aludhatnék.. És a legfontosabb.. Nem kéne embereket ölnöm ahhoz, hogy csillapítsam az étvágyamat. Nem szeretem nézni, ahogy a lányok vagy fiúk, nők, férfiak szenvednek miattam. Egy ilyen gondolkodású vámpír már rég nem élne, ha csak nem tanulja meg legyőzni ezt a szokását, hogy utálja, ahogy szenvednek az emberek. Nem szeretem a vámpírságot...Nagyon nem.

HyunSeung POV'

Az ágyamon feküdtem, egy vékony takaróval betakarva, mellettem az esti 'zsákmányom' reménykedett, hogy nem ölöm meg. Mindketten meztelenek voltunk az esti kis parti után, ami jól sikerült. Felé fordultam és végig simítottam az arcán.
- Ké-kérlek ne tedd - könyörgött sírva.
- Szeretlek - simítottam végig oldalán, majd kezem letévedt a hasára, onnan pedig érzékeny pontjához. Ő mint egy robot, aki tudja mit kell csinálni hanyatt feküdt és széttárta a lábait. Én kínzó lassúsággal simítottam végig már nedves pontján, majd óvatosan belé csúsztattam két ujjamat. Felnyögött az érzésre és eltátotta a száját, lehunyta a szemeit. Lassan, óvatosan mozgattam ujjaimat, miközben ő szenvedve élvezte ezt. Nyakára tapasztottam a számat és közben még gyorsabban mozgattam ujjaim, majd egy harmadik ujjam is csatlakozott a másik kettőhöz. Erre sikítás szerűen nyögött fel. Óvatosan kinyitottam a számat, majd mikor fogaim kinőttek belemélyesztettem bőrébe és rögtön megéreztem különleges vérének bódító illatát. Melegség öntött el, miközben nyaki eréből számba áradt a vér. Elmosolyodtam és pár percre leálltam. Áldozatom gyenge sóhajtással jutalmazta ezt, viszont szívverése olyan gyors volt, mintha adrenalin löket érte volna. Gyönyörű lány ő. Kár lenne megölni. De még egy újonc túl sok munkámba lenne. Viszont jól is jönne. Kihúztam ujjaimat a lányból, majd egy papír zsepibe töröltem őket. Megvágtam a csuklómat, miután a lánytól elhúzódtam.
- Mond még egyszer a neved..
- Se-seoHyun - nyögte. Nem túl sok élet volt már benne, de meg is értem miért.
- SeoHyun.. most nehéz lesz, de tarts ki ... idővel jobb lesz - biztattam, majd csuklómat szájához nyomtam. SeoHyun először óckodott, hogy igyon, de végül megtette és ráérzett. Nem bírta elengedni a kezemet és falánk módon kezdte el csapolni a véremet. Néha összeszorítottam fogaimat, majd elkaptam tőle a kezemet..
- Add vissza! - ordított rám és követelt még több vért. Én pofon vágtam, mire nekem támadt, de én csak megfogtam a nyakát és elkezdtem fojtogatni, majd a falnak nyomtam.
- Ide figyelj - kezdtem mélyen - Ez..az én kezem - mutattam arra a kezemre, amelyikkel őt fogtam  - Te.. - mutattam rá - Pedig az én szüleményem vagy. Nem gondolod, hogy egy kis hisztis ribanc majd kifogja sajátítani a kezemet? És a véremet?! Hülye vagy? Menj vadászni, ha nem bírsz betelni azzal, amit kaptál. De  biztos vagyok abban, hogy rögtön megdöglenél a felelőtlenséged és a figyelmetlenséged végett. Kitörhetem egy mozdulattal a nyakad, beléd nyúlhatok a bőrödön és húsodon keresztül, hogy kitépjem a szíved.. Nyugodtan mond meg ha nem szeretnél élni vámpír ként és megöllek. De az kínzó halál lesz. A te kálváriád... az lesz a halálod. - Megértetted? - kérdeztem 'kedvesebben'.
- Meg - suttogta.
- Megértetted?! - ordítottam a képébe, mire megrezzent és ijedten kezdett bólogatni. Én elengedtem, ő pedig a földre rogyott. - Takarodj a szemem elől - mutattam az ajtó felé. Ő összeszedte magát és mint a villám elhagyta a szobám. Talán még a házat is. Felvettem mosolyogva az egyik alsóneműmet, majd pont, miután felhúztam besétált a szobába HyeRi.
- Miért kell szegény lányt így átváltoztatnod? - förmedt rám.
- Mert kell a hadsereg - morogtam. HyeRi keserűen nevetett fel.
- Hadsereg? Minek? Hogy eltudj menni pisilni? Vagy, hogy egy szimpla embert elkapj és megölj?
- Nem megölni akarom Huant..
- Hanem? Megerőszakolni? Ugyan úgy, mint SeoHyunt? Megerőszakolni, kínozni, leszopatni magad, megujjazni, megdugni, közben felfalod? Felszívod az összes vérét, vagy valamennyit hagysz belőle és vámpírrá változtatod? Na nem... Nem ezt érdemli.. Ha meg is ölöd ne tartson sokáig - igaza volt. Mindenben. Nem akartam, hogy Huan így végezze.
- De még is, hogyan? Hogy öljem meg?
- Könnyen..Szúrd le és suttogd azt neki, hogy Szeretlek..
- Ez nem szappanopera drágám..ez egy vámpír-farkas harc.. - erre megint csak felnevetett jóízűen. - És most min nevetsz?
- Vámpír- farkas harc? Ugyan kérlek..- nevetett - Ez semmi más egy szimpla emberölésen kívül.
- Te ezt nem érted..
- De..Képzeld el értem. Már volt ilyen harcban részem és nem volt kellemes látni, ahogy egy Ős kitépi az egyik szeretted szívét, majd az elporlad. És te nem tehetsz semmit. Ha az EXO bepöccen, annak nem lesz jó vége..
- Ezt miből veszed? A Growl, Wolf dráma verziójaiból? Kérlek ne nevettess - nevettem már én is.
- Nem, onnan, hogy valamelyik farkas.
- Igen tudom, Kai a farkas. És? Mi van akkor? Nem rég lett az és kétlem, hogy erős lenne, szóval egy mozdulattal kitöröm a karját, vagy ölöm meg.
- Ne hidd magad olyan ősi vámpírnak.. - fonta mellkasán össze kezeit Kevin, mikor HyeRi mellé ért.
- Neked 454 év nem túl ősi?
- Nem. HyunSeung, ha így haladsz mindenki át fog állni az EXO-sok oldalára.
- Miért? Nem mintha a U-KISS és HyeRi annyit számítana a csapatban.
- Igen? Szóval neked 7 olyan vámpír ereje nem számít akik már több harcot is megéltek, és talán többet gyilkoltak farkast mint te a 454 éveddel?! - kérdezte Kevin felháborodottan és kihúzta magát. Igazából nem nem számított.
- Nem. Képzeljétek el nem számít..
- Mi nem számít? - jött Kevin mellé Eli és SooHyun.
- Semmi.. - fordult meg Kevin és elment valamerre, majd az újonnan érkezett két tag is követte őt, ám HyeRi maradt.
- Te miért maradtál?
- Csak, hogy figyelmeztesselek.. Ha eltaszítasz magadtól mindenit, senkid nem marad.
- De..
- Igazán? Mi van ha én most Huanékhoz fogok menni, és elmondom, hogy Huant megakarod ölni.. Amúgy mi okod van rá?
- Mert..
- Mert? Miért? Mert nemet mondott arra, hogy a barátnőd legyen?
- Nem.. Hanem..
- Na jó nem is érdekel, hogy miért... - mondta és megfordult. - Ja, egy dolog.. Huant nem fogod olyan egyszerűen megölni. Hisz ott van neki Kai..
- Már mondtam.. Kait könnyen kinyuvasztom.
- Te tudod - rántotta meg a vállát. Majd elment a szobámtól. Én lehuppantam az ágyamra és térdeimre támaszkodtam. Igazából fogalmam nincs miért ölöm meg Huant.. De meg kell.. Érzem.

Kai POV'

Kint ültem a fűben, sötétben és boldog voltam. El sem hiszem, hogy Huan hozzám mert szólni, rám mert nézni, meg mert érinteni.
- Szia - jött oda hozzám mosolyogva Huan - Leülhetek?
- Akár az ölembe is feküdhetsz - mosolyogtam rá. Ő leült mellém, majd szépen ölembe tette a fejét és engem nézett. - Nem félsz tőlem ? - kérdeztem, miközben végig simítottam a fején.
- Már nem - válaszolt.
- Hogy, hogy?
- Hát, tudod.. ha valakit szeretsz akár barátilag, akár haverilag, mert az nem ugyan az a kettő vagy akár szerelmileg, megtanulod elfogadni, hogy az a srác vagy lány farkas, vagy leszbikus, meleg, vámpír, mit tudjam én - mondta és továbbra is engem nézett .Hihetetlenül gyönyörű volt ebből a szögből. Nem mintha amúgy nem lenne. Csak néztem rá, ő meg rám. Kicsit se volt meghitt pillanat, á dehogy.
- Jajj istenem, tudod te, hogy hogy hiányoztál?
- Nem - kuncogott. - És te nekem? Nem volt kivel összevesszek egy nap vagy hatvanszor.
- Nekem igen.. Az EXO-val - nevettem fel.
- Jaj te - simította meg a vállam. Ettől a mozdulat sorától eléggé zavarba jöttem, de csak továbbra is ránéztem és a haját simogattam, és néha az arcát is. Egyszer csak fájdalommal teli lett a tekintete és az arca is. Felordított és összehúzta magát. Szaporábban vette a levegőt és szívverése is gyorsabb volt mint az átlag..Sőt.. Az arca a fájdalomtól teljesen eltorzult.. Elkezdődött. Átváltozik. Megijedtem és félelem ült ki arcomra. Nem akartam, hogy szenvedjen.  A fejét simogattam továbbra is. Haja elkezdett kifehéredni és dúsulni. Kezén fehér szőrzet nőtt, persze lábain is. Kimerevedett az egész teste és csak ordított. Rettenetes volt látni. Az a kín.. Az a szenvedés.. Soha többé nem akarom átélni. Én magam is rettenetesen féltem, de akkor ő vajon mit érezhetett?
Csak néztem ott ahogy kimerevedik, majd szinte kifordul keze-lába. Négykézlábra állt, közben pedig majd össze esett a fájdalomtól. Mikor már teljesen farkas lett belőle csodálkozva néztem rá újra, ugyan is ha tovább nézem a szenvedését sírva fakadok. Csak nyüszített. Én térdemre helyezkedtem, Huan pedig lehajtotta nyüszítve a fejét, lesütött szemekkel.
- Nincs semmi baj Huan... - simogattam a füle közt. Ő csak megnyalta kicsit az arcomat - Gyönyörű vagy - mondtam. Szemeivel szemembe nézett és lila szemei voltak. Gyönyörű volt. Hófehér farkas volt, ami ritka, de nagyon.. Hófehér, lila szemekkel. Egyszerűen káprázatos. Hatalmas szemei voltak, amin csak mosolyogni kezdtem. Ő lefeküdt, én pedig simogattam a fejét, hátát hasát. Felnyüszített újra. Már csak azt kéne túlélnie, amikor visszaváltozik emberré. Az pedig maga a halál. Megláttam a többieket messzebb kicsivel, de intettem nekik, hogy nem kell jönniük. Ekkor valami hirtelen csoda folytán hangokat hallottam.
- Köszönöm, hogy itt vagy. Szeretlek Kai..- Ezek Huan gondolatai voltak. Érezte, hogy hallom a farkasok gondolatait. De honnan?
- Nincs mit..Én is téged Huan..Persze barátilag - tettem hozzá gyorsan, mire Huan csak fájdalmasan felnyüszített.
- Igen, én is csak úgy..
Ezután vállamra tette fejét. Ahhoz képest, hogy farkas volt, nem volt nehéz feje. Megnyugodott. Éreztem a légzésén és a szívverésén, hogy lenyugodott.
- Örülök, hogy rád mindig számíthatok Kai - hallottam Huan gondolatait.
- A barátok mindig számíthatnak egymásra, és én mindig itt leszek neked.
- Köszönöm - ezután elkezdtem simogatni fejét, és lassan egész testével rám nehezedett, de így se volt nehéz. Elaludt a vállamon.