Chapter Seventeen ▲

Sajnálom, hogy ha összecsapottnak tűnik és hogy rövid. Megpróbálok minden tőlem telhetőt kihozni belőle suli mellett is :) Remélem azért tetszik nektek :)  Jó olvasást! :) 

Hazaérkezés ▲( Október )

Luhan POV'

Csak ágyamon feküdtem és néztem ki a fejemből. Október van. El sem hiszem. A húgomból farkas lesz még ebben a hónapban. Pontosabban holnap este. És..ez ellen én semmit nem tehetek. Hajnali három van de még mindig nem vagyok álmos. Előző nap sajnos összeverekedtem Kaival, aki váltig állította, hogy Huan soha nem jön haza és sose fogjuk látni. Lehet igaza van, de lehet nem. Fogalmam nincs. Senkinek sincs fogalma mi van vele. Nem nagyon beszélünk, és ha tesszük is öt percre, ami nem elég. Nem elég több hónap után. Lehunytam morogva a szemem és megpróbáltam elaludni, ami aránylag sikerült is.

Körülbelül dél felé, mikor RiRin felkeltett hatalmas fejfájás fogadott. RiRin csak húzogatta a száját, hogy ne legyek már beteg, de nem az én választásom.

- Tessék - jött be RiRin egy tálcával, amin egy tányér gőzölgő leves volt. Felültem az ágyamon és elvettem tőle. - Van ott fájdalom csillapító és víz is.

- Köszönöm - nyögtem ki ennyit. Mostanában nem voltunk a legjobban RiRinnel. Veszekedtünk és én már annak a szélén álltam, hogy rá támadok. De sose tettem és nem is tenném. Beleszerettem. Egy hónap alatt jobban megismertem mint több év alatt. A mosolya, a szemei... Mindene megigézett. Nem helyes pedig ez. Ő Chanyeollal van együtt aki pár évvel ezelőtt még hideg vérrel meggyilkolt farkasként embereket. De sajnos én sem voltam másképp. 

- Ennyi?!

- Sa-sajnálom - mondtam - Sajnálom, hogy létezem. Hogy levegőt veszek. Mindent sajnálok. Ha én nem lennék most nem lennénk ekkora szarban. 

- Mekkora szarban? - kerekedett ki a szeme - És milyen szarban?

- Olyanban, hogy mindenki mindenkivel veszekedik és derékig érő szarban. Sajnálom. Sajnálok mindent.

- Ne sajnálj semmit se - ült le mellém - Nem a te hibád. Hanem azé, aki nem jött még haza. Csak azért van ez a helyzet, mert feszült mindenki, hogy vajon Huan haza jön-e még szülinapja előtt.

- Elhiszem, de...ahj..semmit se tudok. Próbáltam rábeszélni Huant, hogy jöjjön haza, de hajthatatlan. Semmi nem hatja meg.

- Ez velem is így lenne. Ha szeretnék egy farkas srácot, akiről kiderül úgy, hogy farkas, hogy rám támad én is megijednék és elszöknék amerre csak tudnék. 

- De hát farkas srácot szeretsz..

- Az már nem olyan biztos - hajtotta le fejét és kezeit nézte, amik ölében pihentek. 

- Miért? - néztem rá tányérnagyságú szemekkel.

- Azért, mert Chanyeollal mostanság alig beszélünk és találkozunk. Fontosabb vagy nekem te, mint ő.

- De hát.. miért?

- Ezt lenne jó megtudni. De mindegy - nézett rám mosolyogva. - Lemegyek, mert Chanyeol előbb beszélni akart velem, de feljöttem hozzád kaját hozni, szóval majd jövök - állt fel és kiment az ajtón. Kicsit megleptek RiRin szavai, de az ő dolga. Talán még is lenne esélyem? De ha van is nem szép dolog ráhajtani egy olyan lányra akinek van barátja, ha netalántán szakítanak, szakítás után rögtön így bejelenteni "Á bocsi, beléd szerettem és szeretném leélni veled az életemet". Lehet nem lenne rossz ötlet, de inkább csak tovább, pár napig a barátja leszek és segítek neki, majd aztán jöhet a bevallás.

RiRin POV'

Leültem kint, a medence szélénél. Most nem volt benne víz, bár októberben miért is lenne?! Majd Chanyeol leült mellém. Éreztem, hogy mit szeretne, mert hát ki nem gondolná, hogy miután alig beszélünk, szinte nem is csókoljuk meg egymást mi jöhet.

- RiRin...nagyon kedves lány vagy és...szeretlek még mindig. De barátként. Megismertem egy másik lányt .. és..

- Értem, nyugi - mosolyogtam - Ami azt illeti én is beleszerettem egy srácba. 

- Ki az? - nézett rám nagy szemekkel.

- Luhan.

- Ez komoly? - nézett rám hitetlenkedve. Bólintottam. - Nos..az..jó.

- Nem annyira. Miért szeretne ő is engem?

- Mert kedves, szép és csinos lány vagy, azért.

- Köszönöm.

- De akkor..akkor..

- Szakítunk egymással - mosolyogtam. Ő csak bólintott, megöleltük egymást, majd ő elment. Kicsit ez így külső szemmel biztos úgymond összecsapott szakítás lett volna, de amennyit veszekedtünk és mikor megpofoztam néhány beszólása végett, akkor nem ezt mondaná bárki is. Sőt.. Már akkor érezni lehetett azt, hogy szakítunk mikor egyik hajnalban haza jött és felvertük az egész házat azzal, ahogy ordibáltunk egymással. De mindegy. Vége van. Én kicsit szomorú voltam, így felmentem Luhanhoz.

- Mi a baj? - nézett rám nagy szemekkel.

- Szakítottunk Chanyeollal. 

- Jaj te.. - ölelt magához.- Ne szomorkodj..

- De nem tudok boldog lenni - szontyolodtam el. Persze ez nem volt igaz. Ha Luhant látom vagy érzem az ölelését és néhanapján fejpusziját már boldog vagyok. És a mosolya is... Felvidít. 

Luhan POV'

Leraktam a tálcát az ágyamról, majd közelebb férkőztem RiRinhez és elkezdtem csiklandozni. Ő felsikított, de csak nevetett és vergődött.

- Ha-ha-hagyd ah-ahbbah Lu-lu-luhahn - nevetett.

-  Folytassam? Oké - csikiztem sokkal jobban a hasát, nyakát, talpát mindenét. De a legcsiklandósabb pontját kihagytam. Kicsit leálltam, hogy lenyugodjon. Csak fáradtan lihegett. - Most ugrik a majom a vízbe - kiáltottam fel, majd szépen lassan az oldalát kezdtem csiklandozni.

- Neheheheheheee Lu-luhahn Lhuhanh hagyhd ahbbah - szenvedett. Bár már én is nevettem rajta, de csak csikiztem és csikiztem. Ő már úgy nevetett, hogy lassan sikított nem nevetett. Nagyon komikus látvány lehetett az, hogy az ágyamon vergődve röhög(sikít) én pedig szintén nevetek amiért ő nevet. Már lassan a könny is folyt a szememből, majd elvettem az oldalától a kezemet és csak néztem ahogy csillapodik nevetése.

Kai POV'

Csak ültem az ágyamon és hallgattam mindenféle zenét, miközben Huanon gondolkodtam. Hiányzik. Már várom, hogy haza jöjjön, de semmi se utal arra, hogy bármikor haza tolná azt a szép kis pofiját. Pedig jó lenne. Hiányzik az, hogy minden percben veszekedünk, hogy szívjuk egymás vérét. Minden hiányzik. Egyszerűen nehezemre esik már hónapok óta elhinni, hogy nincs itt. Legfőképp az bánt, hogy ugye nemsokára farkas lesz, és jó lenne ha itthon lenne. De hisz még nincs, és mi van, ha Amerikában változik azzá? Ott senki nem tud neki segíteni. Főleg ha a nagybátyja elküldeti valami intézetbe, vagy lelövet. Jézusom ilyenekre inkább nem is akarok gondolni. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Huan. 
- Ha-halo? - szóltam bele nehézkesen a telefonba.
- Szia. Figyelj, igen, tudom, hogy azt az embert hívom aki megtámadott szóval ne izélj légy oly szíves, hogy 'Ezt nem Luhannak kéne?'. De nem. Nem tudod mit tudnék csinálni? Fájnak a lábaim meg minden, fejem, fogam szinte mindenem, hogy jártam már több orvosnál is, de nem tudták megmondani, hogy mi a baj.
- Há-hát figyel, nem tudom, hogy ezt Luhannak miért nem lehet elmondani..
- Mert ő a bátyám és azon nyomban haza küldetne..
- És talán az is lenne a leghelyesebb - szaladt ki a számon. - Bocsi, nem akarlak felidegesíteni.
- Nem idegesítesz fel - mondta kicsit boldogan - De én abszolúte hülye vagyok. Azt az embert hívom fel akivel a legtöbbet veszekedtem.
- Cigizel még?
- Nem - a válasza csak 'kicsit' sokkolt. Már nem cigizik? De hát ez tök jó!
- Drága Amerikában a cigi, vagy mi segítettünk neked?
- TE segítettél nekem - emelte ki a 'te' szócskát.
- Tén-tényleg? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Igen, tényleg. De most miért vagy ilyen szerény, nem beszólogatós?
- Mert nem rég keltem fel.
- Mennyi ott az idő?
- Dél múlt pár órával.
- Mennyi az a pár óra?
- Kettő.
- És most keltél fel?
- Aha, négy-öt órája.
- Hülye vagy még mindig.
- De most mi az?
- Olyan volt most a hangod mint egy hisztis kislányé - nevetett fel. Még mindig irtó kellemes nevetése van.
- Tudom - mondtam morcosan.
- Ne légy morci - mondta szomorúan.
- Nem vagyok morci, csak tudom, hogy olyan hangom van néha.
- És alapból fülbaszó mély hangod van.
- Jó vagy rossz értelemben...?
- Jó - mondta és megköszörülte a torkát. - Amúgy hogy vagy?
- Megvagyok.. - nyeltem egy nagyot. Persze ez igaz volt valamilyen szinten, de abból a szempontból, hogy ő nincs itt, nem. - Te?
- Én is megvagyok aránylag amúgy. Csak mondom, fáj mindenem. De most megyek. Majd..beszélünk vagy találkozunk. Még nem tudom, hogy haza megyek e - mondta egy nagy nyeléssel.

Huan POV'

- Én is megvagyok aránylag amúgy. Csak mondom, fáj mindenem. De most megyek. Majd..beszélünk vagy találkozunk. Még nem tudom, hogy haza megyek e - mondtam, majd nyeltem egy nagyot.
- Rendben. Reméljük haza jössz. Luhannak nagyon hiányzol - lett szomorúbb Kai hangja. Nagyon rossz volt hallani, hogy szomorú.. De ő támadt rám. Én meg szeretem őt.
- Ti is nekem. De tényleg megyek. Legyél jó farkas fiú - kuncogtam, majd kinyomtam a hívást. Könnyek gyűltek a szememben, majd felnéztem az égre. Kint álltam Szöul repterén és vártam a taximat. El sem hiszem, hogy titkolóznom kell. És azt sem, hogy eljöttem Amerikából. Bár nagyrészt JongUp miatt. Újra Szöul. Újra az EXO és újra farkasok közt. Kissé lesokkolódtam, mikor Luhan elmondta, hogy Kris, Xiumin, Lay és Kai szintén farkasok. De..egy kérdés..Honnan tudja ezeket? És miért volt ijedt a hangja, mikor azt kérdeztem "Te is farkas vagy? De ha te is..Akkor én is?" De ő nemet válaszolt és nevetett, hogy miért is lennék én farkas?! Mondjuk amiért a farkasok farkasok szoktak lenni. Mindegy is. Inkább csak várom a taximat és tovább őrlődöm azon, hogy Luhan farkas-e, vagy megijedt, hogy ilyet feltételeztem róla..

Kai POV'

El sem hiszem. Huan..felhívott. Csak mosolygok itt magamban és azt sem tudom mihez kezdjek..Elmondjam Luhannak? Nem. Vagy de? Fogalmam nincs. Bementem a szobámba, ugyan is útközben kiszállingóztam a teraszra, majd lefeküdtem az ágyra és elkezdtem vergődni a boldogság miatt. Nagyon jó volt hallani a hangját. De még jobb lenne látni Őt. Azok a pillanatok felülmúlhatatlanok amiket együtt éltünk át. Egyre különösen emlékszem. Amikor ő rossz passzban volt és a medencénél magamhoz öleltem, ő sírt, majd KyungJae is odajött és ott öleltük egymást hárman. Na most komolyan.. és KyungJaevel mi a bánat van? Mostanában nem hív, nem keres..nem ír. Még csak Huan miatt se. És ez nekem kicsit, sőt nagyon furcsa.
- KAI NYISD KI AZ AJTÓT! - ordított fel Kris.
- NYISD KI TE - szóltam ki az ajtómon.
- LuLu - szólt Kris Luhannak - Nyisd ki az ajtót.
- Jó, ha már ti ilyen lusták vagytok - az ajtóhoz ment majd a kilincsre tette a kezét. Kinyitotta az ajtót és egy mosolygó lány állt előtte. Csak a mosolyát láttam ami irtóra hasonlított Huanéhoz. Lejjebb léptem két lépcsőfokot, majd az egész alakját láttam. Szőke hajú volt.. és a mosolya a régi. Tekintete még mindig igéző.
- Meglepetés - szólalt meg, majd bőröndjeivel beljebb lépett a nappaliba..
- Huan - súgtam magam elé kikerekedett szemekkel.