2013. július 23., kedd

Chapter Ten ▲


Vihar 


~Egy nap elteltével~

Miközben Hyunseung hívását vártam, hogy mikor jön, kint ültem a napágyon és néztem, ahogy Chanyeol és RiRin kergetik egymást mert Ririn Chanyeol seggére csapott. Csak vigyorogva ültem és néha felnevettem a beszólásaikon.  RiRin eléggé gyorsan futott egy lányhoz képest de Chanyeol még gyorsabb volt. Néha mikor RiRin eleresztett egy komolynak szánt mondatot a napágyról majdnem lefordultam nevetés közben, de csak tovább napoztam. Azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon Kai most mi a jó francot csinálhat kint a parkban. Mi a fene? Miért érdekel engem Kai? No mindegy. Elhelyezkedtem még jobban, lehunytam a szememet és próbáltam leignorálni a sok kiáltásokat a gerlepár részéről.
- Ki kapcsolta le a napot? - kérdeztem mikor valaki úgy állt be felém, hogy a napot eltakarja.
- Én voltam  - mondta kicsit gúnyosan Kai.
- Oh..Csak te. Állj már el a nap elől légy oly szíves - mondtam.
- Jött hozzád valaki - morogta. Kinyitottam a szememet és zsebre tett kezekkel állt mellettem Hyunseung, mellette Yoseob és Joker.
- Sziasztok - mosolyodtam el. - Mi van nem volt elég egyedül jönnöd? - álltam fel, majd megöleltem egytől egyiket.
- Valakinek vezetnie is kell - nyújtotta ki a nyelvét, majd miközben ölelt egy puszit nyomott az arcomra.
- De hát te tudsz vezetni! - csaptam meg a mellkasát miután elengedtem az ölelésből.
- Tudom - mondta. - Na de akkor öltözz fel, bár így is jöhetsz, na mindegy és utána mehetünk a próbaterembe és szépen külön koncertet adunk neked - mosolygott Hyunseung. Néha úgy éreztem, mintha menten megcsókolna. Pontosabban a szeme azt sugallta.
- Na akkor a nappaliban várjatok meg és rögtön megyek is - mondtam, gyorsan a szobámba szaladtam, felkaptam egy pamut rövid nadrágot és egy fehér pántos trikót. Hozzá egy fekete converse cipőt. Gyorsan lebaktattam a nappaliba ahol Hyunseung zsebre tett kézzel állt a lépcső felé Joker és Yoseob pedig valamin el szórakoztak.
- Mehetünk, Huan? - kérdezte Hyunseung. Én bólintottam.
- Majd jövök - mondtam a többieknek és szépen elindultam kifelé. Hyunseung beültetett az anyós ülésre ő a volán mögé, a két jó madár pedig hátra ült. Egész úton azon vihogtam, ahogy azok ketten szívták egymás vérét. Hyunseung is csak mosolygott közben pedig az utat figyelte. Néha találkozott a tekintetünk és olyankor csak elmosolyodtam. Amikor megálltunk a Cube Entertainment próbaterme előtt Hyunseung kiszállt, majd kinyitotta nekem az ajtót. Miután kiszálltam Joker is kiszállt, majd Yoseob is .
- Junhyung! - szólt rá Yoseob - Miért nem nyitottad nekem is ki? Majdnem rá vágtad a lábamra ez mégis mit jelentsen? - kérdezte felháborodottan. Hyunseung és én csak kuncogtunk rajtuk.
- Most harapd le a faszom, hogy nem láttam amikor jössz - harsant fel Joker - Mrs. Yoseob - mondta majd szépen elindult befelé.
- Ezek mindig ezt csinálják? - hajoltam a füléhez Hyunseungnak.
- Általában - kuncogott ő is a fülembe. - Gyere - mosolygott és nyújtotta a kezét, de én nem fogtam meg csak gyorsan beiszkoltam a terembe. Bemutattak  a többieknek, majd leültem a földre és néztem ahogy próbálnak. Vicces volt, főleg mikor Yoseob és Joker szívatták egymást.
- És most jön egy különleges lánynak a Fiction - mondta Hyunseung majd elkezdték és én ott olvadoztam, mert az volt a kedvenc számom egy időben. Miközben énekelték én Hyunseunggal szemeztem mindvégig, bár néha Yoseobra és a kedvesére pillantottam, hogy még éneklés közben is majd megölik egymást a tekintetükkel. Mikor végeztek én csak tapsolni kezdtem, majd mindegyiket végig ölelgettem. Hyunseung még fel is emelt, és megpörgetett amin én csak kuncogtam.
- Nem jössz el velem sétálni a parkba kicsit? - kérdezte Hyunseung mikor a többiek nem figyeltek.
- Már így is este 6 van...De rendben - mondtam mire ő csak elvigyorodott.
- Srácok mi elmentünk. Majd holnap reggel 8kor akkor találkozunk - jelentette ki Hyunseung és nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg. Én megfogtam ugyan, de csak a felállás erejéig aztán mikor már a talpamon voltam, nem a seggemen elengedtem.
- Jól van jó ágyazást..khm.. szórakozást - mondta Joker miközben szája elé tette ökölbe szorított kezét és vigyorgott. Én csak kinyújtottam a nyelvemet rá - Ne nekem nyújtogasd a nyelved, hanem Hyunseungnak.
- Ki szabja meg nekem, hogy kinek nyújtogatom a nyelvem?
- Ez az! - mondta Yoseob.
- Te inkább meg se szólalj Mrs.Yoseob - mondta Joker mély hanggal.
- Jól van na..Mr. Mindent Tudó Kis Királyfi - nyújtotta Yoseob ki a nyelvét, mire Joker szem forgatva megpöckölte a homlokát. Yoseob dörzsölni kezdte a fájó pontot és eltátogott egy 'Áucs'ot.
- Na menjünk inkább Huan - nevetett Hyunseung és elindult kifelé. Beültem a kocsiba ő pedig elvezetett a parkig.
Mikor leparkolt, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót, majd mosolyogva kisegített a járműből.
- Nem vagyok mozgás képtelen még, Hyunseung - mondtam mosolyogva.
- Nem baj azért szeretnék segíteni - nyújtotta ki a nyelvét.
- Jól van - mosolyogtam, majd szépen megvártam míg lezárja a kocsit. Mikor megtette csak intett, hogy kövessem. A park már kihalt volt és csak a lámpák és a hold világított. - Te nem vagy ilyenkor fáradt?
- Ez még gyenge próba is volt. Sokszor 16 órát is próbálunk.
- De az rengeteg - tátottam el a számat - Én 16 órát alszok - nevettem. - Na jó nem amúgy.
- Hát igen, elég sok de bírjuk - mosolygott - De nem ez lenne amiről beszélni szeretnék veled - vett egy mély levegőt.

Kai Pov'

- Hova mész? - kérdezte Luhan miközben kifelé tartottam a bejárati ajtón.
- Csak futni a parkba. Majd jövök - mondtam és szépen kimentem az utcára, majd elmentem a parkhoz ahol ismételten futottam vagy ötven kört. A végén pedig meg láttam egy eldugottabb helyen Hyunseungot és Huant.
- Hát igen, elég sok de bírjuk . De nem ez lenne amiről beszélni szeretnék veled - mondta Hyunseung és láthatólag eléggé ideges volt.
- Miről? - kérdezte meglepetten Huan. Tisztán láttam-és hallottam minden egyes mozzanatukat és mondatukat. Hyunseung vett egy mély levegőt, majd miután azt kifújta elkezdett Huan felé közeledni mint egy csiga. Egyre közelebb hajolt az én szemem pedig egyre jobban kikerekedett. Végül, mikor Hyunseung ajkait Huan ajkaira tapasztotta, az állam talán a föld legmélyén landolt, szemem pedig majd kiugrott a helyéről. Hirtelen valami a mellkasomba hasított. A fájú ponthoz kaptam a kezemet és összeszorítottam a fogaimat. Úgy látszik tényleg szeretem. Ökölbe szorítottam kezemet és a felsőmet markoltam közben a szívemnél.
- Lu Huan. Régóta ismerlek és nem olyan régóta találkozunk, mióta itt vagy, de...Lennél a barátnőm? - ha nem tudtam volna a száma tapasztani a kezemet olyan 'Nem' jött volna ki a számon, hogy más kontinenseken is lehetett volna hallani.
- Ez.ez most komoly? - kérdezte Huan eléggé meglepetten.
- Igen. Halálosan komoly. Leszel a barátnőm? - én pár lépést közelítettem feléjük. Huan hirtelen rám szegezte a tekintetét, pontosabban meglepődött tekintetét és ő is vett egy mély levegőt. Hirtelen dörgött egy nagyot az ég és szinte pont a fejünk felett villámlott egy nagyot.
- Hyunseung..Szeretlek..De..nem. Sajnálom. Köszönöm ezt a pár napot - mosolygott a férfira és kezét a combjára tette. - Szia - mosolygott továbbra is.
- Menjünk Huan? - szólaltam meg mert Luhan sokat mesélt róla és eszembe jutott a villámlás után, hogy fél a viharoktól.
- Szóval te is itt voltál? - kérdezte Hyunseung egy kis gúnnyal a hangjában.
- Most értem ide - mondtam, mire az előbb említett bólintott egyet. - Mehetünk Huan?
- Igen - mondta és el is indult.
- Sajnálom a kikosarazást, Hyunseung - mondtam.
- Te ennek csak örülsz - vigyorgott.
- Jól gondolod - mosolyodtam el. Annyi volt a szerencse, hogy Huan már kicsit előrébb járt. Utána futottam és az út további része elég csendben telt. Mikor haza értünk Luhan faggatni kezdte Huant, hogy mi történt aki csak annyit mondott minden kérdésre, hogy "semmi". Felvonult a szobájába és onnantól nem láttam nagyon.
- Mi volt? - ugrált hozzám Luhan mint egy nyuszi.
- Csak Hyunseung megkérte, hogy legyen a csaja meg megcsókolta. Semmi egyéb.
- HE?! - kerekedett ki a szeme Luhannak.
- Nemet mondott - mondtam mire Luhan látszólag megkönnyebbült. - Azért ne pisálj be megkönnyebbülésed végett - mondtam és felbaktattam a szobámba, lefürödtem és bebújtam az ágyamba.

Huan Pov'

A kád forró vízben ülve gondolkodtam a parkban történt dolgokra. Akkor áldást adtam az istennek, hogy jött Kai, különben hat órát ott tölthettem volna, hogy Hyunseung rávegyen, hogy járjunk. Miután végeztem a gondolkodással kiszálltam a kádból és szépen felöltöztem, majd az ágyamba bújtam.

Kai Pov'

Mikor már épp elaludtam volna dörgött ismét egy nagyot az ég. A dörgéssel egyben sikítást is hallottam, ami valószínüleg Huan volt. Így csak felkeltem és átlopakodtam hozzá.
- Fel vagy?
- Hallod ilyen viharban nehéz lenne nem fel lenni - mondta. Az ágyon ült összegömbölyödve. - És sokat segítene, ha nem félmeztelenül lennél itt.
- Nem fogok egy felsőt miattad felvenni.
- Itt maradsz?
- Mi? - kerekedett ki a szemem.
- Nem akarok félni - mondta. - Itt maradsz velem?
- Öhm..itt...maradhatok végül is - vakartam meg a tarkómat.
- Köszi - mondta - Gyere ide - paskolta meg az ágyát. Én felmásztam mellé és óvatosan, lassan átkaroltam, majd az ölembe húztam. A mellkasomra tette a fejét és egyik kezével átölelte a derekamat. Eléggé elpirulhattam mert egy ilyen jelenetnél ki nem pirulna el? - Köszi, hogy itt maradsz.
- Nincs mit, de most szépen próbálj meg aludni - mondtam neki és amelyik karommal átkaroltam a fejét kezdtem simogatni, mire szorosabban hozzám bújt. Elég furcsán nézhettünk ki kívülről, de Huan nem foglalkozott vele. Csak ölelt és szuszogott. Ránéztem az ablakra, majd ő is követte a tekintetem-onnan tudom, hogy felemelte a fejét- De jobb lett volna nem odanéznie, mert úgy összerezzent, hogy még fájt is.
De végül is én szintén összerezzentem, szóval.
- Kai, én félek - mondta. Irtóra remegett a hangja és kicsit sajnáltam is.
- Nem kell - simogattam a fejét. - Itt vagyok nyugodt lehetsz - mondtam. Nem voltam benne biztos, hogy nem szól be egy olyat, hogy ' És te kit érdekelsz?' vagy egy hasonlót. - Nyugodj le - ő csak bólintott és tovább szuszogott. A keze annyira remegett, hogy érezni lehetett. Tényleg eléggé félhet, ha ilyen reakciót vált ki belőle a vihar. Amelyik karommal nem karoltam, felnyúltam a függönyhöz-ablak mellett van az ágy- és elhúztam, hogy ne lássa, ha kinyitja a szemét. Csak simogattam a fejét lassan, majd egy puszit nyomtam a fejére - Semmi baj nincs.
Pár percig még csak úgy pihegtünk, majd megszólalt.
- Kai?!
- Hm?
- Te utálsz engem?
- Téged? - kérdeztem majd pár másodpercre rá kicsit kuncogni kezdtem. - Nem. Miért utálnálak?
- Mert mindig szapuljuk egymást.
- És? Attól nem utállak..- sőt. - Én is kérdezhetném tőled, hogy 'Utálsz?'
- Nem.
- Akkor? Nem utállak nyugodj meg. Igen, szoktam szívni a véredet, és cikizni, de nem utállak. Szerintem jó fej csaj vagy.
- Köszönöm. A magad módján pedig rendes. Amúgy valamikor jön át majd az unokahugunk.
- Luhan ..
- Luhan unokahuga és az én unokahugom.
- Oh.. Mennyi idős?
- 5-6 éves.
- Rendben. Mellesleg köszönöm, hogy itt maradsz velem.
- Ugyan, semmi. De most szépen aludj, Huan. Reggel fel kell kelni, ha játszani akarsz Kyungjaevel.
- Jön? - kérdezte boldogan.
- Igen. Nem sokáig. Az anyja velem akar beszélni és így eljön.
- Istenem de jó - mondta és hallottam a hangján, hogy már most alig várja.
- Ebédre jönnek.
- Főzhetek?
- Főzzél. De ne, hogy valami pocsék, kukába való ételt csinálj.
- Jól van jól van - kuncogott, majd a mellkasomra hajtotta a fejét és elhelyezkedett. Egyik lábát átvetette enyéimen, másikat pedig pihentette az enyéim mellett. Egyik kezével átkarolta a derekamat másikkal pedig fingom sincs mit csinált. Kicsit simogatni kezdtem a hátát, mire ő csak szorosabban karolt és elmosolyodott. Így én is. Olyan aranyos volt így. Nem azért mert az én karjaim közt volt, hanem mert édes volt ahogy lehunyt szemmel alszik, pontosabba próbál aludni. Egy ideig csak őt néztem. Mellette nem is lehetett senki másra. Olyan kisugárzása van, ha ő jelen van érezni. Ez érdekes. Valahogy beleszerettem, de fogalmam nincs, mikor és hogy. Hisz még csak úgymond előjelei se voltak, hogy mondjuk tetszene, vagy 'Bírom ezt a lányt". Semmi. Egyszerűen csak így. Bumm .. In love with Huan. Szóval szeretem. És talán el is kéne mondanom. De nem ma...Majd holnap. Hirtelen csak kuncogni kezdtem ezen a gondolatomon, majd újra Huanra néztem és csak mosolyogtam. Megsimítottam az arcát és próbáltam elaludni. Hirtelen eszembe jutott a vihar, így kinéztem az ablakon, de szerencsére már csak zuhogott. Így én is álomra hajtottam a fejemet és vártam, hogy jöjjön az álom manó.

2 megjegyzés: